Júliusi forradalom

Háttér

1824. szeptember 16-án X. Károly lépett Franciaország trónjára. Ő volt XVIII. Lajos öccse. Napóleon Bonaparte legyőzésekor ő lett Franciaország királya. Mind Lajos, mind Károly a születésük miatt uralkodott, nem pedig azért, mert sokan akarták, hogy uralkodjanak. Ez volt az első a két dolog közül, amivel kezdetét vette a Les Trois Glorieuses, a júliusi forradalom "három dicsőséges napja".

Amikor Napóleon 1814-ben lemondott, Európában, és főként Franciaországban nagy volt a zűrzavar. A bécsi kongresszus összeült, hogy újra megrajzolja a kontinens politikai térképét. A kongresszusra nagyon sok európai ország eljött. A döntést azonban négy legfontosabb hatalom irányította. Ezek a hatalmak az Egyesült Királyság, Ausztria, Oroszország és Poroszország voltak, amelyet III. Frigyes Vilmos király képviselt. A kongresszus másik nagyon fontos személye Charles Maurice de Talleyrand volt. Ő Napóleon francia diplomatája volt. Franciaországot ellenséges államnak tekintették.

Talleyrand azt javasolta, hogy Európa térjen vissza az első, "törvényes" kormányához. A Napóleon előtti kormányra gondolt. Ezt a tervet a kongresszus tagjai nagyrészt elfogadták. Franciaország visszatért az 1789-es határokhoz, és a Bourbon-ház visszatért a trónra. A kongresszus szemében a politikai helyzet Franciaországban és Európában most már visszatért a normális kerékvágásba. Az új király, XVIII. Lajos azonban úgy érezte, hogy a nacionalizmus és a demokrácia eszméi még mindig jelen vannak az országában. Ezért megalkották és aláírták a Charte constitutionnelle française-t, a francia alkotmányt. Ezt La Charte néven is ismerik. Ez volt a második dolog, ami elindította a júliusi forradalmat.

Az orléans-i herceg

A három dicsőséges nap

1830. július 26., hétfő

Az emberek gyorsan értesültek a Saint-Cloud-i "ordonnances"-ről a Le Moniteurből. Dühösen elbocsátották a munkásokat, és bezárták az üzleteket. A munkanélküliség, amely a nyár elején még nőtt, tovább nőtt. "Nagyszámú... munkásnak tehát nem volt más dolga, mint tiltakozni".

Az olyan újságok, mint a Journal des débats, a Le Moniteur Universel (Le Moniteur) és a Le Constitutionnel már nem kerültek többé nyomtatásba. Ennek oka az új törvény volt. A liberális Le National irodájában 12 városi újság közel 50 újságírója gyűlt össze. Ott aláírtak egy tiltakozó nyilatkozatot, és megígérték, hogy újságjaik továbbra is megjelennek.

Aznap este a rendőrség megjelent egy újságosnál, és elvették a törvénybe ütköző újságokat. A feldühödött, munkanélküli tömeg forrón kiabálta: "A bas les Bourbons!". "Vive la Charte!" Armand Carrel, egy republikánus újságíró írta a Le Nationalban:

"Franciaország... magának a kormánynak a cselekedete által esik vissza a forradalomba... a törvényes rendszer most megszakadt, az erőszaké kezdődött... abban a helyzetben, amelybe most kerültünk, az engedelmesség megszűnt kötelességnek lenni... Franciaországnak kell megítélnie, meddig terjedjen a saját ellenállása."

Mintha egy álomvilágban élne, a párizsi rendőrfőnök aznap este azt írta: " ...a legtökéletesebb nyugalom (béke) uralkodik (uralkodik) továbbra is a főváros minden részén. A hozzám beérkezett jelentésekben egyetlen ... figyelemre méltó eseményt sem jegyeztek fel".

Léon Cogniet 1830. júliusi jelenetek című festménye. Ez a festmény az 1830-as júliusi forradalomról szólt.