Horst Köhler

Korai életút

Köhler Skierbieszówban (későbbi nevén Heidenstein) született, a német megszállás alatt álló Lengyelország főkormányzati területén. Elisabeth és Eduard Köhler hetedik gyermeke volt. Családja a romániai Besszarábiában (Bălţi közelében, a mai Moldovában) fekvő Rîşcani városából származó besszarábiai németek voltak. Horst Köhler szüleinek 1940-ben kellett elhagyniuk besszarábiai otthonukat. A Generalplan Ost keretében 1942-ben Skierbieszówba telepítették őket. Ez a lengyelországi Zamość közelében fekvő falu volt (akkoriban a tábornoksághoz tartozott). Amikor a második világháború alatt a Wehrmachtot visszaszorították, a Köhler család Lipcsébe menekült. A kommunista rezsim elől menekülve 1953-ban elhagyták a szovjet zónát. A család 1957-ig menekülttáborokban élt. Ezután Ludwigsburgban telepedtek le. Horst Köhler tehát első 14 évének nagy részét menekültként töltötte.

Tanulmányok és katonai szolgálat

Egy tanár javasolta, hogy a menekült fiú jelentkezzen a gimnáziumba. Köhler 1963-ban érettségizett. Kétéves katonai szolgálat után egy ellwangeni páncélos-gránátos zászlóaljnál teljesített katonai szolgálatot, majd tartalékos tisztként távozott a Bundeswehrből. A Tübingeni Egyetemen közgazdaságtanból és politikatudományokból tanult, majd doktori fokozatot szerzett. Ott 1969 és 1976 között tudományos segédmunkatárs volt az Alkalmazott Gazdasági Kutatások Intézetében.

Pályafutás a közszolgálatban

Köhler 1976-ban lépett be a közszolgálatba, amikor a Szövetségi Gazdasági Minisztériumban helyezkedett el. 1981-ben a schleswig-holsteini tartományi kormány kancelláriáján helyezkedett el. Ott Gerhard Stoltenberg miniszterelnök alatt szolgált. 1982-ben Köhler a szövetségi pénzügyminisztérium miniszteri irodájának vezetője lett. A pénzügyi politikáért és a szövetségi ipari érdekekért felelős tárcavezetővé 1987-ben emelkedett. 1989-ben a valuta- és hitelügyi főosztály vezetője lett.

Államtitkár a Pénzügyminisztériumban

1981 óta tagja a CDU-nak. 1990 és 1993 között a szövetségi pénzügyminisztérium államtitkára volt. Ebben a minőségében Helmut Kohl kancellár "serpájaként" (személyes képviselőjeként) a G7 előkészítésében működött. Emellett ő volt a Maastrichti Szerződéssel kapcsolatos tárgyalások német főtárgyalója.

Banki karrier 1993-2000

1993 és 1998 között a németországi takarékpénztárak szövetségének elnöke volt. 1998-ban az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank elnökévé nevezték ki. Londonban telepedett le, ahol a bank székhelye található.

A Nemzetközi Valutaalap vezetője

Köhlert 2000-ben nevezték ki a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ügyvezető igazgatójává és igazgatótanácsának elnökévé. Gerhard Schröder kormánya jelölte őt. Ez azért történt, mert az első jelöltjüket, Caio Koch-Wesert az Egyesült Államok elutasította.

2000 és 2004 között Washingtonban élt.

Köhler az IMF vezetőjeként a fejlődő országok adósságkönnyítéséről tárgyal a zenész Bonóval

Németország elnöke

2004. március 4-én Köhler lemondott tisztségeiről, mert elnökjelöltnek jelölték. Köhler az első szavazáson 604 szavazattal 580 ellenében legyőzte Gesine Schwant. A kisebb jelöltekre 20 szavazatot adtak le, egy választópolgár pedig szívroham miatt hiányzott. Köhler 2004. július 1-jén ötéves időtartamra Johannes Rau-t követte az elnöki tisztségben. Németország elnöksége nagyrészt ceremoniális tisztség. Ugyanakkor jelentős erkölcsi tekintéllyel is rendelkezik. 2004-től 2006 elejéig a Charlottenburg-palota volt Németország elnökének székhelye. Ennek oka az volt, hogy a Schloss Bellevue-t felújították.

Megválasztásakor Köhler azt mondta, hogy "a hazafiság és a kozmopolitaság nem ellentétek". Németországgal kapcsolatos elképzeléseit ismertetve Köhler azt is mondta, hogy "Németországnak az ötletek országává kell válnia".

2005 júliusában Gerhard Schröder kancellár kérésére felfüggesztette a Bundestag működését. Schröder elvesztette a Bundestag bizalmi indítványát. Ez 2005 szeptemberében előrehozott Bundestag-választást eredményezett.

2006 októberében messzemenő döntést hozott egy törvényjavaslat megvétózásával. Ez magántulajdonba adta volna a németországi Deutsche Flugsicherung repülésbiztonsági hatóságot. A Bundestag elfogadta ezt a jogszabályt, de Köhler elnökként felhatalmazást kapott arra, hogy ne írja alá a törvényt, ha az szerinte ellentétes az alkotmánnyal. 2006 decemberében nem írta alá a fogyasztók tájékoztatásáról szóló törvényt, mert az alkotmány nem teszi lehetővé, hogy a szövetségi kormány utasításokat adjon az önkormányzatoknak. Ezt csak a német tartományok tehetik meg. Korábban mindössze hatszor fordult elő, hogy a német elnök úgy döntött, hogy elutasítja a törvényjavaslatokat. A legtöbb esetben kevésbé fontos jogszabályokról volt szó. Az ő vétói voltak az első figyelemre méltó példák a közelmúlt német történelmében.

A nemzethez intézett 2007. évi karácsonyi beszédében Köhler a reformok gyorsabb megvalósítására szólította fel a kormányt. A postai ágazatban a minimálbér bevezetésével kapcsolatban is kritikusan nyilatkozott, mondván, hogy "egy olyan minimálbér, amelyet a versenyképes munkaadók nem tudnak kifizetni, munkahelyeket semmisít meg".

2008. május 22-én Köhler kijelentette, hogy második elnöki ciklusra is jelöltetni kívánja magát. A szövetségi gyűlés 2009. május 23-án újraválasztotta, és 2009. július 1-jén esküdött fel második ciklusára.

2009 novemberében Köhler további tájékoztatás nélkül megtagadta a hozzáférési akadályokról szóló törvény aláírását. A törvényt, amelynek célja, hogy megnehezítse a gyermekpornográfiát tartalmazó világhálós oldalak elérését, számos jogi szakértő alkotmányellenesnek tartja.

Lemondás

2010. május 31-én Köhler bejelentette lemondását Németország elnöki tisztségéről. Erre azt követően került sor, hogy német politikusok bírálták Köhler tengerentúli katonai bevetésekkel kapcsolatos megjegyzéseit:

Kritika érte azon kijelentése miatt, miszerint Németország külföldi katonai missziói a kereskedelem biztosítását is szolgálják. Később kijelentette, hogy megjegyzései a Szomália partjainál folytatott kalózkodásra vonatkoztak. Köhler kijelentette, hogy nincs alapja azoknak a vádaknak, amelyek szerint az interjúban túllépte volna hivatalos szerepét, és alkotmányellenes álláspontot támogatott volna. Miután a vitában nem kapott támogatást, Köhler 2010. május 31-én lemondott. Nyilatkozatot tett, amelyben kijelentette, hogy "azonnali hatállyal lemondok elnöki tisztségemről". A lemondást "meglepetésként" értékelték. A következő napokban bírálták, hogy nem tudta kezelni a kritikát, miközben maga is szigorú kritikus volt. Az azonnali lemondással kapcsolatos példátlan cselekedetét úgy tekintették, hogy nem tisztelte a pozícióját.

A német alkotmány értelmében a megüresedett tisztséget a Bundesrat jelenlegi elnöke, Jens Böhrnsen látta el, amíg 2010. június 30-án Christian Wulffot meg nem választották elnökké.

Horst Köhler és Václav Havel, 2000


Horst Köhler Brackenheimben, miután leleplezte Theodor Heuss bronzszobrát

Személyes élet

Horst Köhler felesége Eva Köhler tanárnő. Két gyermekük van, egy lányuk Ulrike (született 1972-ben) és egy fiuk Jochen (született 1977-ben). Lánya, aki retinitis pigmentosában szenved, tinédzserként megvakult. Horst Köhler a németországi evangélikus egyház tagja. ^[]