Bazofil granulociták: definíció, működés és szerep az immunvédelemben

Fedezze fel a bazofil granulociták definícióját, működését és immunvédelmi szerepét — hisztamin, IgE-kötés és allergiás válaszok részletesen.

Szerző: Leandro Alegsa

01-02-2026 19:39

A bazofilok vagy bazofil granulociták ritka granulociták. Ha 10 000 fehérvérsejtünk lenne, akkor ezek közül csak 1-30 lenne bazofil.

A bazofilok nagy citoplazmatikus szemcséket tartalmaznak. Festéskor a granulumok elrejtik a sejtmagot. Ha azonban a sejtmagot nem festik meg, az látható, és általában két lebenyből áll.

A hízósejt, egy másik granulocita, megjelenésében és működésében hasonló. Mindkét sejttípus hisztamint tárol, egy olyan vegyi anyagot, amelyet a sejtek ingerléskor kiválasztanak. Azonban különböző sejtvonalakból származnak. A hízósejtek általában nem keringenek a véráramban, hanem a kötőszövetben maradnak. Mint minden keringő granulocita, a bazofilok is a vérből a szövetbe kerülnek, ha szükség van rájuk.

Az elnevezés onnan ered, hogy ezek a leukociták bazofilok, azaz bázikus festékkel festődnek, amint az az ábrákon látható.

Működésüket nem ismerjük jól. A bazofilok sejtmembránján fehérje receptorok találhatók, amelyek megkötik az IgE-t, egy olyan immunglobulint, amely részt vesz a makroparaziták elleni védekezésben és az allergiában. Szokatlanul nagy számban fordulnak elő az ektoparaziták, például kullancsok által okozott fertőzések helyén.

Morfológia és megjelenés

A bazofilok mérete általában 8–12 μm közötti. Jellemzőjük a nagyméretű, sötétlila vagy sötétkék granulumokkal telt citoplazma, amelyek eltakarnak egy kéttagú vagy töredezett sejtmagot. A granulumok olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek bázikus festékekkel erősen festődnek (például metilénkék, Wright–Giemsa festékeknél látható jellegzetes színeződés).

Fejlődés (hematopoiesis)

A bazofilok a csontvelőben a myeloid sejtvonalból differenciálódnak, mint más granulociták (neutrofilek, eozinofilek). Élettartamuk a vérben rövid, általában néhány óra–néhány nap, majd szükség esetén a szövetekbe vándorolnak, ahol tovább működhetnek.

Molekuláris jellemzők és mediátorok

Receptorok: magas affinitású IgE-kötő receptorok (FcεRI) a sejtfelszínen, valamint más kemokin- és citokinreceptorok (például IL-3 receptor, CD123).
Granulumban tárolt anyagok: hisztamin, heparin és más proteoglikánok, proteázok (pl. proteázok és savas hidrolázok).
Szekretált mediátorok aktiváláskor: leukotriének, prostaglandinok, citokinek (például IL-4, IL-13), platelet-activating faktor (PAF) és különböző gyulladásos mediátorok.

Működés és immunológiai szerep

A bazofilok szerepe sokrétű, többek között:

Allergiás reakciók: az IgE által történő aktiváció hatására a bazofilok gyorsan degranulálnak, hisztamint és egyéb mediátorokat bocsátanak ki, amelyek érfal-permeabilitás növekedést, simaizom-összehúzódást és gyulladást okoznak. Ez része az azonnali túlérzékenységi reakcióknak és súlyos esetben az anafilaxiának.
Parazitaellenes védelem: különösen makroparaziták (pl. féregfertőzések) elleni védekezésben vesznek részt; együttműködnek az eozinofilekkel és más immunsejtekkel.
Immunmoduláció: a bazofilok citokineket (pl. IL-4, IL-13) termelnek, amelyek elősegítik a Th2 típusú választ, így hozzájárulnak a specifikus antitestválaszok (IgE) kialakulásához. Egyes körülmények között antigén-prezentáló funkciókat is tulajdonítanak nekik, bár ez még kutatási terület.
Szöveti migráció: akut gyulladásos folyamatok során a bazofilok a vérből a gyulladt szövetekbe vándorolhatnak, ahol helyi hatásokat fejtenek ki.

