1939: A Szovjetunió inváziója és Lengyelország keleti felosztása

1939: a Szovjetunió inváziója és Lengyelország keleti felosztása — részletes kronológia, diplomáciai háttér és humanitárius következmények forrásokkal alátámasztva.

Előzmények

Lengyelország 1939-es szovjet inváziója egy szovjet katonai művelet volt, amely hivatalos hadüzenet nélkül kezdődött 1939. szeptember 17-én. Ez a második világháború korai szakaszában történt. Tizenhat nappal azután, hogy a náci Németország nyugatról megszállta Lengyelországot (a német támadás 1939. szeptember 1-jén indult), a Szovjetunió ezt keletről tette. Az invázió 1939. október 6-án ért véget. Németország és a Szovjetunió felosztotta az egész Második Lengyel Köztársaságot.

1939 elején a Szovjetunió felkérte az Egyesült Királyságot, Franciaországot, Lengyelországot és Romániát, hogy lépjenek szövetségre a náci Németország ellen. A Szovjetunió azt akarta, hogy Lengyelország és Románia engedje át a szovjet csapatokat a területükön. Lengyelország és Románia egyaránt nemet mondott. A Szovjetunió augusztus 23-án titkos alkut kötött a náci Németországgal (a Molotov–Ribbentrop-paktum titkos jegyzőkönyveinek értelmében a térséget német és szovjet érdekszférákra osztották). Ezt követően a német erők 1939. szeptember elején nyugatról és délről támadtak, és a lengyel hadsereg visszavonult, részben délkelet felé, abban a reményben, hogy francia és brit segítség érkezik — ami gyakorlatilag nem valósult meg.

Az invázió és indoklás

A szovjet Vörös Hadsereg 1939. szeptember 17-én lépett be a keleti lengyel területekre, amelyeket a szovjet vezetés a helyi ukránok és a fehéroroszok védelmében igyekezett indokolni. A megszállt területeket a szovjet kormány rövid időn belül annektálta és beillesztette a Szovjetunió közigazgatási rendszerébe. A helyi intézményeket széles körben szovjetizálták: hadba fogták vagy internálták a lengyel katonai egységeket, a közigazgatást lecserélték, és megkezdődött a politikai ellenfelek—katonatisztek, rendőrök, köztisztviselők, értelmiségiek—letartóztatása és kiszorítása.

Represszió, deportációk és emberveszteség

A szovjet hatalom megszilárdítása érdekében tömeges letartóztatások és kitelepítések kezdődtek. A szovjet kormány 1939 novemberében az elfoglalt területeken élő 13,5 millió volt lengyel állampolgárt a Szovjetunió állampolgáraivá tette. