Mária Nyikolajevna Romanova — orosz nagyhercegnő, szentté avatott (1899–1918)
Mária Nyikolajevna Romanova (1899–1918) élete, szerepe a Romanov-családban, humanitárius tevékenysége és szentté avatása — tragikus sors és DNS-alapú igazság.
Mária Nyikolajevna orosz nagyhercegnő (Marija Nyikolajevna Romanova; orosz: Великая Княжна Мария Николаевна, 1899. június 26. [O.S. június 14.] 1899 - 1918. július 17.) II Miklós orosz cár és Alekszandra Fjodorovna (Hessei Alix) cárnő harmadik lánya volt. Miután az 1917-es orosz forradalomban meggyilkolták, az orosz ortodox egyház szentté avatta szenvedéstársként.
Amikor még élt, Maria nem volt elég idős ahhoz, hogy vöröskeresztes nővér legyen, mint a testvérei. Ehelyett egy kórház patrónusnője volt, és meglátogatta a sebesült katonákat. Nagyon érdekelte a katonák élete, és többször is ártatlanul belezúgott a fiatal férfiakba, akikkel találkozott. Meg akart házasodni és nagy családot akart alapítani. Már fiatalon flörtölni tudott.
Anasztaszija Nyikolajevna orosz nagyhercegnő idősebb nővére volt. Nővére, Anasztázia közel 90 éven át híres volt a királyi család meggyilkolása elől való meneküléséről szóló történetekről. Az 1990-es években felmerült, hogy az a nagyhercegnő, akinek a maradványai nincsenek a Romanov-sírban, Mária lehet. 2007-ben azonban újabb maradványokat fedeztek fel, és a DNS végre bebizonyította, hogy az egész császári családot meggyilkolták 1918-ban.
Korai élet és személyiség. Mária 1899-ben született, a cári család harmadik lányaként. Családja bensőséges, de formális nevelést biztosított számára; testvéreihez hasonlóan sokoldalú neveltetést kapott, anyanyelvén kívül franciául és németül is jól beszélt. Becenevén gyakran emlegették a család körében, és játékos, életvidám természetéről volt ismert: szeretett flörtölni, könnyen barátkozott, és élénk érdeklődést mutatott a körülötte levő világ iránt.
Az első világháború idején. A háború alatt a nagyhercegnők önkéntes munkát vállaltak; Mária azonban fiatalsága miatt nem lehetett hivatalos vöröskeresztes nővér. Ennek ellenére aktívan részt vett a sebesültek látogatásában, kórházak patrónusnőjeként bátorította a sebesült katonákat, és érdeklődött a katonai élet és a hadsereg iránt. Többször romantikus vonzalmat érzett olyan fiatal katonák iránt, akikkel találkozott, és vágyott arra, hogy egyszer családot alapítson és férjhez menjen — tervei azonban soha nem teljesültek.
Letartóztatás, kivégzés és szentté avatás. A forradalom után a cári családot előbb házi őrizet alá helyezték, majd 1918 tavaszán Szibériába, végül pedig Jekatyerinburgba szállították. Éjszaka, 1918. július 17-én a családot az Ipatiev-ház pincéjében kivégezték. A család szenvedése és a méltóságteljes viselkedésük a kivégzés előtt hozzájárult ahhoz, hogy később az egyház őket a szenvedéstársak (passion-bearers) közé sorolta. A külföldi orosz ortodox egyház (ROCOR) 1981-ben, a Moszkvai Patriarchátus pedig 2000-ben emelte őket a szentek közé, emléknapjuk általában július 17.
A maradványok felkutatása és DNS-azonosítás. Az 1990-es években talált maradványok felfedezése és az ezt követő vizsgálatok éveken át vitákat és találgatásokat indítottak el a család tagjainak sorsa körül. 1991-ben föltártak egy tömegsírt, és néhány évvel később az előkerült csontokat részben azonosították; 1998-ban részleges újratemetésre került sor a Szentpétervári Péter–Pál-székesegyházban. 2007-ben további maradványokat találtak, és a későbbi DNS-vizsgálatok — amelyekhez modern genetikai módszereket alkalmaztak — végül megerősítették, hogy a teljes császári családot 1918-ban meggyilkolták. Ezzel a korábbi találgatások, melyek szerint egyes családtagok esetleg túlélhették a mészárlást, nagyrészt eloszlottak.
Örökség és emlékezet. Mária rövid élete és tragikus halála sok író, történész és filmművész figyelmét felkeltette. Emellett a Romanovok sorsa az orosz és a nemzetközi közéleti emlékezet része: emlékművek, kiállítások és történeti kutatások foglalkoznak a család életével és bukásával. Mária személyes története — fiatalsága, házassági reményei, a katonák iránti vonzalma és a háborúban végzett látogatásai — ma is emberi oldaláról közelítik meg a cári család tragédiáját.
