Orlande de Lassus

Life

Monsban született, Hainaut tartományban, Németalföldön, amely ma Hollandia és Belgium déli része. Gyermekkoráról nagyon keveset tudunk. Van egy történet, miszerint kóristafiú korában háromszor is elrabolta egy másik egyház, akik azt akarták, hogy énekeljen a kórusukban, mert gyönyörű hangja volt. Nincs bizonyíték arra, hogy ez a történet igaz lenne. Tizenkét éves korában elhagyta hazáját, és a szicíliai Mantovába, később az olaszországi Milánóba, majd Nápolyba ment, ahol az 1550-es évek elejéig dolgozott. Ezután Rómába költözött, ahol a toszkánai nagyhercegnek dolgozott, akinek ott nagy háztartása volt. 1553-ban a római Basilica di San Giovanni in Laterano maestro di cappella-jának lett. Ez kiváló állás volt egy mindössze 21 éves férfi számára. Azonban csak egy évig maradt ott. Később, 1555-ben Palestrina vette át ezt az állást. Lassus elhagyta Rómát, hogy hazamenjen az Alföldre, hogy meglátogassa beteg szüleit, de mire hazaért, mindketten meghaltak.

Nem tudjuk biztosan, hogy mit csinált ezután és 1554 között. Lehet, hogy Franciaországba és Angliába ment. 1555-ben visszatért Németalföldre, és néhány első művét Antwerpenben adták ki. 1556-ban csatlakozott V. Albert bajor herceg udvarához, aki nagyon szerette a zenét, és igyekezett elérni, hogy országában a zene olyan jó legyen, mint az itáliai zene. Lassus egyike volt a számos ott dolgozó hollandnak, és messze a leghíresebb. Úgy tűnik, boldog volt Münchenben, és ott is maradt. 1558-ban feleségül vette a hercegnő egyik udvarhölgyének lányát; két fiuk született, akik mindketten zeneszerzők lettek. Lassus 1563-ra maestro di cappella lett. Élete hátralévő részében ott maradt, bár több más király és arisztokrata más helyeken ajánlott neki állást. Számos kitüntetést kapott, többek között a pápa lovaggá ütötte.

1590-ben kezdett megromlani az egészsége. 1594-ben munkaadója úgy döntött, hogy túl sokba kerül neki Lassus foglalkoztatása, ezért levélben közölte vele, hogy elbocsátották (nincs többé munkája). Lassus soha nem látta a levelet, mert még aznap meghalt.

A zenéje

Lassus sok egyházi zenét komponált. A reggeli és az esti istentiszteletekhez kellett miséket komponálnia. Ezek közül sok a paródiamise, ami azt jelenti, hogy más kompozíciók dallamaira épültek. Másokat velencei zeneszerzők befolyásoltak.

Számos motettát írt, amelyeket valószínűleg az istentiszteleteken is énekeltek. E motetták némelyikében humorérzékről tesz tanúbizonyságot. Egyik motettája például a rossz énekeseken gúnyolódik: a zene megáll, elindul és dadog. Ez egyfajta zenei tréfa volt. Néha különleges alkalmakra kellett zenét írnia. Többször járt Olaszországban, és megtanulta a többszólamú zene megírásának olasz módját.

Lassus számos francia nyelvű (chansons) és német nyelvű (Lieder) dalt is írt. Madrigálokat is írt. Még ivódalokat is írt.

Soha nem írt semmi olyat, ami szigorúan instrumentális zene lett volna.

Orland di Lassus (Roland de Lattre). (Idealizált portré).