I. Thutmózes (Thotmesz) — az 18. dinasztia fáraója és hódító

Thutmose apja ismeretlen, de lehet, hogy I. Amenhotep volt. Anyja, Senseneb nem királyi családból származott, és lehet, hogy Amenhotep egyik kisebb felesége vagy ágyasa volt. Thutmózes felesége, Ahmose királyné, a Nagy Királyi Feleség, valószínűleg I. Ahmose lánya és I. Amenhotep nővére volt, ami kétséges, mivel soha nem nevezték "király lányának". Egyes történészek úgy vélik, hogy Thutmose saját húga volt. Thutmose első fia Ahmose-tól Amenmose volt. Ő jóval Thutmose koronázása előtt született. Ő látható egy Kr. e. 1522 körül készült sztélén, amint Memphisz közelében vadászik. Ő lett a hadsereg parancsnoka. Amenmose nagyjából Thutmose halálával egy időben halt meg. Thutmose-nak volt még egy fia, Wadzsmose, és két lánya, Hatsepszut és Nefrubity, Ahmose-tól. Wadjmose még apja előtt meghalt, Nefrubity pedig csecsemőként halt meg. Thutmose-nak egy másik feleségétől, Mutnofret-től született egy fia. Ez a fiú, aki Thutmose lányát, Hatsepszutot vette feleségül, követte őt Thutmose II. néven. Hatsepszut azt mondta, hogy Thutmóz mindkettőjüknek adta a királyságot. Ezt azonban Hatsepszut támogatói propagandának tartják, hogy támogassák trónigényét, amikor később átvette a hatalmat.

I. Amenhotep uralkodása idején az egyiptomiak egy csillagászati eseményt jegyeztek fel. Ez a Sothis csillag volt, amely hajnalban megjelent a horizont felett. Ezt nevezik heliákus kelésnek. A modern tudósok úgy vélik, hogy a Sothis az a csillag, amelyet mi Szíriusznak nevezünk. Ha ez a megfigyelés Thébában történt, akkor az i. e. 1517-ben történt. Ebből a dátumból Amenhotep halálának és Thutmose koronázásának időpontja i. e. 1506-ra tehető. Néhány történész azonban úgy véli, hogy a megfigyeléseket Heliopoliszban vagy Memphiszben végezték. Ez azt jelentené, hogy Thutmózest i. e. 1526-ban koronázták volna meg.

Egy egyiptomi pap, Manetho, aki az i. e. harmadik században írt, azt állította, hogy I. Thutmose uralkodása 12 év és 9 hónapig (vagy 13 évig) tartott. Ezt az adatot támasztja alá két, uralkodásának 8. és 9. évéből származó, keltezett felirat, amelyeken Thutmózes kartusza látható, és amelyeket egy karnaki kőtömbön találtak. Ennek megfelelően Thutmose uralkodását általában Kr. e. 1506-tól Kr. e. 1493-ig tartják, de egyes tudósok Kr. e. 1526-tól Kr. e. 1513-ig datálják.

Amikor Thutmose király lett, Núbia fellázadt az egyiptomi uralom ellen. Thutmose seregével felutazott a Níluson, és harcolt a csatában, személyesen ölte meg a núbiai királyt. Visszatért Thébaába, a núbiai király holttestét a hajója orrára akasztva. Uralkodásának harmadik évében újabb hadjáratot vezetett Núbia ellen. Elrendelte, hogy az első kataraktánál lévő csatornát mélyítsék el, hogy hajóit könnyebben feljuttathassa a folyón. A csatornát először a 12. dinasztia III. szeszosztrisza építtette. Ez segített abban, hogy Núbia az egyiptomi birodalom részévé váljon. Ezt az expedíciót a király fia, Thure két külön feliratban is említi:

"3. év, a harmadik évszak első hónapja, 22. nap, Felső- és Alsó-Egyiptom királyának, Aakheperre, aki életet kapott, fensége alatt. Őfelsége megparancsolta, hogy ássák ki ezt a csatornát, miután úgy találta, hogy kövekkel van elzárva, [úgyhogy] egyetlen [hajó sem közlekedett rajta];

3. év, a harmadik évad első hónapja, 22. nap. Őfelsége győzelemmel és a nyomorult Kush legyőzéséből való visszatérésének erejével hajózott ezen a csatornán."

