Olga Nyikolajevna Romanova (1895–1918) – II. Miklós nagyhercegnője, mártír

Olga Nyikolajevna (1895–1918) — II. Miklós nagyhercegnője és mártír: élete, pletykák, frontkórházi ápolás, Jekatyerinburgi kivégzés és orosz ortodox szentté avatás.

Olga Nyikolajevna orosz nagyhercegnő (Olga Nyikolajevna Romanova) (orosz: Великая Княжна Ольга Николаевна; 1895. november 15. [O.S. november 3.] – 1918. július 17.) a császári Oroszország utolsó uralkodójának, II Miklós orosz cárnak és feleségének, Alexandra Fjodorovnának legidősebb lánya volt. Ő volt a család elsőszülött leánya; testvérei közé tartozott Tatjana, Marija, Anasztázia és a trónörökös Alekszej. Mint a legidősebb gyermek, gyakran vállalt nagyobb felelősséget húgai ellátásában és a családon belüli intézői feladatokban.

Gyermek- és ifjúkor

Olga neveltetése szigorú, hagyományos udvari nevelés jegyében zajlott: több nyelven tanult, és kiválóan eligazodott a cári udvari élet szabályai között. Magatartását gyakran írták le felelősségteljesnek és komoly természetűnek; szeretett sportolni, kirándulni és vonzódott a művészetekhez és a zenéhez. A családi körben gyakran ő volt az, aki szervezte a gyermekek foglalkozásait és segített szüleinek az udvari teendőkben.

Házassági spekulációk

Olga leendő házassága még életében sok találgatás tárgyát képezte Oroszországban. Történetek szóltak házassági tervekről több európai uralkodói házzal is: említették a Dmitrij Pavlovics orosz nagyherceggel, Carol román trónörökössel, Edward walesi herceggel (V. György brit trónörökös legidősebb fiával, V. György kapcsolatos pletykák), valamint Sándor szerb trónörökössel való házasság lehetőségét. Érdekes módon Olga maga inkább oroszhoz akart feleségül menni, és hazájában maradni, ami a katonai és közéleti elkötelezettségéhez is kötődött.

Első világháború és ápolói munka

Az első világháború idején Olga – mint több más nagyhercegnő – aktívan részt vett a háborús erőfeszítésekben. Egy katonai kórházban ápolta a sebesült katonákat: kezdetben közvetlen gondozói feladatokat végzett, majd miután betegsége miatt visszavonulni kényszerült, a kórház adminisztratív és szervezési teendőit vállalta. Munkáját a háborús időkben sokan példaadó önfeláldozásként értékelték.

A forradalom utáni fogság és meggyilkolás

Az 1917-es forradalmak után a cári család előbb Tobolszkba, majd Jekatyerinburgba került, ahol a híres Ipatiev-házban tartották őket fogva. Olgát 1918. július 17-én családjával együtt a bolsevik titkosrendőrség által végrehajtott kivégzés során meggyilkolták. A család megölése és a maradványok eltüntetése hosszú ideig rejtély maradt; később azonban a helyszínen előkerült maradványokat DNS-vizsgálatokkal azonosították. A maradványok egy részét a szentpétervári Péter és Pál székesegyházban 1998-ban újratemetették a szülei és két testvére temetési szertartásán.

Utóélet, szentté avatás és álhírterjesztők

Halála után az orosz ortodox egyház Olgát és családtagjait különféle egyházi elismerésben részesítette; a család tagjait a hívek között szenvedőhordozókként tisztelik (szentté avatták, szenvedőhordozó címmel). A család eltűnése és a bizonytalan információk miatt több álhír és túlélői állítás jelent meg: sokan tévesen a királyi család túlélő tagjainak vallották magukat. Egy Marga Boodts nevű nő például azt állította, hogy ő Olga nagyhercegnő, de ezeket az állításokat a történészek és a korszak szakértői általában elutasították.

Azonosítás és történeti kutatás

A kortárs és későbbi történészek ma már túlnyomórészt egyetértenek abban, hogy Olgát a családjával együtt Jekatyerinburgban ölték meg. Az elmúlt évtizedekben végzett lelőhelyi kutatások és modern DNS-elemzések jelentősen hozzájárultak az események rekonstruálásához, és megerősítették a megölt családtagok személyazonosságát. A Romanovok tragédiája azóta is élénk történeti és közérdeklődési tárgya: emlékük irodalomban, filmekben és emlékművekben tovább él.

