Idődilatáció
A gravitációs időtágulás az általános relativitáselmélet által okozott, az idő múlásának megváltozására vonatkozó fizikai fogalom. Egy óra a világűrben gyorsabban jár, mint egy földi óra. Az olyan nehéz dolgok, mint a bolygók, gravitációs mezőt hoznak létre, amely a közelben lelassítja az időt. Ez azt jelenti, hogy egy bármely bolygótól távol lévő űrhajón lévő óra gyorsabban járna, mint egy Földhöz közeli óra.
Ez eltér a speciális relativitáselmélet által magyarázott idődilatációtól, amely szerint a gyors tárgyak lassabban mozognak az időben. Az olyan közeli műholdak, mint a Nemzetközi Űrállomás, nagyon gyorsan mozognak a Föld körüli pályán, ezért lelassulnak. Mivel az ISS alacsony Föld körüli pályán (LEO) van, a gravitáció miatti idődilatáció nem olyan erős, mint a sebességéből adódó idődilatáció, így a rajta lévő óra jobban lelassul, mint felgyorsul. Egy geostacionárius pályán lévő objektum kevésbé gyorsan mozog, és távolabb van a Földtől, így a gravitációs idődilatáció erősebb, és az órák gyorsabban mozognak, mint a LEO-nál. Ez azt jelenti, hogy a mérnököknek különböző órákat kell választaniuk a különböző pályákhoz. A GPS műholdak azért működnek, mert mindkét idődilatációról tudnak.
1. eset: A speciális relativitáselmélet szerint a mozgó órák lassabban járnak az álló megfigyelő órájához képest. Ez a hatás nem az órák működéséből, hanem a téridő természetéből ered.
2. eset: a megfigyelők különböző gravitációs tömegű pozíciókban lehetnek. Az általános relativitáselmélet szerint az erős gravitációs tér közelében lévő órák lassabban járnak, mint a gyengébb gravitációs térben lévő órák.
Két jó óra különböző időt mutat a világűrben és a Földön.
Bizonyíték
A kísérletek az időtágulás mindkét aspektusát alátámasztják.
A relatív sebesség miatti idődilatáció
A speciális relativitáselméletben az időtágulás meghatározására szolgáló képlet a következő:
Δ t ′ = Δ t 1 - v 2 / c 2 {\displaystyle \Delta t'={\frac {\Delta t}{\sqrt {1-v^{2}/c^{2}}}}\,} 
ahol
Δ t {\displaystyle \Delta t\,}
az időintervallum egy megfigyelő számára (pl. az órája ketyegése) - ezt nevezik saját időnek,
Δ t ′ {\displaystyle \Delta t'\,}
a megfigyelőhöz képest v sebességgel mozgó személy időintervalluma,
v {\displaystyle v\,}
a megfigyelő és a mozgó óra közötti relatív sebesség,
c 
a fény sebessége.
Úgy is írható, hogy:
Δ t ′ = γ Δ t {\displaystyle \Delta t'=\gamma \Delta t\,} 
ahol
γ = 1 1 - v 2 / c 2 {\displaystyle \gamma ={\frac {1}{\sqrt {1-v^{2}/c^{2}}}}\,} 
a Lorentz-tényező.
Egyszerű összegzés, hogy a nyugalmi órán több időt mérnek, mint a mozgó órán, ezért a mozgó óra "lassan jár".
Ha mindkét óra nem mozog egymáshoz képest, akkor a két mért idő megegyezik. Ez matematikailag bizonyítható a következő módon
Δ t ′ = Δ t 1 - 0 / c 2 = Δ t {\displaystyle \Delta t'={\frac {\Delta t}{\sqrt {1-0/c^{2}}}}={\Delta t}\,} 
Például: Egy űrhajóban, amely a fénysebesség 99%-ával halad, egy év telik el. Mennyi idő telik el a Földön?
