Budai (kínaiul:布袋), japánul Hotei, más néven Nevető Buddha, buddhista szerzetes volt Kínában. Sok kínai buddhista úgy hiszi, hogy ő Maitréja reinkarnációja volt, azé a személyé, aki Gautama Buddha után a következő Buddha lesz.

Beépült a buddhizmusba, a taoizmusba és a sintóizmusba. Képmásai számos templomban, étteremben és üzletben megtalálhatók. Budai a taoizmus és a buddhizmus egyes formáiban a boldogság és a bőség istene lett. Japánban Hotei a hét szerencseisten (Shichi Fukujin) egyike. Szinte mindig mosolyogva vagy nevetve ábrázolják, innen ered a kínai beceneve, a "Nevető Buddha" (kínai:笑佛).

Eredete és történeti háttér

A figura valóságos alapja valószínűleg egy excentrikus, jószívű csan (zen) szerzetes volt, akit a kínai hagyományokban gyakran Qici (契此) néven említenek. A források szerint Budai a késő középkori Kínában, nagyjából a 9–10. század körül élt és vándorló szerzetesként ismerték: mindig egy rongyos, 布袋 (két kézzel vihető, vászonból készült zsák) volt nála, amelyben adományokat, élelmet és játékokat gyűjtött.

Bár név szerint nem a történeti Gautama Buddhához kapcsolódik, a néphit és egyes vallási közösségek Maitréja, azaz a jövendő Buddha megtestesülésének tekintik. Ez a megkülönböztetés magyarázza, hogy miért került be a figura a buddhista ikonográfiába és miért tartják sokan szerencsehozónak.

Megjelenítés és szimbolika

  • Kinézet: gyakran kövér, kopasz fejű, nagy hasú férfiként ábrázolják, ami a földi beteljesülést, bőséget és derűt szimbolizálja.
  • 布袋 – vászonzsák: állandó tárgya, melyben „jóságot”, adományokat és játékokat hordoz; a zsák a bőség és az önzetlenség jelképe.
  • Rongyos ruházat és egyszerűség: szerzetesi életet idéz, miközben vidámsága a belső szabadságot hangsúlyozza.
  • Kézmozdulatok és tárgyak: gyakran tart legyezőt vagy botot, mellett gyermekek játszanak vele — ezek a kívánságok teljesülésére és jó szerencsére utalnak.
  • Ráhúzható has: népi hagyomány szerint a has megpaskolása szerencsét hoz.

Kultusz és vallási integráció

Budai ikonográfiája és legendái könnyen integrálódtak különböző vallási rendszerekbe. A kínai néphitben a buddhizmus mellett a taoizmus és később a japán sintó is átvette őt, ami részben rugalmas, szinkretikus vallási környezetének köszönhető. Japánban Hotei a hét szerencseisten tagjaként különösen népszerű.

A templomokban és otthonokban elhelyezett Budai-szobrok funkciója változatos: vallási tiszteletadás, népi áhítat, valamint üzletekben és családoknál szerencse- és jólétkívánás. A feng shui hagyományokban gyakran használják őt jóléti szimbólumként; fontos, hogy a szobor a bejárattal szemben vagy a társasági térben legyen elhelyezve, nem pedig hálószobában vagy fürdőben — ez utóbbiakban a hagyomány szerint nem illik a kultikus tárgyakat tartani.

Néprajzi és kulturális hatás

Budai alakja a népművészetben, irodalomban és kereskedelmi kultúrában is elterjedt. Éttermek, boltok és családi szentélyek kedvelt figurája, és gyakran használják reklámokban, talizmánokon vagy ajándéktárgyakon. A modern populáris kultúrában a „Nevető Buddha” a derű és a könnyed életérzés ikonikus szimbólumává vált, bár akad, aki vallási nonszensznek vagy leegyszerűsítésnek tekinti, amikor pusztán dekorációs célokra használják.

Megjegyzések és tévhitek

  • Fontos különbséget tenni: Budai (Nevető Buddha) nem azonos a történeti Gautama Buddhával; inkább a népi vallási és szimbolikus hagyományok része.
  • Bár sokan Maitréja megtestesülésének tartják, ez hitkérdés és nem egységesen elfogadott minden buddhista irányzatban.

Összefoglalva, Budai/Hotei alakja a derű, az adakozás és a bőség szimbólumává vált Kelet-Ázsiában, és ma is élő részét képezi a vallási, népi és kereskedelmi kultúrának egyaránt.