Korai életút

Olga testvérei Tatjána, Mária és Anasztázia nagyhercegnők voltak. Volt egy bátyja is, Alekszej orosz cárevics. Olga címét (Великая Knyazhna Великая Княжна) leginkább "nagyhercegnőnek" fordítják. Ez azt jelentette, hogy Olga, mint "császári fenség", magasabb rangban volt, mint más európai hercegnők, akik "királyi fenségek" voltak. A "Nagyhercegnő" lett a cím legismertebb fordítása oroszból angolra. Olga barátai és családja általában egyszerűen csak Olga Nyikolajevnának hívták. Hívták őt "Oliszkának" vagy "Oljának" is. Viktória királynő volt a dédnagyanyja. Olga nagyon közel állt húgához, Tatjánához. Egy szobában laktak, hasonlóan öltözködtek, és "A nagy pár" néven ismerték őket. A fiatalabb nővéreket, Máriát és Anasztáziát "A kis pár"-ként ismerték.

Olga már fiatal korától kezdve ismert volt együttérzéséről és kedvességéről. Ugyanakkor lobbanékony természetű volt, és gyakran nyíltan kimondta, amit gondolt. Egyszer, még kisgyerekként, türelmetlen lett, miközben egy portréfestőnek pózolt, és azt mondta neki: "Maga nagyon csúnya ember, és egy cseppet sem tetszik nekem!". Pierre Gilliard, a francia tanára azt mondta, hogy amikor 10 éves korában először látta Olgát, "nagyon szép volt, és csillogó, huncut szemekkel ... Olyan pillantással vizsgált engem, amely az első pillanattól kezdve úgy tűnt, hogy a gyenge pontot keresi a páncélomban, de volt valami olyan tiszta és őszinte (igazmondó) a gyerekben, hogy az ember rögtön megkedvelte".

A cár gyermekei nagyon egyszerűen éltek. Kemény tábori ágyakon aludtak párna nélkül, ha egészségesek voltak. Ez a hagyomány Nagy Katalin uralkodása idején kezdődött, amikor először unokáját, Sándor urat kényszerítette erre. Reggelente hideg fürdőt vettek, és takarítaniuk kellett a szobájukat, valamint kézimunkát kellett végezniük. A legtöbb velük élő ember, beleértve a szolgákat is, a nagyhercegnőt általában a keresztnevén, Olega Nyikolajevnán szólította a cím vagy "Ő császári fensége" helyett. Egyszer azonban egy múzeumlátogatás alkalmával, ahol állami kocsikat állítottak ki, Olga megparancsolta az egyik szolgának, hogy készítse elő a legnagyobb és legszebb kocsit a mindennapi útra. Nem engedelmeskedtek neki. Úgy érezte, hogy a legidősebb gyerekeket is tisztelni kell. Amikor József bibliai történetét mesélték neki, József helyett az idősebb testvéreket sajnálta. A Dávid és Góliát történetében is inkább Góliátnak szimpatizált, mint Dávidnak. Olga imádott olvasni. Nővéreivel ellentétben az iskolai munkát is szerette. Pierre Gilliard szerint Olgának nagyon "gyors agya" volt, "jó gondolkodási képességekkel" és "nagyon önálló modorral, valamint a gyors (gyors) és szórakoztató (vicces) válaszadás (válaszok) tehetségével". Szívesen olvasott az újságokban a politikáról. Olga is szívesen válogatott könyveket abból, amit az anyja olvasott. Amikor azon kapták, hogy egy könyvet olvasott, mielőtt az anyja elolvasta volna, Olga azzal viccelődött, hogy az anyjának meg kell várnia, amíg Olga megbizonyosodik arról, hogy az a könyv megfelelő könyv, amit elolvashat.

Tatjána nagyhercegnő (balra) és Olga Nyikolajevna udvari ruhában, 1904 körül.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Olga Nyikolajevna orosz nagyhercegnő?

K: Milyen történetek keringtek a későbbi házasságáról?

K: Mit csinált az első világháború alatt?

K: Hogyan halt meg?

K: Volt valaki, aki hamisan a királyi család túlélő tagjának vallotta magát?

K: Hogyan azonosították a maradványait?

K: Hol vannak most eltemetve a maradványai?

Keresés betűvel