Jégtakaró — definíció, Antarktisz és Grönland jégtakarói, tengerszinthatás

Jégtakaró: definíció, Antarktisz és Grönland fő adatai, olvadásuk tengerszint-emelkedése (58 m és 7,2 m) és globális következményei — tények, okok, hatások.

A jégtakaró olyan nagy gleccserjégtömeg, amely több mint 50 000 négyzetkilométeres területet borít; más néven kontinentális gleccser. Jellemző rá, hogy a jég saját súlya és a gravitáció hatására folyamatosan mozog: lassan „folyik” a vastag jégrétegek alatt. Jelenleg két jégtakaró van a világon: az Antarktiszon és Grönlandon.

Méretezés, különbség a jégsapkáktól és gleccserektől

A jégtakarók jóval nagyobbak, mint a jégtáblák vagy az alpesi gleccserek. Az 50 000 km2-nél kisebb területű jégtömegeket általában jégsapkáknak nevezik. Egy jégsapka több kisebb gleccserből is felépülhet, amelyek a jégsapkába folynak: ezek az ún. kivezető vagy outlet-gleccserek hozzák el a jég nagy részét a peremzóna felé.

Kialakulás és dinamikája

A jégtakarókat sokéves hómennyiség halmozódása hozza létre, amely idővel átalakul tömörített jéggé. Fő folyamatai:

• Halmozódás: éveken át leesett hó tömörödik és jéggé válik;
• Omlás/olvadás (abláció): a peremeken a jég olvad, calving (jégszakadások) révén jéghegyek szakadnak le;
• Bázikus mozgás: a jég alapjának csúszása és deformációja vezérli a jég áramlását;
• Alapolvadás: tengerrel vagy melegebb kőzettel érintkezve a jégalap olvadása felgyorsíthatja a visszahúzódást.

A jégtakarók jégmintái (pl. jégmagok) fontos klimatikus információkat őriznek meg: légbuborékokból, porból és izotóparányokból több százezer éves éghajlati adatsorok nyerhetők.

Antarktiszi jégtakaró

Az antarktiszi jégtakaró a Föld legnagyobb jégtömege. Területe közel 14 millió km2, térfogata mintegy 30 millió km3 jeget tartalmaz, és a Föld felszínén található édesvíz mintegy 90%-a ebben a jégtakaróban van tárolva. Ha az egész antarktiszi jégtakaró elolvadna, a tengerszint körülbelül 58 méterrel emelkedne.

A jégtakaró kialakulása az oligozcén korra nyúlik vissza, és a jég kiterjedése a földtörténet során többször változott: visszahúzódások és előrenyomulások jellemezték egészen a pliocénig, amikor az Antarktisz nagy részét jégréteg fedte. Fontos megkülönböztetés, hogy az Antarktisz keleti és nyugati egységei eltérő stabilitást mutatnak: az Kelet-Antarktisz vastagabb és részben szárazföldön fekszik, míg a Nyugat-Antarktisz nagyobb részt tengerrel határos, és egyes részei (például a Thwaites- és Pine Island-gleccser környezete) különösen érzékenyek a melegedésre és a tenger alatti olvadásra.

Grönlandi jégtakaró

A grönlandi jégtakaró Grönland felszínének mintegy 82%-át borítja. NASA műholdfelvételei és tömegmérései azt mutatják, hogy az utóbbi évtizedekben a jégtakaró évente jelentős mennyiségű jeget veszít; egy-egy közzétett átlagérték például évi mintegy 239 köbkilométer (57,3 köbmérföld) olvadó jégre utal, bár az éves veszteség térben és időben erősen változik. Ha az egész grönlandi jégtakaró elolvadna, a tengerszint körülbelül 7,2 méterrel emelkedne.

A grönlandi jég gyorsabban fejlődött a földtörténetben, és a jelek szerint a pliocén végéig a mai kiterjedése még nem alakult ki. Ennek egyik következménye, hogy a mai Grönland egykoron termő növények fosszíliái gyakran jobban megőrződtek, mint az antarktiszi jég által fedett anyag, mert a grönlandi jég kialakulása viszonylag gyors volt bizonyos korszakokban.

Tengerszintre és éghajlatra gyakorolt hatás

A jégtakarók olvadása közvetlen hatással van a tengerszint emelkedésére; ez globális és regionális hatásokat egyaránt okoz. A teljes összeolvadásból származó számok szemléltetik a potenciális hatást (Antarktisz ~58 m, Grönland ~7,2 m), de a valós jövőbeli tengerszint-emelkedés ezen értékek töredéke lesz, és a változás mértéke nagymértékben függ az üvegházhatású gázok jövőbeli kibocsátásától és a jégtakarók dinamikus válaszától.

Fontos megjegyezni, hogy a tengerszint nem egyenletesen emelkedik: a kontinensek izosztatikus (a földkéreg visszaemelkedése) változásai, valamint a nagy jégtömegek gravitációs vonzása miatt egyes helyeken nagyobb, másutt kisebb a helyi emelkedés. Emellett a jégtakarók összeomlása lokálisan gyorsabb, ha a tengervíz melegedése alulról támadja meg a partra benyúló jégperemeket.

Megfigyelés, mérés és tudományos kutatás

A jégtakarókat sokféle módszerrel figyelik: műholdas radarmérés és lézeres altimetria a jégtakaró magasságának követésére, a GRACE-műholdpárok az alapvető tömegváltozások mérésére, helyszíni GPS-állomások és jégmérőrudak a lokális változásokra, valamint jégmagok az ősi éghajlat tanulmányozására. A kutatások célja, hogy pontosabban meghatározzák a jégveszteség okait, a jégtakarók dinamikáját és a jövőbeli tengerszint-emelkedés várható pályáit.

Kockázatok és alkalmazkodás

A jégtakarók melegedésre adott válasza potenciális társadalmi és gazdasági kockázatokat rejt: tengerszint-emelkedés veszélyeztet part menti településeket, infrastruktúrát és ökoszisztémákat. A tudományos közösség ezért kulcsfontosságúnak tartja a további megfigyeléseket, modellezést és a klímaváltozás lassítására irányuló intézkedéseket. Egyes jégstruktúrák visszahúzódása részben visszafordíthatatlan folyamatokat is elindíthat emberi időskálán (évszázadokon belül).

Összefoglalva: a jégtakarók a Föld éghajatrendszerének alapvető elemei — hatalmas édesvíz-tárolók, az éghajlat múltjának őrzői és a tengerszint alakulásának meghatározói. A jelenlegi melegedés hatására dinamikájuk változóban van, ezért megértésük és folyamatos megfigyelésük kulcsfontosságú a jövőbeli kockázatok mérsékléséhez és az alkalmazkodáshoz.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a jégtábla?

K: Hány jégtakaró van a világon?

K: Mi a különbség a jégtakaró és a jégtakaró között?

K: Mennyi édesvizet tartalmaz az antarktiszi jégtakaró?

K: Mennyivel emelkedne a tengerszint, ha az Antarktiszi Jégtakaró egésze elolvadna?

K: Grönland felszínének hány százalékát borítja a saját jégtakarója?

K: Milyen gyorsan olvad a grönlandi jégtakaró?

Keresés betűvel