Féregjárat
A féreglyuk egy elméleti átjáró a téren keresztül, amely rövidített utat hoz létre az időn és a téren keresztül. Nem ismert, hogy léteznek-e vagy sem.
A tudósok úgy vélik, hogy ha léteznének is féreglyukak, azokat nem lehetne hagyományos tudományos módszerekkel létrehozni. Ahhoz, hogy egy féregjáratot nyitva lehessen tartani, egyfajta elméleti egzotikus anyagra lenne szükség. Ellenkező esetben a féreglyuk egyszerűen nagyon gyorsan eltűnne a létrehozása után. Ha egy kétdimenziós síkon ábrázoljuk, a féreglyuk meghajlítja a síkot, mintha egy papírt hajtogatnánk, úgy, hogy a két vége összeérne (ahogy a képen látható). A féreglyuk kifejezést először John Wheeler elméleti fizikus használta. Einstein-Rosen-hídként is ismert. A féregjárat olyan, mint egy alagút, amelynek két vége a téridő két külön pontján van. A kutatóknak nincs megfigyelési bizonyítékuk a féreglyukakra.
A féreglyukak gyakori elemei a tudományos fantasztikumnak, mivel gyors csillagközi, intergalaktikus, sőt néha univerzumközi utazást tesznek lehetővé. A fikcióban a féreglyukak az időutazás módszereként is szolgáltak. Ez a népszerű fikció lehetővé teszi a csillagközi utazást emberi életen belül. Ez lehetővé tenné az időutazást, ami szintén népszerű fikció. Egy javasolt, áthatolható féreglyukat használó időutazó gép elméletileg a következőképpen működne: A féregjárat egyik végét felgyorsítják a fénysebesség valamilyen jelentős hányadára, talán valamilyen fejlett meghajtórendszerrel, majd visszahozzák a kiindulási pontra. Egy másik lehetőség az, hogy a féregjárat egyik bejáratát egy olyan objektum gravitációs mezejébe helyezik, amelynek nagyobb a gravitációja, mint a másik bejáraté, majd visszaviszik a másik bejárat közelében lévő helyre. Mindkét módszer esetében az időtágulás azt eredményezi, hogy a féreglyuk elmozdított vége kevésbé öregszik, vagy "fiatalabb" lesz, mint a külső megfigyelő által látott álló vége; azonban az idő másképp kapcsolódik a féreglyukon keresztül, mint azon kívül, így a féreglyuk bármelyik végén lévő szinkronizált órák mindig szinkronban maradnak a féreglyukon áthaladó megfigyelő által látva, függetlenül attól, hogy a két vége hogyan mozog.
Egy Schwarzschild-féreglyuk ábrája
Kérdések és válaszok
K: Mi az a féregjárat?
V: A féreglyuk egy elméleti átjáró a téren keresztül, amely rövidített utat hoz létre az időn és a téren keresztül. Nem ismert, hogy léteznek-e vagy sem.
K: Hogyan jön létre egy féregjárat?
V: A tudósok úgy vélik, hogy ha léteznének is féreglyukak, azokat nem lehetne hagyományos tudományos módszerekkel létrehozni. Ahhoz, hogy egy féregjáratot nyitva lehessen tartani, egyfajta elméleti egzotikus anyagra lenne szükség. Ellenkező esetben a féreglyuk egyszerűen nagyon gyorsan eltűnne a létrehozása után.
K: Hogyan jelenik meg egy kétdimenziós síkon?
V: Ha egy 2 dimenziós síkon ábrázoljuk, a féreglyuk meghajlítja a síkot, mintha egy papírt hajtogatnánk, úgy, hogy a két vége összeérjen (ahogy a képen látható).
K: Ki használta először a "féreglyuk" kifejezést?
V: A "féreglyuk" kifejezést először John Wheeler elméleti fizikus használta. Einstein-Rosen-hídként is ismert.
K: Mi a kutatók bizonyítéka a létezésükre?
V: A kutatóknak nincs megfigyelési bizonyítékuk a féreglyukak létezésére.
K: Miért szerepelnek gyakran sci-fi történetekben?
V: A féreglyukak gyakran szerepelnek a tudományos-fantasztikus történetekben, mert gyors csillagközi, intergalaktikus, sőt néha univerzumközi utazást tesznek lehetővé, ami az emberi életen belüli időutazást is lehetővé teszi.
K: Hogyan használhatnánk őket időutazásra?
V: Egy javasolt, áthatolható féregjáratot használó időutazó gép elméletileg úgy működne, hogy a féregjárat egyik bejáratát egy olyan objektum gravitációs mezejébe helyeznék, amelynek nagyobb a gravitációja, mint a másik bejáraté, majd visszahelyeznék a másik bejárat közelében lévő eredeti helyére; ez időtágulást okoz, ami az alagút egyik végét fiatalabbá teszi, mint a másik végét egy külső megfigyelő számára, de a két végén lévő szinkronizált órák szinkronban maradnak, amikor áthaladnak rajta, függetlenül attól, hogy a két végpont között mekkora mozgás történik.
