A Boeing 717-es egy sugárhajtású utasszállító repülőgép, amelyet a rövid- és középhatótávolságú járatokra terveztek. Két hajtóművel rendelkezik, azaz két sugárhajtómű hajtja, és csak két ülésoszloppal rendelkezik, ezért keskeny törzsű típusnak számít. A 717-es az MD‑9/DC‑9 család modernizált leszármazottja: a típust a McDonnell Douglas fejlesztette ki eredetileg MD‑95 néven, amelyet a DC-9‑esből terveztek tovább. A hajtóművek a típus jellegzetes, a törzs hátuljára szerelt elrendezését kapták: két Rolls‑Royce BR715 típusú, nagyobb légáramú turbóventilátoros hajtómű dolgozik a farokrészen.

Tervezés és jellemzők

A 717-es megőrizte a DC‑9/MD‑80 család kompakt, hátsó hajtóműves és T-farokrészes alapelrendezését, ugyanakkor korszerűsített hajtóművekkel, vezérlőelektronikával és hatékonyabb üzemanyag-felhasználással rendelkezik. A gépben kétfős személyzet dolgozik a pilótafülkében, a kabin általában egyszerű, rövidtávú utazásokra optimalizált elrendezéssel.

Kapacitás és teljesítmény

A 717-es tipikus konfigurációban általában 100–117 utas befogadására alkalmas; maximális, sűrű elrendezésben akár 117 utas is szállítható. A típus hatótávolsága körülbelül 2 060 tengeri mérföld (kb. 3 820 km), ami rövid- és középhatótávolságú járatok kiszolgálására megfelelő. A repülési sebesség és leszállási/teljesítmény szempontjából a 717 jó rövidpályás képességekkel rendelkezik, ezért alkalmas regionális, gyakran forduló üzemű menetrendekre.

Történet és gyártás

Az MD‑95 fejlesztése a 1990‑es évek közepén indult, a sorozatgyártás előtti események közé tartozott, hogy a Boeing 1997-ben megvásárolta a McDonnell Douglast. A névváltoztatás után a program a Boeing 717 elnevezést kapta. Az első példányokat a századforduló környékén gyártották és 1999 körül kezdték el a kiszállításokat. A Boeing 2006 májusában leállította a 717-es gyártását; összesen 156 darab készült.

Üzemeltetők és felhasználás

A 717-est elsősorban rövid távú menetrend szerinti és regionális szolgáltatásokon használták, valamint alacsony költségű légitársaságok flottáiban is megjelent. Jelentősebb üzemeltetők voltak és vannak közöttük olyan társaságok, amelyek a gépet rövid, sűrűn repült útvonalakon, illetve szigetek közötti forgalomban is hasznosították. A típus ismertségét részben a megbízhatósága, részben a kompakt méretei és a jó röppálya‑teljesítménye adta.

Variánsok és utódok

A gyártás során alapvetően egy fő változat készült, amely a közepes kapacitású, keskenytörzsű piaci rést célozta. A 717 piaci szerepét és gyártását a 2000‑es évek során erősen befolyásolta az Airbus A320 család, az Embraer E‑Jetek és más, korszerű regionális típusok megjelenése, amelyek rugalmasabb kapacitási és hatótávolsági opciókat kínáltak.

Megítélés és örökség

A Boeing 717-et a repülőiparban gyakran úgy emlegetik, mint a DC‑9 család modern, rövidebb változatát, amely jól szolgálta a rövid távú utasforgalmat. Bár a gyártás viszonylag korán véget ért és a példányszám alacsonyabb lett más korszakbeli típusokhoz képest, a gép sok légitársaságnál hosszú szolgálatot teljesített, és több példány továbbra is üzemben van főként regionális és belföldi járatokon.

Főbb műszaki adatok (összefoglaló):

  • Üléskapacitás: általában 100–117 fő
  • Hatótávolság: kb. 2 060 tengeri mérföld (kb. 3 820 km)
  • Hajtóművek: 2 × Rolls‑Royce BR715 turbóventilátoros hajtómű
  • Gyártott példányszám: 156
  • Gyártás befejezése: 2006

Ha szeretnél, kiegészítem a cikket konkrét üzemeltetőkkel, fotókkal vagy a típus műszaki adatainak részletes táblázatával.