Thutmose uralkodásának második évében egy Tombosban található sztélé feljegyzi, hogy ott erődöt épített. Ez a harmadik kataraktus közelében van. Ezt megelőzően az egyiptomi hadsereg Buhenben, a második kataraktánál állt meg. Ez a sztélé arról tanúskodik, hogy már Szíriában is harcolt. A szíriai hadjáratát uralkodásának második évének elejére tehetjük. A szíriai hadjárat volt a legtávolabb északra vezető hadjárat, amelyet egyiptomi uralkodó valaha is folytatott. Bár az újkorban nem találták meg, egy sztélét akkor állított fel, amikor átkelt az Eufrátesz folyón. E hadjárat során a szíriai fejedelmek hűséget fogadtak Thutmóznak. Miután azonban visszatért Egyiptomba, abbahagyták a hódoltságot, és védműveket kezdtek építeni a jövőbeli támadások ellen. Thutmóse győzelmeit elefántvadászattal ünnepelte a szíriai Apamea közelében fekvő Niy térségében. Egyiptomba visszatérve furcsa történeteket mesélt az Eufráteszről, "arról a fordított vízről, amelyik felfelé folyik, amikor lefelé kellene folynia". Az Eufrátesz volt az első olyan nagy folyó, amelyet az egyiptomiak észak felől láttak. Ez a Nílus folyásiránya szerint a Nílus folyásiránya szerint folyásiránya alatt lenne, ahelyett, hogy a Nílus folyásiránya szerint dél felől lenne. A folyó Egyiptomban "fordított víz" néven vált ismertté.

Núbia negyedik évében ismét fellázadt az egyiptomi uralom ellen. Még délebbre küldte seregét, hogy megállítsa. Uralkodásából származó feliratot találtak egészen Kurgusig, a negyedik kataraktól délre. Uralkodása alatt számos olyan projektet indított el, amelyek a következő 500 évre gyakorlatilag véget vetettek a núbiai függetlenségnek. Megnagyobbíttatta III. Szeszosztrisz és Khnum templomát a Nílussal szemben, Szemnával szemben. Vannak feljegyzések olyan konkrét vallási szertartásokról is, amelyeket El-Kab alkirályának kellett elvégeznie a núbiai templomokban a király számára. Egy Turi nevű férfit is kinevezett Kúsz alkirályává, akit "Kúsz királyfiának" is neveztek. Mivel a király civil képviselője magában Núbiában élt, Núbia nem mert olyan gyakran fellázadni, mint korábban. A későbbi egyiptomi királyok könnyen irányították.

I. Thutmóse nagyszabású építkezéseket szervezett uralkodása alatt, köztük számos templomot és sírkamrát. Legnagyobb projektjei a karnaki templomban voltak, Ineni építész felügyelete alatt. Ezt megelőzően Karnak valószínűleg csak egy hosszú útból állt, amely egy központi emelvényhez vezetett, az út mentén pedig számos szentély volt a naphajók számára. Thutmose sokkal nagyobbá tette a templomot. A templom főútja mentén egy ötödik pilont építtetett. A belső templom köré falat épített, és a kapu két oldalán két zászlórudat állított. Ezen kívül épített egy negyedik pilont és egy másik védőfalat. A négyes és ötös pylonok között hiposztílus-csarnokot épített. Ez cédrusfából készült oszlopokkal. Ez gyakori volt az ókori egyiptomi templomokban, és állítólag egy papiruszmocsarat, a teremtés egyiptomi szimbólumát ábrázolja. Ennek a teremnek a széle mentén nagyon nagy szobrokat épített, amelyek mindegyike felváltva viselte Felső-Egyiptom és Alsó-Egyiptom koronáját. Végül a negyedik pilonon kívül még négy zászlórudat és két obeliszket épített. Az egyiket, amelyik mostanra ledőlt, csak III. Thutmózes mintegy 50 évvel később írta fel. Az I. Thutmózes hiposztílus-csarnokának cédrusoszlopait III. Thutmózes kőoszlopokra cserélte, azonban legalább a legészakibb kettőt maga I. Thutmózes cserélte ki. Hatsepszut két saját obeliszket is felállított I. Thutmóz hiposztíluscsarnokában.

I. Thutmóse emellett az Enneád szobrokat építtetett Abüdoszban, épületeket Armantban, Omboszban, el-Hibában, Memphiszben és Edfuban, valamint kisebb épületbővítéseket Núbiában, Szemnában, Buhenben, Anibában és Qubanban.

I. Thutmose volt az első király, akit biztosan a Királyok Völgyében temettek el. Az építész, Ineni építette a sírját és halotti templomát. Ezt a templomot nem találták meg, mivel valószínűleg Hatsepszut Deir el-Bahriban lévő halotti templomának építése során elpusztult.

I. Thutmózest a Királyok Völgyének szikláiba magasan beásott, ma KV20 néven ismert sírba temették. Lánya, Hatsepszut nagyobb sírkamrát csináltatott a sírboltból, amelyben mindkét kőkoporsójuk (szarkofág) elfér. Unokája, III. Thutmóse a KV38-ban temettette újra. A KV20-at az 1799-es napóleoni expedíció során fedezték fel újra. Felső folyosóját 1844-ben Karl Richard Lepsius porosz tudós tárta fel. Sok átjárót azonban elzártak az áradások során behordott sziklák, kövek és egyéb szemét. 1903-1904-ben Howard Carter két év kemény munkája után sikerült megtisztítani a járatokat, és bejutni a kettős sírkamrába. A sírkamrából és az alsó járatokból törött kerámiákat és összetört kőedényeket talált. Megtalálta két, Ahmose Nefertari királynő számára készült váza darabjait, amelyek I. Thutmose eredeti temetkezési felszerelésének részét képezték. Az egyik vázára az volt írva, hogy II. Thutmose "[ezt] apja emlékére készítette". Más edényeket, amelyeken I. Thutmóz nevei és címei szerepeltek, szintén a fia és utódja, II. Thutmóz vésett fel. Hatsepszut számára készült kőedények olyan részei voltak, amelyeket még azelőtt készítettek, hogy ő maga lett volna a király, és amelyeken a királyi neve "Maatkare" volt.

