A Wolf 359 egy vörös törpe az Oroszlán csillagképben, amelyet először 1919-ben Max Wolf mért meg. A Földtől mintegy 7,8 fényévre (≈2,39 pc) található, látszólagos magnitúdója ≈13,5, ezért csak nagyobb távcsövekkel figyelhető meg. Spektrálisan egy késői M-típusú törpe (jellemző spektrumosztálya gyakran M6–M7-nek adják meg), amely a kis tömeg, alacsony fényesség és alacsony felszíni hőmérséklet tipikus jegyeit mutatja.

A Wolf 359 az egyik legközelebbi csillag a Naprendszerhez. Csak az Alfa Centauri rendszer (beleértve a Proxima Centaurit is), a Barnard-csillag és a WISE 1049-5319 van közelebb. A közelsége és a viszonylag nagy látszólagos mozgása miatt fontos célpont a közeli vörös törpék és a fláraktivitás vizsgálatában; mozgása az égbolton jól mérhető, ezért a csillag pozíciójának és pályamozgásának pontos követése viszonylag egyszerű.

Fizikai jellemzők

A Wolf 359 az egyik leghalványabb és legkisebb tömegű ismert csillag a Nap környezetében. Felszíni (fotoszférikus) hőmérséklete körülbelül 2800 K, ami elég alacsony ahhoz, hogy a csillag spektrumában molekulák abszorpciós vonalai legyenek jól láthatók: ilyenek például a víz és a titán(II)-oxid (TiO) sávjai. A csillag abszolút fényessége nagyon kicsi (V-tartománybeli abszolút magnitúdója ≈+16–+17), bolygó-méretű kitakarásos keresésekhez és exobolygó-észlelésekhez különleges megfigyelési technikákat igényel.

Tömege a Napénak körülbelül 8–10%-a, sugara jóval kisebb, és fényessége a Nap töredéke (a Napénak néhány ezreléke). Ezek az értékek azt jelentik, hogy a belső energiatermelése és élettartama nagyon eltér a Napétól: a vörös törpék lassabban égnek, így elméletileg rendkívül hosszú élettartamúak lehetnek.

Aktivitás és kitörések

A felszín mágneses mezeje erősebb, mint a Nap átlagos mágneses mezeje. A konvekció és a gyorsított forgás kombinációja miatt a Wolf 359 erős mágneses aktivitást mutat, ezért fáklyacsillag típusú kitöréseket produkál: a fáklyakitörések során a csillag rövid időre (percek–órák) jelentősen felfényesedik. Ezek a kitörések intenzív röntgen- és ultraibolya-, illetve időnként nagyenergiájú sugárzást bocsátanak ki; rádió- és röntgenmegfigyelések fontos információkat adnak a plazma- és mágneses folyamatokról. A csillag relatív fiatalnak tűnik (becsült kora kevesebb, mint egymilliárd év), ami összhangban áll a viszonylag élénk mágneses aktivitással.

Bolygók és lakhatóság

Eddigi megfigyelések során nem észleltek egyértelműen keringő nagyméretű kísérőket vagy törmelékkorongokat a Wolf 359 körül; célzott exobolygó-keresések sem találtak megerősített bolygót (szabályos és erős jel hiányában). Ugyanakkor a vörös törpék körüli lakhatósági zóna közelebb helyezkedne el a csillaghoz, így kisebb, Föld-szerű bolygók elméletileg lehetségesek lennének – a jelentős csillagkitörések és a sugárzási viszonyok azonban komoly kihívást jelentenek a légkör megtartása és az élet szempontjából.

Megfigyelések és kulturális említések

A Wolf 359 gyakran szerepel csillagászati katalógusokban és ismeretterjesztő anyagokban a közelsége és fláraktivitása miatt. A csillag több szépirodalmi és populáris kultúrában is megjelenik (a legismertebb példa talán a Star Trek-sorozatban említett "Wolf 359" esemény), ezért a nagyközönség körében is ismertté vált.

Összefoglalva: a Wolf 359 egy közeli, hideg, alacsony tömegű vörös törpe, amely különösen érdekes a csillagászok számára a fláraktivitás, a kis tömegű csillagok szerkezetének és a közeli exobolygó-kutatások megértése szempontjából. Jelenlegi megfigyelések szerint nincs körülötte bizonyított bolygórendszer vagy jelentős por-/törmelékkorong, de további, érzékeny műszerek további részleteket tárhatnak fel a közeljövőben.