Hólyaghúzó anyagok

A hólyagképző szerek típusai

A hólyagképző szereknek három fő típusa létezik.

Mustár hatóanyagai

A mustáranyagokat "kénmustárnak" vagy "mustárgáznak" is nevezik. Ezek a buborékkeltő szerek egy csoportja, amelyek ként tartalmaznak. Amikor más vegyi anyagokkal keverik össze őket a vegyi hadviselésben való felhasználás céljából, a mustáranyagok sárgásbarna színűek, és olyan szaguk van, mint a mustárnövényeknek. Ezért kapták a "mustárszer" nevet.

A történelem során számos különböző típusú és keverékű kénes mustárt használtak. A mustár hatóanyagokat először a német hadsereg használta vegyi fegyverként az I. világháborúban. 2015 szeptemberében az Egyesült Államok közölte, hogy az Iszlám Állam Irakban és Szíriában (ISIS) nevű terrorista csoport kénmustárt gyárt és használ Szíriában és Irakban.

Nitrogénmustár

A nitrogénmustár hasonló a kénmustárhoz, de kén helyett nitrogént tartalmaz. Bár néhány ország a II. világháború idején nitrogénmustárt raktározott (és nagy mennyiséget gyűjtött), a nitrogénmustárt soha nem használták vegyi fegyverként. Valójában manapság főként orvosi problémák kezelésére használják. Néhány nitrogénmustár túl mérgező ahhoz, hogy vegyi fegyvereken kívül másra is használják. Sok mást azonban kemoterápiás gyógyszerként használnak a rák kezelésére.

Lewisit

A Lewisitot először 1904-ben hozták létre. Az Egyesült Államok az 1920-as években és a második világháború alatt kísérletezett a lewisit vegyi fegyverként való felhasználásával. A lewisit azonban nem működött jól, mert muskátli szaga volt, és az emberek szeme könnyezett. Az ellenséges katonák megérezték a vegyszer szagát, és rájöttek, hogy könnyezik a szemük, ezért gázálarcot húztak magukra, hogy megvédjék magukat.

Az 1940-es években brit tudósok elkészítették a lewisit ellenszerét, a dimerkaprolt (vagy "brit anti-Lewisit"). Ezt követően a lewisit már nem volt olyan hasznos, mint más hólyagkeltő szerek, és az országok felhagytak a használatával.

U.S. Army II. világháborús gázazonosító poszter


Lewisit azonosító plakát a második világháborúból.

A hólyagképző szerek hatása

A hólyagosodást okozó szerek számos különböző tünetet okozhatnak. Ezek a tünetek nagyon fájdalmasak, és akár meg is ölhetik az embert. A tünetek közé tartoznak:

• Súlyos fájdalom, bőrpír és irritáció a bőrön, a szemen és a nyálkahártyán.
• Súlyos égési sérülések és nagy folyadékhólyagok a testen kívül (például a bőrön) és a testen belül (például a tüdőben). Ezek az égési sérülések és hólyagok lassan gyógyulnak, és elfertőződhetnek.
• Szemproblémák, például kötőhártya-gyulladás és a szaruhártya károsodása.
• Légzési nehézségek
• A légutak súlyos károsodása, ami megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a levegő belélegzését a tüdőbe.

Minden hólyagkeltő anyag könnyen bejut a szervezetbe a szemen, a tüdőn és a bőrön keresztül.

A Lewisit azonnal tüneteket okoz. A mustáros szerek azonban nem. Ha belélegzik őket, a tünetek általában 4-6 óráig nem jelentkeznek. Ha a mustáranyagok a bőrre kerülnek, a tünetek 2-48 óra alatt jelentkezhetnek.