Carter azonban két különálló koporsót is felfedezett a sírkamrában. Hatsepszut gyönyörűen faragott szarkofágját "nyitva találták, a testnek nyoma sem volt, és a fedele eldobva hevert a padlón". Ez most a kairói múzeumban található egy hozzá tartozó sárga kvarcit kanópuszládával együtt. Egy másik szarkofágot az oldalán fekve találtak meg, szinte sértetlen fedelével a falnak támasztva. Ezt Theodore M. Davisnek adták át, aki az ásatásért fizetett. Davis a bostoni Szépművészeti Múzeumnak adta. A szarkofágra eredetileg "Felső- és Alsó-Egyiptom királya, Maatkare Hatsepszut" nevét vésték. Amikor azonban a szarkofág elkészült, Hatsepszut úgy döntött, hogy új szarkofágot készíttet magának. Az első szarkofágot apja, I. Thutmózes számára használta. A kőfaragók ezután megpróbálták eltüntetni az eredeti faragványokat, helyreállítva a kvarcit felületét, hogy újra lehessen faragni I. Thutmózes nevét és címeit. A szarkofág hét láb hosszú és három láb széles, falai öt hüvelyk vastagok. Olyan szöveget véstek rá, amely Hatsepszut apja iránti nagylelkűségét örökíti meg:

...éljen a Nőnemű Hórusz... Felső- és Alsó-Egyiptom királya, Maatkare, Re fia, Hatsepszut-Khnemet-Amun! Éljen örökké! Emlékművét apjának állította, akit szeretett, a Jó Istennek, a Két Ország Urának, Aakheperkare-nak, Re fiának, Thutmoszisznak, a jogosnak.

Hatsepszut halála után III. Thutmóz, Hatsepszut utódja, nagyapját egy új, pompás sírba, a KV38-ba költöztette. Ebben volt egy másik sárga szarkofág, amelyet I. Thutmózesnek szenteltek. Olyan szövegek borították, amelyek e fáraónak a halott nagyapja iránti szeretetéről szóltak. I. Thutmose maradványait a 20. dinasztia idején megzavarták, amikor a KV38-at kirabolták. A szarkofág fedelét feltörték, és ellopták e király összes értékes ékszerét és sírmellékletét. I. Thutmose eredeti koporsóját egy későbbi, a 21. dinasztia fáraója vette át és használta fel újra. 1994-ben egy árvíz újra feltöltötte a KV20-at kövekkel és törmelékkel.

I. Thutmose múmiáját még nem sikerült azonosítani. A 21. dinasztia idején temették újra, amikor a 18. és 19. dinasztia fáraóinak holttestét újra bebugyolálták és eltemették a Hatsepszut halotti templom feletti Deir el-Bahri rejtekhelyen. Ezeket 1881-ben fedezték fel. A múmiák között volt I. Ahmose, I. Amenhotep, II. Thutmose, III. Thutmose, I. Ramesszé, I. Szeti, II. Ramesszé és IX. Ramesszé, valamint a 21. dinasztia fáraói, I. Pinedzsem, II. Pinedzsem és Sziámun. Gaston Maspero egyiptológus úgy vélte, hogy az 5283. számú, felcímkézetlen múmia I. Thutmose múmiája volt. Az arcvonások megegyeznek II. és III. Thutmose múmiáinak vonásaival. A későbbi kutatások bebizonyították, hogy a 18. dinasztia múmiájáról van szó.

Gaston Maspero írta:

A király halálakor már előrehaladott korban volt, több mint ötvenéves, a metszőfogak alapján ítélve, amelyek megkoptak és megrozsdásodtak a szennyeződésektől, amelyekkel az egyiptomi kenyér tele volt. A test, bár kicsi és sovány, szokatlan izomerőre utal; a fej kopasz, a vonások kifinomultak, és a száj még mindig a ravaszság és a ravaszság jellegzetes kifejezését viseli.

Ez a múmia a kairói Egyiptomi Múzeumban tekinthető meg. Dr. Zahi Hawass azonban 2007-ben bejelentette, hogy a múmia egy 30 éves férfié, aki a mellkasán ejtett nyílvessző okozta halálát. A múmia fiatal kora és a halál oka miatt nem lehetett I. Thutmose király.