Karl Popper

Life

Karl Popper 1902-ben született Bécsben (akkor Ausztria-Magyarországon) zsidó származású középosztálybeli szülők gyermekeként, akik mindketten áttértek a kereszténységre. Popper lutheránus neveltetésben részesült, és a bécsi egyetemen tanult. Apja személyes könyvtárában 12 000-14 000 kötet volt.

1919-ben vonzódott a marxizmushoz. Csatlakozott a Szocialista Diákok Szövetségéhez, és tagja lett az Osztrák Szociáldemokrata Pártnak is, amely akkoriban a marxista ideológiát teljes mértékben magáévá tevő párt volt. Hamarosan azonban már nem hitt a marxizmusban, és élete végéig a szociálliberalizmus híve volt.

Hamisítás

A Bécsben nevelkedett Popper jól ismerte a Bécsi Kört. A logikai pozitivizmusnak ez a Moritz Schlick által vezetett iskolája a tudást (különösen a tudományos ismereteket) úgy határozta meg, mint olyan állításokat, amelyek ellenőrizhetők. Popper úgy gondolta, hogy ez teljesen téves. Szerinte a tudomány közvetett módon, a téves elképzelések meghamisításával fejlődött. Ezt dolgozta fel részletesen egy sor könyvben, amelyek közül A tudományos felfedezés logikája a leghíresebb. Azóta minden tudományfilozófiának ezzel a kérdéssel, a kritériummal kellett foglalkoznia. A "kritérium" alatt azt értjük: mi az, ami egy elméletet valóban tudományossá tesz, szemben az egyszerű józan ésszel vagy véleménnyel?

A nyitott társadalom

Popper politikai filozófiával kapcsolatos munkássága szintén nagy jelentőségű. Marx azt állította, hogy ismeri a történelmi folyamatot, amelyben a társadalmak egyik állapotból a másikba fejlődnek, amíg el nem érnek egy végső állapotot. Ezt a fajta gondolkodásmódot "historizmusnak" nevezik. Popper azt állította, hogy az emberi tudás növekedése részben az emberi történelem fejlődését okozza. Mivel "egyetlen társadalom sem tudja megjósolni saját jövőbeli tudásállapotát", ebből következik, hogy egyetlen tudomány sem tudja megjósolni az emberi történelmet.

Popper nagy művei a liberális társadalom védelmében: A nyitott társadalom és ellenségei és A historizmus szegénysége. Ebben a küzdelemben szövetségesei Friedrich Hayek, Ludwig von Mises és Milton Friedman voltak.

A tolerancia paradoxona

Bár Popper a tolerancia híve volt, úgy vélte, hogy az intoleranciát nem szabad eltűrni. Ha a tolerancia hagyná, hogy az intolerancia teljesen érvényesüljön, akkor maga a tolerancia kerülne veszélybe. In A nyílt társadalom és ellenségei: Platón varázslata című könyvében így érvelt:

"A korlátlan toleranciának a tolerancia eltűnéséhez kell vezetnie. Ha a korlátlan toleranciát még az intoleránsokra is kiterjesztjük, ha nem vagyunk hajlandók megvédeni a toleráns társadalmat az intoleránsok támadásával szemben, akkor a toleránsok elpusztulnak, és velük együtt a tolerancia is".

Kapcsolódó oldalak

• Liberalizmus