Olga Nyikolajevna orosz nagyhercegnő (Olga Nyikolajevna Romanova) (orosz: Великая Княжна Ольга Николаевна; 1895. november 15. [O.S. november 3.] – 1918. július 17.) a császári Oroszország utolsó uralkodójának, II Miklós orosz cárnak és feleségének, Alexandra Fjodorovnának legidősebb lánya volt. Ő volt a család elsőszülött leánya; testvérei közé tartozott Tatjana, Marija, Anasztázia és a trónörökös Alekszej. Mint a legidősebb gyermek, gyakran vállalt nagyobb felelősséget húgai ellátásában és a családon belüli intézői feladatokban.
Gyermek- és ifjúkor
Olga neveltetése szigorú, hagyományos udvari nevelés jegyében zajlott: több nyelven tanult, és kiválóan eligazodott a cári udvari élet szabályai között. Magatartását gyakran írták le felelősségteljesnek és komoly természetűnek; szeretett sportolni, kirándulni és vonzódott a művészetekhez és a zenéhez. A családi körben gyakran ő volt az, aki szervezte a gyermekek foglalkozásait és segített szüleinek az udvari teendőkben.
Házassági spekulációk
Olga leendő házassága még életében sok találgatás tárgyát képezte Oroszországban. Történetek szóltak házassági tervekről több európai uralkodói házzal is: említették a Dmitrij Pavlovics orosz nagyherceggel, Carol román trónörökössel, Edward walesi herceggel (V. György brit trónörökös legidősebb fiával, V. György kapcsolatos pletykák), valamint Sándor szerb trónörökössel való házasság lehetőségét. Érdekes módon Olga maga inkább oroszhoz akart feleségül menni, és hazájában maradni, ami a katonai és közéleti elkötelezettségéhez is kötődött.
Első világháború és ápolói munka
Az első világháború idején Olga – mint több más nagyhercegnő – aktívan részt vett a háborús erőfeszítésekben. Egy katonai kórházban ápolta a sebesült katonákat: kezdetben közvetlen gondozói feladatokat végzett, majd miután betegsége miatt visszavonulni kényszerült, a kórház adminisztratív és szervezési teendőit vállalta. Munkáját a háborús időkben sokan példaadó önfeláldozásként értékelték.
A forradalom utáni fogság és meggyilkolás
Az 1917-es forradalmak után a cári család előbb Tobolszkba, majd Jekatyerinburgba került, ahol a híres Ipatiev-házban tartották őket fogva. Olgát 1918. július 17-én családjával együtt a bolsevik titkosrendőrség által végrehajtott kivégzés során meggyilkolták. A család megölése és a maradványok eltüntetése hosszú ideig rejtély maradt; később azonban a helyszínen előkerült maradványokat DNS-vizsgálatokkal azonosították. A maradványok egy részét a szentpétervári Péter és Pál székesegyházban 1998-ban újratemetették a szülei és két testvére temetési szertartásán.
Utóélet, szentté avatás és álhírterjesztők
Halála után az orosz ortodox egyház Olgát és családtagjait különféle egyházi elismerésben részesítette; a család tagjait a hívek között szenvedőhordozókként tisztelik (szentté avatták, szenvedőhordozó címmel). A család eltűnése és a bizonytalan információk miatt több álhír és túlélői állítás jelent meg: sokan tévesen a királyi család túlélő tagjainak vallották magukat. Egy Marga Boodts nevű nő például azt állította, hogy ő Olga nagyhercegnő, de ezeket az állításokat a történészek és a korszak szakértői általában elutasították.
Azonosítás és történeti kutatás
A kortárs és későbbi történészek ma már túlnyomórészt egyetértenek abban, hogy Olgát a családjával együtt Jekatyerinburgban ölték meg. Az elmúlt évtizedekben végzett lelőhelyi kutatások és modern DNS-elemzések jelentősen hozzájárultak az események rekonstruálásához, és megerősítették a megölt családtagok személyazonosságát. A Romanovok tragédiája azóta is élénk történeti és közérdeklődési tárgya: emlékük irodalomban, filmekben és emlékművekben tovább él.
