Boreális éghajlat

 

A szubarktikus éghajlatú helyeken (más néven boreális éghajlat) hosszú, általában nagyon hideg tél van, és rövid, meleg nyár. A nagy szárazföldeken, az óceánoktól távol, általában az ÉSZ 50° és az Északi szélesség 70° közötti szélességeken található. Mivel a déli féltekén ilyen szélességeken nincsenek nagy szárazföldek, csak nagy magasságokban (magaslatokon), az Andokban, valamint Ausztrália és Új-Zéland Déli-szigetének hegységeiben fordul elő. Ezek az éghajlatok a Dfc, Dwc, Dfd és Dwd csoportba tartoznak a Köppen-féle éghajlati osztályozásban.

Az ilyen típusú éghajlaton az év folyamán nagyon nagy hőmérséklet-változásokkal kell számolni. Télen a hőmérséklet akár -40 °C-ra is csökkenhet, nyáron pedig 30 °C fölé is emelkedhet. A nyarak azonban rövidek, mivel az évnek legfeljebb három olyan hónapja van, amikor az átlaghőmérséklet legalább 10 °C (50 °F). Legalább egy hónapnak azonban legalább 10 °C-os átlaghőmérséklettel kell rendelkeznie. Ezenkívül a leghidegebb hónapnak 0 °C (32 °F) alatt kell lennie. A szubarktikus éghajlat a nedves kontinentális éghajlat és a sarkvidéki éghajlat között helyezkedik el. A szubarktikus éghajlat ezeken a helyeken található:

5-7 egymást követő hónapban, amikor az átlaghőmérséklet fagypont alatt van, a talajban és az altalajban lévő összes víz több méter mélyen megfagy. Az éghajlat hidegebb részein a nyári meleg nem elegendő ahhoz, hogy a talaj felső rétegét néhány méternél mélyebben felolvasztják (felengedjék), így permafroszt (örökre fagyott talaj) alakulhat ki. Amikor a jég nyáron elolvad, a szélességtől és a talaj típusától függően 2-14 láb (0,6-4 m) talajfelszín olvadhat fel. Néhány tengerekhez közeli szubarktikus éghajlatú területen (például Alaszka déli részén és Európa északi peremén) enyhébb a tél, és nincs permafroszt, így ott könnyebb a gazdálkodás.

A nyár nagyon rövid, legfeljebb 45-100 napot tart, és sok helyen a hőmérséklet az év bármely szakában fagypont alá (32 °F vagy 0 °C) süllyedhet, még nyáron is. A szubarktikus éghajlat növényzete (növényei) általában alacsony változatosságú (csak néhány különböző növényfaj nő), mivel csak a szívós (nagyon ellenálló) fajok képesek túlélni a hosszú teleket és kihasználni a rövid nyarat. A fák többnyire örökzöld tűlevelűek, mert kevés lombhullató (nagy levelű) fa képes túlélni a téli nagyon alacsony hőmérsékletet. Ezt az erdőtípust tajgának is nevezik. A tajga szó lehet magának az éghajlatnak a neve is. A tajgában sok növény nő (még ha csak néhány különböző növényfaj is), ezért a tajga (boreális) erdő a legnagyobb erdei bioszféra a Földön, a legtöbb erdő Oroszországban és Kanadában található.

A szubarktikus éghajlaton általában nagyon nehéz gazdálkodni, mert a talaj terméketlen (nincs meg benne az a tápanyag, amelyre sok növénynek szüksége van a növekedéshez), és mert a jégtakaró sok mocsarat és tavat hoz létre, és csak nagyon szívós növények képesek túlélni a rövid tenyészidőket. Pozitívum, hogy a nyári napok hosszabbak, ahogy közeledünk a sarkokhoz. Így azok a növények, amelyek növekedni tudnak, sok napfényt kapnak. A burgonya, az eper, az áfonya és az állatoknak szánt széna jól terem. Más növények különleges fajtái is nőhetnek.

