Alekszandra Fjodorovna — Oroszország utolsó cárné, Raszputyin és hemofília

Alekszandra Fjodorovna: Oroszország utolsó cárnéjának élete, Raszputyin befolyása és a hemofília tragédiája — titkok, intrikák és szentté válás története.

Alekszandra Fjodorovna (oroszul: Императрица Александра Фёдоровна) (született Alix hesseni és rajnai hercegnő 1872. június 6. - 1918. július 17.) II Miklós cár, az Orosz Birodalom utolsó cárjának cárnéja. Viktória brit királynő unokája volt. Az orosz ortodox egyház 2000-ben szentté avatta Szent Alexandra néven.

Alexandra leginkább Oroszország utolsó cárnőjeként maradt emlékezetes. Ő egyben a hemofília betegség egyik leghíresebb királyi hordozója is. Az orosz misztikus Grigorij Raszputyinnal való barátsága szintén fontos szerepet játszott életében.

Korai évek és házasság II. Miklóssal

Alix hesseni hercegnőként született, német ajkú királyi családban; fiatalon közel állt nagymamája, a brit királynő Viktória befolyása alatt. 1894. november 26-án házasodott össze II. Miklóssal, az esküvő után áttért az ortodox hitre és felvette az Alekszandra Fjodorovna nevet. A pár kapcsolatát a személyes elköteleződés mellett a dinasztikus érdekek és az egymás iránti szeretet is jellemezte, ugyanakkor Alekszandra idegenül érezte magát az orosz udvar merev udvari életében és a nyelvi, kulturális különbségek nehezítették beilleszkedését.

Gyermekei és a hemofília

Az uralkodói párnak öt gyermeke született:

• Olga (1895)
• Tatjana (1897)
• Mária (1899)
• Anasztázia (1901)
• Alexij (1904)

Alexij, a trónörökös, hemofíliás volt — ez a betegség a gyermekeik és a dinasztia sorsát erősen befolyásolta. A hemofília öröklődése X-hez kötött receszszív módon történik: a nők hordozók lehetnek, a fiúk pedig a betegség tüneteit mutatják. Alekszandra mint Viktória királynő leszármazottja hordozta a gént, ezért fia folyamatos vérzési kockázattal élt; a család és Alekszandra állandó aggodalma és félelme az állapot miatt jelentősen befolyásolta döntéseit és lelkiállapotát.

Grigorij Raszputyin hatása

A hemofíliás Alexij rohamai során Alekszandra és a cárné orvosai több alkalommal látták, hogy a szibériai szerzetesnek tartott Grigorij Raszputyinnak a jelenléte vagy beavatkozása látszólag nyugtatta a fiút, és néhány esetben a tünetek enyhülése következett be. Ez a látszólagos „gyógyító” hatás hatalmas pszichológiai jelentőséggel bírt Alekszandra számára, aki egyre nagyobb bizalmat szavazott Raszputyinnak.

Raszputyin feltűnése és Alekszandra iránta tanúsított bizalma politikai és társadalmi következményekkel járt: a cárné közelsége és az, hogy Raszputinnak befolyása volt a személyzeti döntésekre és kormányzati ügyekre, súlyosan rontotta a romanovok megítélését. A kortársak között elterjedtek intrikákat, korrupciót és erkölcsi visszaéléseket feltételező pletykák — a Raszputyinnal kapcsolatos botrányok hozzájárultak a dinasztia tekintélyvesztéséhez.

Politikai szerep a háború és forradalom idején

Az első világháború kitörésekor II. Miklós a fronton vállalt szerepet, és Alekszandra a belügyekben nagyobb szerepet kapott. A háborús nehézségek, a gazdasági problémák és a háborús vereségek elégedetlenséget szültek. Alekszandra vezetői szerepvállalása, valamint Raszputyin körüli pletykák és a cárné német eredete miatt (születési neve Alix hesseni) sokan árulással és németbarátsággal vádolták, ami tovább mélyítette az ellenszenvet.

A politikai feszültség 1917-ben tetőzött: a februári forradalom eredményeként II. Miklós lemondott, és a családot előbb házi őrizetbe helyezték, majd a bolsevik forradalom után végül száműzték.

Elfogás, kivégzés és az utókor

A császári családot előbb Tobolszkba, majd Jekatyerinburg közelébe vitték, ahol 1918. július 17-én éjjel a bolsevikok kivégezték őket. A kivégzést követően a testeket elrejtették; hullamaradványokra először 1991-ben bukkantak, majd további maradványokra 2007 körül, és DNS-vizsgálatokkal nagy részben azonosították a család tagjait. A körülmények és az események dokumentálása azóta is számos részletben vitatott, de a család tragikus vége történelemileg elismert tény.

Kanonalizáció, megítélés és történeti értékelés

Az orosz ortodox egyház 2000-ben szentként tisztelte meg Alekszandrát (és a család többi tagját) Szent Alexandra néven, mint a cári család szenvedő áldozatait. A kanonizáció részben az áldozatiság hangsúlyozására épült; ugyanakkor a történészek és közvélemény különböző szempontokból értékelik Alekszandra szerepét.

