Mária Nyikolajevna orosz nagyhercegnő (Marija Nyikolajevna Romanova; orosz: Великая Княжна Мария Николаевна, 1899. június 26. [O.S. június 14.] 1899 - 1918. július 17.) II Miklós orosz cár és Alekszandra Fjodorovna (Hessei Alix) cárnő harmadik lánya volt. Miután az 1917-es orosz forradalomban meggyilkolták, az orosz ortodox egyház szentté avatta szenvedéstársként.
Amikor még élt, Maria nem volt elég idős ahhoz, hogy vöröskeresztes nővér legyen, mint a testvérei. Ehelyett egy kórház patrónusnője volt, és meglátogatta a sebesült katonákat. Nagyon érdekelte a katonák élete, és többször is ártatlanul belezúgott a fiatal férfiakba, akikkel találkozott. Meg akart házasodni és nagy családot akart alapítani. Már fiatalon flörtölni tudott.
Anasztaszija Nyikolajevna orosz nagyhercegnő idősebb nővére volt. Nővére, Anasztázia közel 90 éven át híres volt a királyi család meggyilkolása elől való meneküléséről szóló történetekről. Az 1990-es években felmerült, hogy az a nagyhercegnő, akinek a maradványai nincsenek a Romanov-sírban, Mária lehet. 2007-ben azonban újabb maradványokat fedeztek fel, és a DNS végre bebizonyította, hogy az egész császári családot meggyilkolták 1918-ban.
Korai élet és személyiség. Mária 1899-ben született, a cári család harmadik lányaként. Családja bensőséges, de formális nevelést biztosított számára; testvéreihez hasonlóan sokoldalú neveltetést kapott, anyanyelvén kívül franciául és németül is jól beszélt. Becenevén gyakran emlegették a család körében, és játékos, életvidám természetéről volt ismert: szeretett flörtölni, könnyen barátkozott, és élénk érdeklődést mutatott a körülötte levő világ iránt.
Az első világháború idején. A háború alatt a nagyhercegnők önkéntes munkát vállaltak; Mária azonban fiatalsága miatt nem lehetett hivatalos vöröskeresztes nővér. Ennek ellenére aktívan részt vett a sebesültek látogatásában, kórházak patrónusnőjeként bátorította a sebesült katonákat, és érdeklődött a katonai élet és a hadsereg iránt. Többször romantikus vonzalmat érzett olyan fiatal katonák iránt, akikkel találkozott, és vágyott arra, hogy egyszer családot alapítson és férjhez menjen — tervei azonban soha nem teljesültek.
Letartóztatás, kivégzés és szentté avatás. A forradalom után a cári családot előbb házi őrizet alá helyezték, majd 1918 tavaszán Szibériába, végül pedig Jekatyerinburgba szállították. Éjszaka, 1918. július 17-én a családot az Ipatiev-ház pincéjében kivégezték. A család szenvedése és a méltóságteljes viselkedésük a kivégzés előtt hozzájárult ahhoz, hogy később az egyház őket a szenvedéstársak (passion-bearers) közé sorolta. A külföldi orosz ortodox egyház (ROCOR) 1981-ben, a Moszkvai Patriarchátus pedig 2000-ben emelte őket a szentek közé, emléknapjuk általában július 17.
A maradványok felkutatása és DNS-azonosítás. Az 1990-es években talált maradványok felfedezése és az ezt követő vizsgálatok éveken át vitákat és találgatásokat indítottak el a család tagjainak sorsa körül. 1991-ben föltártak egy tömegsírt, és néhány évvel később az előkerült csontokat részben azonosították; 1998-ban részleges újratemetésre került sor a Szentpétervári Péter–Pál-székesegyházban. 2007-ben további maradványokat találtak, és a későbbi DNS-vizsgálatok — amelyekhez modern genetikai módszereket alkalmaztak — végül megerősítették, hogy a teljes császári családot 1918-ban meggyilkolták. Ezzel a korábbi találgatások, melyek szerint egyes családtagok esetleg túlélhették a mészárlást, nagyrészt eloszlottak.
Örökség és emlékezet. Mária rövid élete és tragikus halála sok író, történész és filmművész figyelmét felkeltette. Emellett a Romanovok sorsa az orosz és a nemzetközi közéleti emlékezet része: emlékművek, kiállítások és történeti kutatások foglalkoznak a család életével és bukásával. Mária személyes története — fiatalsága, házassági reményei, a katonák iránti vonzalma és a háborúban végzett látogatásai — ma is emberi oldaláról közelítik meg a cári család tragédiáját.
Rövid élete ellenére Mária Nyikolajevna alakja jó példa arra, hogy miként fonódott össze egy dinasztia személyes története a 20. század radikális politikai eseményeivel, és hogyan maradt utána mély nyom a kollektív emlékezetben.