v = 0,99 c {\displaystyle v=0,99c\,} 
Δ t = 1 {\displaystyle \Delta t=1\,} 
év
Δ t ′ = ? {\displaystyle \Delta t'=?\,} 
Behelyettesítve : Δ t ′ = Δ t 1 - v 2 / c 2 {\displaystyle \Delta t'={\frac {\Delta t}{\sqrt {1-v^{2}/c^{2}}}}\,}
Δ t ′ = 1 1 - ( .99 c ) 2 / c 2 = 1 1 - ( . 99 ) 2 ( c ) 2 c 2 = 1 1 - ( .99 ) 2 {\displaystyle \Delta t'={\frac {1}{\sqrt {1-(.99c)^{2}/c^{2}}}}={\frac {1}{\sqrt {1-{\frac {(.99)^{2}(c)^{2}}{c^{2}}}}}}={\frac {1}{\sqrt {1-(.99)^{2}}}}} 
= 1 1 - 0.9801 = 1 0.0199 = 7.08881205 {\displaystyle ={\frac {1}{\sqrt {1-0.9801}}}={\frac {1}{\sqrt {0.0199}}}=7.08881205} 
évek
Tehát az űrhajóban töltött minden egyes év után körülbelül 7,09 év telik el a Földön.
A mai hétköznapi életben az időtágulás nem volt tényező, ahol az emberek a fénysebességnél jóval kisebb sebességgel mozognak, a sebességek nem elég nagyok ahhoz, hogy kimutatható időtágulási hatásokat produkáljanak. Az ilyen eltűnően kis hatásokat nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni. Csak akkor válik fontossá az időtágulás, amikor egy tárgy megközelíti a másodpercenkénti 30 000 kilométeres (67 000 000 mph) sebességet (a fénysebesség 10%-át).
Az időtágulásnak azonban gyakorlati haszna is van. Egy nagy példa erre a GPS műholdak óraműveinek pontosságának megőrzése. Az időtágulás figyelembevétele nélkül a GPS-eredmény használhatatlan lenne, mivel a Föld gravitációjától oly távol lévő műholdakon gyorsabban telik az idő. A GPS-eszközök az időkülönbség miatt rossz pozíciót számítanának, ha az űrórákat nem úgy állítanák be, hogy a Földön lassabban járjanak, hogy ellensúlyozzák a magas Föld körüli pályán (geostacionárius pályán) lévő gyorsabb időt.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a gravitációs időtágulás?
V: A gravitációs időtágulás egy fizikai fogalom az idő múlásának változásáról, amelyet az általános relativitáselmélet okoz. Ez akkor következik be, amikor a nehéz objektumok, mint például a bolygók, olyan gravitációs mezőt hoznak létre, amely a közelben lelassítja az időt.
K: Miben különbözik a speciális relativitáselmélettől?
V: A speciális relativitáselmélet szerint a gyors tárgyak lassabban haladnak az időben, míg a gravitációs időtágulás szerint az erős gravitációs mező közelében lévő órák lassabban járnak, mint a gyengébb gravitációs mezőben lévő órák.
K: Mi történik az órákkal a Nemzetközi Űrállomáson (ISS)?
V: Mivel az ISS alacsony Föld körüli pályán (LEO) tartózkodik, a gravitáció miatt az ISS sebessége inkább lassítja az óráját, mint gyorsítja. Ez azt jelenti, hogy a rajta lévő óra jobban lelassul, mint felgyorsul.
K: Hogyan befolyásolja a geostacionárius pálya az órákat?
V: Egy geostacionárius pályán lévő objektum kevésbé gyorsan mozog, és távolabb van a Földtől, így a gravitációs idődilatáció erősebb, és az órák gyorsabban mozognak, mint a LEO-n.
K: Mit kell figyelembe venniük a mérnököknek, amikor különböző órákat választanak a különböző pályákhoz?
V: A mérnököknek különböző órákat kell választaniuk a különböző pályákhoz, attól függően, hogy a pozíciójuk és a Föld felszínétől való távolságuk miatt mennyire befolyásolja őket a gravitáció vagy a sebesség.
K: Hogyan működnek a GPS műholdak az időtágulás mindkét fajtája tekintetében?
V: A GPS műholdak azért működnek, mert ismerik az időtágulás mindkét fajtáját - a speciális relativitáselméletet és az általános relativitáselméletet -, ami lehetővé teszi számukra, hogy pontosan mérjék a Föld felszínén lévő helyek közötti távolságokat a gravitáció vagy a sebesség különbségei ellenére, amelyek a Föld felszínétől való helyzetüknek és távolságuknak köszönhetőek.
