A mustárgáz vagy kénmustár (angolul sulfur mustard, katonai jelölése: HD, franciául: ypérite) egy erősen mérgező, bőr- és nyálkahártya-hámot maró kémiai vegyület, amelyet vegyi fegyverként használtak. Történelmileg az első világháborúban a német hadsereg vetette be először tömegesen 1917-ben: Ypres közelében a brit és kanadai katonák ellen alkalmazták, majd később a francia második hadsereg ellen is bevetették. Bár neve a konyhamustár illatára utal, a vegyület a konyhai mustártól teljesen független.

Kémiai és fizikai tulajdonságok

A kénmustár kémiai neve többek között bis(2-klóretil)-szulfid. Képlete gyakran így írható: (ClCH2CH2)2S. Szobahőmérsékleten viszkózus, sárgásbarnás, általában színtelen folyadék, amely a gyakorlati körülmények között gyakran színezettnek, barnásnak vagy sárgásnak tűnik. Egyes változatok illata a mustárra, tormára vagy fokhagymára emlékeztet; ez a hasonlat adta a „mustárgáz” elnevezést. A tiszta vegyület olvadáspontja körülbelül 14 °C (57 °F), és magas hőmérsékleten (körülbelül 200 °C körül) bomlik el a forrás előtt.

Hatásmechanizmus és egészségkárosító hatások

A kénmustár erős alkilező szer — kémiailag reakcióba lép a DNS-sel, RNS-sel, fehérjékkel és más celluláris komponensekkel. Ez sejtkárosodást és sejthalált okoz, különösen a gyorsan osztódó sejtekben (pl. bőrhám, légutak, szaruhártya).

  • Bőr: az érintett bőrön hólyagok (vezikulák és nagyobb hólyagok), fájdalom, bőrpír és késleltetett tünetek (a sérülés jelentkezése gyakran 2–24 órával az expozíció után történik).
  • Légutak: belégzés esetén súlyos torok- és légcsőgyulladás, köhögés, fulladás, krónikus légúti károsodás és hörgőszűkület alakulhat ki; súlyos esetben életveszélyes tüdőödéma.
  • Szemek: erős szemirritációt, kötőhártya-gyulladást, súlyosabb esetben szemkártya- (cornea-) sérülést és akár részleges vagy teljes vakságot okozhat.
  • Rendszerszintű hatások és késői következmények: gennyes fertőzések, tartós tüdőbetegség, bőr- és légúti hegesedés, valamint növelt rák-kockázat. A Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) a kénmustárt rákkeltő anyagként értékeli.

Történeti használat

A kénmustár (mustárgáz formájában) Frederick Guthrie által 1860-ban szintetizált szerves vegyületként vált ismertté; előfordulhat, hogy M. Depretz már az 1820-as években felfedezte. Az első világháborúban, 1917-ben történt tömeges bevetése tette hírhedtté. Későbbi konfliktusokban is előfordult a használata: például a 20. század más konfliktusaiban (köztük az Irán–Irak háború idején) is alkalmaztak kénmustárt a harcokban, és több nemzetközi jogi és humanitárius vitát váltott ki.

Nemzetközi szabályozás és tilalmak

A háborúban való kémiai fegyverhasználat korlátozását először az 1925-ös genfi jegyzőkönyv célozta meg, amely tiltja a mérges gázok alkalmazását. A modern keretet a Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény (Chemical Weapons Convention, CWC) adja: ezt 1993-ban megnyitották aláírásra, és az egyezmény 1997-ben lépett hatályba. A CWC tiltja a kémiai fegyverek fejlesztését, gyártását, felhalmozását és használatát, valamint kötelezi a részes államokat a meglévő készletek megsemmisítésére. Az egyezmény végrehajtását az OPCW (Organisation for the Prohibition of Chemical Weapons) felügyeli.

Felderítés, védelem és ellátás

Felderítésre alkalmaznak műszereket (gázérzékelők, színes indikátorok, laboratóriumi módszerek mint a gázkromatográfia–tömegspektrometria). Védőfelszerelés: zártrendszerű légzésvédők (gázálarcok megfelelő szűrőkkel), vegyvédelmi ruházat és kesztyűk szükségesek az expozíció elkerüléséhez. Fontos, hogy a kénmustár a legtöbb gyakorlati körülmény között nem gáz halmazállapotú, hanem perzisztens folyadék/folyadékréteg lehet, amely a felszíneken hosszabb ideig megmarad.

Ellátás: nincs specifikus "ellenanyag". Azonnali első lépés a szennyezett ruházat eltávolítása és a bőrfelületek alapos lemosása bő, langyos vízzel és szappannal (illetve rendelkezésre álló speciális dekontamináló készítményekkel, pl. RSDL). Szembe jutásnál bő és hosszú idejű öblítés. Tüneti, támogató kezelés: fájdalomcsillapítás, fertőzések kezelése, légzéstámogatás (oxigén, intubáció szükség esetén), bőrsérülések sebkezelése és plasztikai ellátás súlyos esetben. Hosszú távú követés szükséges a krónikus légúti és szaruhártya-problémák, valamint a daganatos kockázat miatt.

Környezeti sors és semlegesítés

A kénmustár a környezetben viszonylag perzisztens lehet, különösen hűvös, árnyékos és száraz helyeken; azonban víz és bázikus oldatok hatására hidrolizál, ami lassan lebontja. Dekontaminálásra alkalmasak oxidálószerek (pl. nátrium-hipoklorit/bleach) és lúgos hidrolízis, valamint ipari módszerek, amelyek biztonságos körülmények között bontják le a vegyületet. A CWC részeként sok ország megkezdte régi készleteinek megsemmisítését nemzetközileg ellenőrzött eljárások szerint.

Összegzés

A kénmustár egy súlyos, maró és késleltetetten ható harci vegyszer, amely erős akut és krónikus egészségkárosodást okozhat, és amelyet a 20. században számos alkalommal használtak háborús célokra. A nemzetközi jog ma már szigorúan tiltja alkalmazását, gyártását és felhalmozását, ugyanakkor a történeti készletek, valamint az egyes konfliktusok kockázata miatt továbbra is fontos a felismerésre, védelemre és az áldozatok szakszerű ellátására való felkészültség.