Modern történészek kevésbé egyoldalúan ítélik meg Alekszandrát: egyrészt személyes tragédiaként és anyai aggodalomként értelmezik tetteit (főleg a hemofíliás Alexij miatt), másrészt elismerik, hogy személyes meggyőződései és rossz tanácsadók iránti bizalma politikai hibákhoz és rossz döntésekhez vezettek. Sok kritika arra is irányul, hogy Alekszandra hajlamos volt elzárkózni a kritikától és túlzottan bízott olyan tanácsadókban, akik nem mindig a birodalom érdekeit szolgálták.

Összefoglalás

Alekszandra Fjodorovna alakja összetett: egyszerre volt elkötelezett anya, vallásos személyiség és politikailag befolyásolható uralkodói társ. Hemofíliával kapcsolatos személyes félelmei és Raszputyinhoz fűződő kapcsolata jelentősen hozzájárultak ahhoz a képhez, amely végső soron a cári család bukásához és a Romanovok történelmi megítéléséhez vezetett. A 20. századi orosz történelem egyik legdrámaibb és legvitatottabb alakja maradt, akinek tetteit és motivációit a kutatás ma is új megvilágításba helyezi.

Korai életút

Alekszandra Fjodorovna Alix Viktória Helene Luise Beatrix hercegnő Alix Viktoria Helene Luise Beatrix hercegnőként született a hesseni-rajnai Darmstadtban. Ez a terület akkoriban a Német Birodalom része volt. Apja Lajos nagyherceg volt, IV. Édesanyja az egykori Alice hercegnő, Viktória királynő és Albert herceg második lánya volt.

1878 novemberében Hessenben diftéria söpört végig. Alixot, nővéreit, Irént és Májust, valamint testvérét, Ernstet megfertőzte a betegség. Nővére, May nem sokkal a hónap vége előtt meghalt, de a többiek meggyógyultak. Alix édesanyja azután lett beteg, hogy Ernie-t ápolta, amikor ő is megbetegedett. Alice hercegnő 1878. december 14-én halt meg. Alix hercegnő nagyon közel került anyai nagymamájához. Gyakran úgy gondolták, hogy ő Viktória kedvenc unokája. Emiatt Alix korai évei nagy részét az Egyesült Királyságban töltötte. 1892-ben, amikor húszéves volt, apja meghalt, és bátyja, Ernst lett Hessen és Rajna menti nagyherceg.

Alix hesseni hercegnő 1890


Alix és testvérei (balról jobbra) Irene, Victoria, Elisabeth és Alix.

Házasság

Amikor felnőtt, Alix gyönyörű nő volt, vöröses-szőke hajjal, magas arccsontokkal, sápadt bőrrel, sötétkék szemekkel és hosszú, sötét szempillákkal. Alix abban az időben hercegnő létére viszonylag későn ment férjhez. Már akkor is elutasította, hogy feleségül menjen Albert Viktor herceghez, Clarence hercegéhez (a walesi herceg legidősebb fiához), noha a családja azt akarta, hogy hozzámenjen. Egy rokonával, az oroszországi Csearevicsszel azonban már házasság révén találkozott. Nagybátyja, Szergej Alekszandrovics nagyherceg Alix húgához, Erzsébethez ment feleségül. Eleinte Miklós apja, III. Sándor cár azt mondta nekik, hogy nem házasodhatnak össze. Később meggondolta magát, mivel az egészsége kezdett megromlani. Alixnak nem tetszett, hogy el kellett fordulnia lutheri hitétől. Az orosz cárnőnek ortodoxnak kellett lennie. Később meggondolta magát, és idővel erősen áttért a hitre. Ő és Miklós 1894 áprilisában jegyezték el egymást. III. Sándor ugyanezen év novemberében meghalt, és Miklós huszonhat évesen lett Oroszország cárja. A pár 1894. november 14-én kötött házasságot.

II. Miklós cár (balra) és Alekszandra Fjodorovna (jobbra)


Alexandra Fjodorovna 1900


Nicholas és Alexandra

A királyi család kivégzése

A cárt és a cárnőt, valamint egész családjukat, valamint a család több szolgáját 1918. július 17-én kora reggel, az éjszakai órákban végezte ki egy bolsevik különítmény Jakov Jurovszkij vezetésével. Alexandra végignézte férje és két szolgája meggyilkolását, mielőtt Péter Ermakov a feje bal oldalára leadott lövéssel végzett vele, mielőtt befejezhette volna a kereszt jelét. Ermakov részegségében leszúrta a nő és férje holttestét, és mindkettőjük bordakosarát összetörte.

II. Miklós és Alekszandra Fjodorovna kislányukkal, Olgával


Alexandra utolsó ismert fényképe. Olga balra, Tatiana jobbra

Azonosítás és temetés

A Romanov család kivégzése után Alexandra holttestét, Miklóssal, gyermekeikkel és néhány velük együtt meghalt szolgával együtt levetkőztették és a ruhákat elégették. A holttesteket először egy használaton kívüli bányaaknába dobták, Jekatyerinburgtól 12 mérföldre északra. Röviddel később előkerültek. Arcuk és testük súlyosan megsérült, így nem lehetett felismerni őket. Két gyermek kivételével az összes holttestet később újra eltemették. Az eltűnt holttestek feltehetően az egyik lány - Mária vagy Anasztázia - és Alekszisz holttestei. Az 1990-es évek elején, a Szovjetunió bukása után megtalálták és azonosították a család nagy részének feltételezett holttestét.

OTMA balról jobbra Tatiana, Olga, Maria Anastasia, Maria Anastasia

Keresés betűvel