Rövid élete ellenére Mária Nyikolajevna alakja jó példa arra, hogy miként fonódott össze egy dinasztia személyes története a 20. század radikális politikai eseményeivel, és hogyan maradt utána mély nyom a kollektív emlékezetben.
Megjelenés
Az emberek csinos, kacér lányként jellemezték Mariát. Pufók volt, világosbarna hajjal és nagy kék szemekkel, amelyeket a családja "Marie csészealjainak" nevezett. Franciatanára, Pierre Gilliard szerint Maria magas és egészséges volt, rózsás arcú. Tatiana Botkina szerint Maria szemei "lágyak és szelídek" voltak. Míg idősebb húgát, Tatjánát tartották a legelegánsabbnak, addig Máriát a család szépségének tartották. Amikor kisbaba volt, az emberek Botticelli egyik angyalához hasonlították. Vlagyimir Alekszandrovics orosz nagyherceg "A kedves (jószívű) csecsemőnek" nevezte.
Tatjána, Mária és Anasztázia nagyhercegnők hintáznak 1908-ban. Jóvoltából: Beinecke Library.
Életrajz
Élet és gyermekkor
Amikor fiatal volt, Mária egyszer megszökött a fürdőből, és meztelenül (ruha nélkül) futott körbe a palotában. Ír dajkája, Margaretta Eager, aki éppen politikáról beszélgetett egy barátjával, észre sem vette. "Szerencsére éppen abban a pillanatban érkeztem, felkaptam és visszavittem Miss Eagarhoz" - emlékezett vissza nagynénje, Olga Alekszandrovna orosz nagyhercegnő. Idősebb testvérei nem szívesen engedték, hogy Maria részt vegyen a játékaikban. Egyszer még "mostohahúguknak" is nevezték Mariát. Margaretta Eagar szerint azért, mert olyan jó volt, és soha nem keveredett bajba. Azonban még a kedves Maria is tudott néha huncutkodni. Egyszer, amikor még kicsi volt, ellopott néhány kekszet az édesanyja teásasztaláról. A nevelőnő és Alexandra azt akarták, hogy büntetésből ágyba dugják, de Nicholas nemet mondott. Azt mondta: "Mindig féltem (féltem) a szárnyak növekedésétől. Örülök, hogy csak egy embergyerek". Eagar megjegyezte, hogy Maria mélyen szerette az apját. Gyakran próbált elszökni az óvodából, hogy "a papához menjen". Amikor az apja tífuszos beteg volt, Maria minden este csókokkal borította be a róla készült kis képet.
Nagyon egyszerűen nevelték. Egy szobán osztozott nővérével, Anasztáziával, ahol a falakat szürkére festették, a mennyezetre pedig pillangókat festettek. A bútorok egyszerűek voltak, fehér és zöld színekben.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Marija Nyikolajevna orosz nagyhercegnő?
V: Marija Nyikolajevna oroszországi nagyhercegnő II. Miklós orosz cár és Alekszandra Fjodorovna (Alix hesseni) cárnő harmadik lánya volt. Az 1917-es orosz forradalomban meggyilkolták, majd később az orosz ortodox egyház szentté avatta szenvedőhordozóként.
K: Mivel foglalkozott Mária, amikor még élt?
V: Amikor még élt, Mária nem volt elég idős ahhoz, hogy vöröskeresztes ápolónő legyen, mint a testvérei. Ehelyett egy kórház patrónusnője volt, és meglátogatta a sebesült katonákat. Nagyon érdekelte a katonák élete, és többször is ártatlanul belezúgott a fiatal férfiakba, akikkel találkozott.
K: Mit akart Maria csinálni?
V: Maria férjhez akart menni és nagy családot akart alapítani. Már fiatalon flörtölősnek ismerték.
K: Ki az a Anasztaszija Nyikolajevna nagyhercegnő?
V: Anasztaszija Nyikolajevna nagyhercegnő Mária húga, aki a királyi család meggyilkolása elől való meneküléséről szóló történetekkel vált híressé közel 90 éven át.
K: Felvetődött, hogy az egyik nagyhercegnő földi maradványait nem találták meg a Romanov-sírban?
V: Igen, felmerült, hogy egy nagyhercegnő maradványait nem találták meg a Romanov-sírban, ami lehet, hogy Máriáé volt. Azonban 2007-ben további maradványokat találtak, és a DNS végre bebizonyította, hogy az egész császári családot meggyilkolták 1918-ban.
K: Mióta kering Anasztázia története?
V: Anasztázia története csaknem 90 éve ismert, mivel először az 1917-es orosz forradalom idején a királyi család többi tagjával együtt állítólagosan megmenekült a gyilkosság elől.
Keres