Wolf–Rayet-csillag
A Wolf-Rayet csillagok (WR-csillagok) fejlett, nagy tömegű csillagok (eredetileg 20 naptömeg feletti tömegűek). Nagyon erős, akár 2000 km/s sebességű csillagszél révén gyorsan veszítenek tömegükből. Míg a mi Napunk évente körülbelül 10−14 naptömeget veszít, a Wolf-Rayet csillagok jellemzően 10−5 naptömeget veszítenek évente.
A Wolf-Rayet csillagok rendkívül forróak, felszíni hőmérsékletük 30 000 K és 200 000 K közötti tartományban van, ami kék színűvé teszi őket. Emellett nagy fényességűek is, a Nap bolometrikus fényességének több tízezer és több milliószorosát teszik ki, bár vizuálisan nem kiemelkedően fényesek, mivel kibocsátásuk nagy része a távoli ultraibolya, sőt a "lágy" röntgensugárzásban jelentkezik.
A Hubble Űrteleszkóp képe a WR 124 Farkas-Rayet csillag körüli M1-67 ködről.
A fogalmak tisztázása
A csillagászatban a fényesség nem egészen ugyanaz, mint a fényesség. A fényerősség a csillag vagy más csillagászati objektum által kibocsátott teljes energiamennyiséget méri SI-egységben, azaz joule/másodpercben, azaz wattban. A watt a teljesítmény egy egysége, és ahogy a villanykörtét is wattban mérik, úgy a Nap teljes teljesítményét is, amely 3,846×1026 W. Ez a szám a csillagászatban használt alapvető mérőszám: 1 napfényességnek nevezik, amelynek szimbóluma L ⊙ {\displaystyle L_{\odot }} 
.
A sugárzási teljesítmény azonban nem az egyetlen módja a fényerő fogalmának, ezért más mérőszámokat is használnak. A legelterjedtebb a látszólagos fényesség, amely egy objektumnak a földi megfigyelő által érzékelt fényessége a látható hullámhosszon. Más mérőszámok az abszolút fényesség, amely az objektum saját fényessége látható hullámhosszon, függetlenül a távolságtól. A fényerősség mérőszáma a "bolometrikus magnitúdó", amely az összes hullámhosszra kiterjedő teljes teljesítményt jelenti.