Nagyon kevés a csapadék (eső, hó, havas eső vagy jégeső); egy év alatt nem több mint 15-20 centiméter. Az eső és a hó a föld felett maradhat, amíg a talaj el nem olvad. Ez azt jelenti, hogy amikor a csapadék beázik a talajba, az nagyon nedves és sáros lehet.

A Föld pólusai és a pólusokat körülvevő vizek közelében a legmelegebb hónap átlaghőmérséklete 10 °C alatt van, és a szubarktikus éghajlat tundrai éghajlattá alakul, ami még rosszabb a fák számára.

Íme néhány szubarktikus éghajlatú hely:

  • Fairbanks, Alaszka
  • Whitehorse, Yukon
  • Yellowknife, Északnyugati Területek
  • Thompson, Manitoba
  • Moosonee, Ontario
  • Goose Bay, Új-Fundland és Labrador
  • Rovaniemi, Finnország
  • Kiruna, Svédország
  • Arhangelszk, Oroszország
  • Irkutszk, Oroszország
  • Csita, Oroszország

Néhány hely a Dfd éghajlati csoportban (nagyon-nagyon hideg szubarktikus éghajlat):

Szubarktikus éghajlat világszerte      Dsc Dsd      Dwc Dwd      Dfc DfdZoom
Szubarktikus éghajlat világszerte      Dsc Dsd      Dwc Dwd      Dfc Dfd

Kérdések és válaszok

K: Mi az a szubarktikus éghajlat?


V: A szubarktikus éghajlatot, más néven boreális éghajlatot hosszú, hideg telek és rövid, meleg nyarak jellemzik. Az óceánoktól távol eső nagy szárazföldeken, az ÉSZ 50° és 70° közötti szélességeken található.

K: Melyek a Köppen-féle éghajlati osztályozási csoportok erre az éghajlati típusra?


V: A szubarktikus éghajlat Köppen éghajlati osztályozási csoportjai a Dfc, Dwc, Dfd és Dwd.

K: Mekkora hőmérséklet-ingadozás fordul elő egy év alatt ebben az éghajlati típusban?


V: A szubarktikus éghajlaton az év folyamán nagyon nagy hőmérséklet-változások lehetnek. Télen a hőmérséklet akár -40 °C-ra is csökkenhet, nyáron pedig 30 °C fölé is emelkedhet.

K: Hol található meg ez a fajta éghajlat?


V: A szubarktikus éghajlat főként az óceánoktól távol eső, 50° és 70° északi szélesség közötti nagy szárazföldeken található, például Szibériában, Skandináviában, Alaszkában, Kanada préri tartományaiban és a Yukon Területen, az Északnyugati Területeken, valamint Ausztrália és Új-Zéland déli szigetének egyes részein.

K: Milyen növényzet nő ezeken a területeken?


V: Az ezeken a területeken növekvő növényzet általában alacsony változatosságú, mivel csak a szívós fajok képesek túlélni a hosszú teleket és kihasználni a rövid nyarakat. A fák többnyire örökzöld tűlevelűek, kevés lombos fa képes túlélni a téli nagyon alacsony hőmérsékletet. Ezt az erdőtípust tajgának is nevezik.

K: Könnyű vagy nehéz ilyen éghajlaton gazdálkodni?


V: A szubarktikus éghajlaton általában nagyon nehéz gazdálkodni a terméketlen talaj miatt, amely sok növény számára nem tartalmaz elég tápanyagot a növekedéshez, valamint a jégtakarók által létrehozott mocsarak és tavak miatt, amelyek még jobban korlátozzák a vegetációs időszakot, így csak a szívós növények képesek túlélni azokat.

K: Mennyi csapadék esik évente az ilyen típusú környezetben?


V: A szubarktikus éghajlaton általában évente legfeljebb 15-20 centiméter csapadék hull, beleértve az esőt, havat, havas esőt vagy jégesőt, amely gyakran a föld felett marad, amíg a melegebb hónapokban el nem olvad, és így nedves és sáros lesz, amikor a talajba kerül.

AlegsaOnline.com - 2020 / 2023 - License CC3