Brahmajala-szutta (Atthajala) — a nézetek hálója: 62 hit és tanítás

Brahmajala-szutta (Atthajala): mélyreható bemutató a 62 nézetről — a hit hálója, ragaszkodás veszélyei és Buddha útja a felszabaduláshoz. Tudományos és gyakorlati betekintés.

A Brahmajala szutta a Digha Nikaya (Buddha hosszú beszédei) 34 szútrája közül az első, és hagyományosan az egyik legismertebb és legfontosabb szöveg a theraváda kánonban. A címe két szanszkrit/páli elemre vezethető vissza: a „brahma” szó – amelynek jelentése több szövegben is árnyalt (isteni, magasztos, vagy a magasabb valóságra utaló kategória) – és a „dzsala” (háló), tehát a szó szerinti jelentés: „a nézetek hálója” vagy „az összes nézetet befogó háló”. A szuttát számos más néven is említik: Atthajala (az esszencia hálója), Dhammajala (a Dhamma hálója), Ditthijala (a nézetek hálója) és Anuttarasangama Vijaya (az összehasonlíthatatlan győzelem a csatában) – ezek mind a szöveg tematikus gazdagságára és mély filozófiai tartalmára utalnak.

A szutta felépítése és fő témái

A szutta két nagyobb blokkból áll. Az első rész gyakorlati és etikai kérdésekkel foglalkozik: a különféle szabályrendszerek és gyakorlati előírások részletes kifejtésével. A hagyományos szövegben megjelennek a Tíz Szabály (Cula-szila), a Középső Szabály (Majjhima-szila) és a Nagy Szabály (Maha-szila) megnevezések, amelyek a gyakorlás különböző szintjeihez és a közösségi fegyelem kérdéseihez kapcsolódó előírásokat és példákat tárgyalják. Ezek az előírások azt mutatják be, hogyan alakítja a magatartás és az elmélyült gyakorlás a gyakorló életét, és milyen következményekkel jár a szabályok betartása vagy megszegése.

A 62 nézet — a „nézetek hálója”

A szutta második és harmadik része a híres 62 hitet (páli: ditthi) sorolja és elemzi: azok a nézetek, amelyeket a Gangesz síkságán (a mai India területén) élő aszkéták és hittudósok vallottak a Buddha korában. A hagyomány szerint ezek a nézetek két nagy csoportra oszlanak: 18 olyan nézet, amelyek a múlttal kapcsolatos meggyőződéseket tartalmazzák (páli: pubbantanuditthino), és 44 olyan nézet, amelyek a jövőre vagy a végállapotra vonatkoznak (páli: aparantakappika).

A 62 nézet között megtalálhatók példák a klasszikus metafizikai álláspontokra: az örök lélek vagy örök világ létezésének hite (eternalizmus), a teljes megsemmisülésbe vetett hit (annihilacionizmus), különféle részleges vagy kombinált formák (például az „én” azonosítása csak egyes összetevőkkel), materialista álláspontok, panteista elképzelések, továbbá finomabb metafizikai spekulációk arról, hogy mi történik a halál után, hogyan keletkeznek és múlnak el létezések, illetve hogy van-e és hogyan működik valamilyen teremtő hatalom. A szutta sok-sok konkrét példát ad arra, hogyan fogalmazták meg ezek a nézeteket és milyen érvelési minták alapján hirdették őket.

A szutta nem csupán listázza ezeket a hitelveket, hanem rendszeresen elemzi is eredetüket és logikáját: bemutatja, hogy a legtöbb ilyen nézet gyökerei a szenvedélyben és ragaszkodásban, illetve a félelemben és a nem-tudásban keresendők. A szöveg részletesen leírja, miként alakulnak ki ezek a nézetek a tapasztalati élményekből és az elképzelésekhez való ragaszkodásból, valamint hogyan szolgálnak ezek a nézetek a gyakorló további kötődésére és megrekedésére.

