Az atlantai hadjárat (1864. május 6. - 1864. szeptember 2.) egy csatasorozat volt az amerikai polgárháborúban. A hadjáratot az uniós hadsereg tervezte és hajtotta végre William T. Sherman vezérőrnagy vezetésével. A terv első része a Joseph E. Johnston tábornok vezette Tennessee-i konföderációs hadsereg legyőzése volt. A második cél a fontos Atlanta városának elfoglalása volt. Sherman elfoglalta Atlantát, de a Tennessee hadsereget nem tudta teljesen megsemmisíteni.

Terv, erők és stratégia

William T. Sherman célja a Konföderáció déli haderejének szétszaggatása és a háborús infrastruktúra megsemmisítése volt. Hadműveletét a Military Division of the Mississippi keretében vezette, és a hadjárat során törekedett a közvetlen rohamok helyett a manőverezésre, kikerülő hadműveletekre és a vonalelvágásokra, hogy Atlanta után a dél belső területeit is veszélyeztethesse.

A részt vevő erők nagysága változó források szerint az Unió részéről körülbelül 90–100 ezer katona, a Konföderációnál pedig körülbelül 50–70 ezer katona állt szemben (a számok becslések, mert a szakaszos átcsoportosítások és veszteségek miatt ingadoztak).

Főbb hadműveleti szakaszok és ütközetek

  • Május elejétől Sherman Georgiába benyomult Tennessee irányából, és sorozatos manőverekkel kényszerítette Johnston tábornokot folyamatos hátrálásra.
  • Fontos ütközetek és összecsapások: Resaca (május 13–15), a Dallas / New Hope Church környéke (május–június), Kennesaw Mountain (június 27) — itt Sherman részben kudarcos frontális rohamot is végrehajtott, de utána visszatért a manőverezéshez.
  • Híres rajtaütések és csaták nyár során: Peachtree Creek (július 20), Ezra Church (július 28) és végül a Jonesborough küzdelmei (augusztus 31–szeptember 1), amelyek döntőek voltak Atlanta védelmének megtörésében.

Johnston helyett Hood és a védelmi változások

Joseph E. Johnston óvatos, visszavonulásra épülő taktikája sok konfliktust szült a konföderációs vezetésben. Július közepén Jefferson Davis elnök Johnston helyére John Bell Hood-ot nevezte ki (a váltás július 17 körül történt). Hood agresszívebb, támadóbb stratégiát folytatott, amely azonban súlyos veszteségekkel járt a konföderációs seregek számára, és végül nem tudta megállítani Sherman előrenyomulását.

Atlanta elfoglalása és utóhatások

Augusztus végén Sherman sikeresen elszakította és feltörte Atlanta vasúti ellátóvonalait; a döntő csaták után a város augusztus 31. és szeptember 2. között elvesztette katonai jelentőségét, és Sherman szeptember 2-án elfoglalta Atlantát. A városban katonai üzemeket és ellátmányokat foglaltak le, egyes ipari és vasúti létesítményeket megsemmisítettek, illetve megrongáltak, hogy azokat a Konföderáció ne tudja használni.

Az atlantai sikernek jelentős politikai hatása volt: az északi közvélemény és a köztársasági párt propagandája számára nagy győzelemnek számított, és hozzájárult Abraham Lincoln 1864. évi újraválasztásához. Emellett Sherman győzelme megnyitotta az utat a későbbi, híres “March to the Sea” felé — Sherman novemberben elindult Atlantától dél felé, hogy tovább gyengítse a Konföderáció belső ellátókapacitását és harci morálját.

Hadjárat taktikája és jelentősége

Sherman hadjárata a háború későbbi szakaszaiban kialakuló total war elemeit tükrözte: nemcsak hadseregeket akart legyőzni, hanem a háborút fenntartó infrastruktúrát, vasutakat, raktárakat és ellátási vonalakat is célozta, ezzel csökkentve a Konföderáció képeségét a további háború folytatására. A hadjárat végső célja Magyarországra átültítve: a katonai és gazdasági célpontok együttes elpusztítása volt, hogy a lakosság és a hadsereg elvontságát és ellenállási képességét megtörjék.

Veszteségek és örökség

A kampány mindkét oldalon jelentős emberi és anyagi veszteségekkel járt; az összesített veszteségek (sebesültek, halottak és foglyok) több tízezerre tehetők, források és módszertan szerint eltérő becslésekkel. Az atlantai hadjárat azonban kétségtelenül mérföldkő volt: stratégiai győzelemként hozzájárult a Konföderáció háborús kapacitásának fokozatos felőrléséhez, és politikailag is erősítette az Uniót a háború folytatására.

Az atlantai hadjárat részletes leírása és egyes csaták alakulása továbbra is fontos kutatási tárgy a polgárháborús történészek számára, mivel jól illusztrálja a katonai manővereket, a hadvezetési döntések politikai hátterét és a hadviselés társadalmi következményeit.