Klinikai jelentőség

A bazofilok számának változása különböző kórállapotokra utalhat:

Bazofília (megnövekedett szám): megfigyelhető krónikus gyulladásoknál, allergiás betegségeknél, makroparazitás fertőzéseknél és bizonyos hematológiai betegségeknél (például krónikus myeloproliferatív kórképek — CML).
Bazopénia (csökkent szám): akut fertőzések, stresszhelyzetek vagy súlyos akut anafilaxia során a perifériás vérben csökkenhet a bazofil szám, mivel a sejtek a szövetekbe vándorolnak.
Anaphylaxia: a bazofilok által termelt hisztamin és egyéb mediátorok hozzájárulnak a gyors, életveszélyes tünetegyütteshez.

Diagnosztika és vizsgálatok

A bazofilok kimutatása és aktivitásuk vizsgálata történhet:

Hagyományos perifériás vérkenet vizsgálattal (Wright–Giemsa festés) — a bazofilok jellegzetes granulációjuk miatt felismerhetők.
Automata hematológiai analizátorokkal történő leukocitaszám és differenciálás; azonban ritkaságuk miatt gyakran manuális megerősítés szükséges.
Flow cytometria specifikus markerekkel (például CD123, FcεRI, CCR3) a pontosabb azonosításhoz és aktivációs állapot vizsgálatához (CD63, CD203c aktivációs markerek).
Speciális funkcionális tesztek: pl. basofil aktivációs teszt (BAT) allergén-specifikus reakciók vizsgálatára.

Összehasonlítás a hízósejtekkel

Bár a bazofilok és a hízósejtek (mastsejtek) hasonló mediátorokat tartalmaznak (pl. hisztamin) és hasonló szerepet játszanak az allergiában, fontos különbségek vannak:

Eredet és elhelyezkedés: mindkettő myeloid eredetű, de a hízósejtek főként a szövetekben élnek és hosszú életűek, míg a bazofilok keringő sejtek, rövidebb élettartammal.
Funkciók: mindkettő részt vesz az azonnali túlérzékenységi reakciókban, de a hízósejtek centralizált szerepe a szöveti immunitásban nagyobb, míg a bazofilok fontos szabályozó, citokin-termelő és migráló szerepet töltenek be.

Összefoglalás

A bazofil granulociták ritka, de fontos elemei az immunrendszernek. Bár a morfológia és a granulumok alapján könnyen felismerhetők, pontos működésük és szerepük részletei még kutatás alatt állnak. Kiemelt feladatuk az allergiás reakciókban és parazitaellenes védelemben betöltött szerep, valamint az, hogy citokintermelésükkel alakítják az adaptív immunválaszt. Klinikai vizsgálatok során a bazofilok számának és aktivitásának változásai fontos diagnosztikai és prognosztikai információt adhatnak.

Egy bazofil granulocita rajza. Lásd az animációt a [1]

Kérdések és válaszok

K: Mik azok a bazofilok?

V: A bazofilok a vérben található ritka granulociták, amelyek nagy citoplazmatikus szemcséket tartalmaznak, és 10 000 fehérvérsejtből mindössze 1-30-at alkotnak.

K: Mire szolgálnak a bazofil granulumok?

V: A bazofil granulumok festéskor elrejtik a sejtmagot a szem elől, de ha nem festik, a sejtmag látható, és általában két lebenyből áll. A granulumok hisztamint is tárolnak, egy olyan vegyi anyagot, amelyet a sejtek ingerléskor kiválasztanak.

K: Mi az a hízósejt?

V: A hízósejt egy másik granulocita, amely megjelenésében és működésében a bazofilhoz hasonló. Mindkét sejttípus hisztamint tárol, de különböző sejtvonalakból származnak. A hízósejtek általában nem keringenek a véráramban, hanem a kötőszövetben maradnak.

K: Hogyan működnek a bazofilok és a hízósejtek?

V: A bazofilok és a hízósejtek működése nem teljesen tisztázott, de mindkettőnek vannak fehérje receptorai a sejtmembránjukon, amelyek megkötik az IgE-t, egy olyan immunglobulint, amely részt vesz a makroparaziták elleni védekezésben és az allergiában.

K: Mi a jelentősége annak, hogy a bazofilok bazofilok?

V: A bazofilokat azért nevezik bazofilnak, mert bázikus festékkel festődnek, ahogy az ábrákon látható.

K: Hol találhatók a bazofilok nagy számban?

V: A bazofilok szokatlanul nagy számban fordulnak elő az ektoparaziták, például a kullancsok által okozott fertőzések helyén.

K: Hogyan jutnak el a bazofilok a vérből a szövetekbe, amikor szükség van rájuk?

V: Mint minden keringő granulocita, a bazofilok is a vérből a szövetekbe jutnak, amikor szükség van rájuk.

Keres