Buddha kritikája és a gyakorlatra vonatkozó üzenet

A szutta végkövetkeztetése világos: bár az emberek különféle nézeteket vallhatnak és komolyan megvédenek, ezekhez való merev ragaszkodás veszélyes. Buddha álláspontja szerint a legtöbb hittétel továbbra is a vágy (lobha), a gyűlölet (dósa) és a tudatlanság (moha) befolyása alatt áll — és ezért nem vezet a végső felszabaduláshoz, hanem a szamszára (a lét körforgása) folytatódásához. A szutta ismert, erőteljes képe a hívőket úgy hasonlítja a tóban úszó kis halakhoz, amelyeket egy finom, de megfogó háló vesz körül: bár a halak érzik a szabadságot és megpróbálnak menekülni, a háló végül megfogja őket. Azok viszont, akik a valóságot úgy látják, ahogy az van — szabadok a téves elképzelésektől és a végső ragaszkodástól — túl vannak ennek a hálón.

A tanítás módszere nem egyszerű intellektuális cáfolat: Buddha gyakran a függő keletkezés (páli: paticca-samuppāda) és a többi tanítás (például az anatta — nem-én — tanítása) eszközeivel mutatja meg, hogyan keletkeznek a nézetek és miként járulnak hozzá a szenvedés fenntartásához. A cél nem csupán a nézetek puszta elvetése, hanem a gyökerek – a ragaszkodás és téveszme – megszüntetése, ami a gyakorló számára a tényleges felszabadulás feltétele.

Jelentőség és hasznosság a mai olvasó számára

A Brahmajala szutta jelentősége több síkon is megmutatkozik. Filozófiai szempontból rendkívül gazdag forrás a korai buddhista antimetafizikai álláspontok és a korabeli indiai gondolkodás felméréséhez. Gyakorlati szempontból pedig fontos figyelmeztetés arra, hogy az elméleti hiedelmek önmagukban nem jelentik a megoldást: a helyes életvitel, etika és a meditáció gyakorlása szükségesek ahhoz, hogy valaki eljusson a megszabaduláshoz. A szutta hasznos a mai olvasónak is: segít felismerni a kognitív torzításokat és azt, hogy miként ragadunk le bizonyos nézeteknél, valamint rámutat, hogyan válhat a szellemi és érzelmi ragaszkodás akadállyá a valódi változás és szabadság felé vezető úton.

A szöveg a buddhista tanulmányokban a kommentárhagyomány kedvelt tárgya, és sok modern fordítás és magyarázat született belőle, mert tematizálja a hit, a filozófiai spekuláció és a gyakorlati szabadság közti alapvető feszültséget. A szutta elemzései ma is gondolatébresztők lehetnek bárki számára, aki szeretné jobban megérteni, miként alakulnak ki meggyőződéseink, és milyen hatásuk van életünkre és szenvedésünkre.

Röviden: a Brahmajala-szutta nem csak egy történeti listája a különféle vallási és filozófiai nézeteknek; mély gyakorlati és filozófiai vizsgálat arra vonatkozóan, hogyan kötődünk nézeteinkhez, és hogyan vezet ez a kötődés a továbbhaladás akadályozásához. A szöveg végső üzenete a figyelemre, a vizsgálódásra és a ragaszkodás elengedésére buzdít, mert csak így lehet kilépni a nézetek által felvetett „hálóból” és eljutni a felszabaduláshoz.

Források és további olvasmányok keresésekor érdemes a Pali-kánon kommentárainak és modern, kritikai fordításainak feljegyzéseit tanulmányozni, illetve összevetni a szútra értelmezéseit különböző buddhista iskolák nézőpontjaival, hogy teljesebb képet kapjunk a szöveg rétegeiről és mai alkalmazhatóságáról.

Emlékeztetőül: a szöveg történeti értelmezése és egyes részleteinek fordítása komplex feladat — az itt összefoglalt megközelítés célja a szutta tartalmának érthető és gyakorlati bemutatása minden érdeklődő számára.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a Brahmajala szutta?

K: Mi az a Cula-sila, Majjhima-sila és Maha-sila?

K: Hogyan oszlanak meg ezek a hittételek?

K: Mit mond a szutta az ezekhez a hiedelmekhez való ragaszkodásról?

K: Hogyan hasonlítanak a hívők a kis halakhoz a tóban?

K: Ez az információ ma is aktuális?

Keresés betűvel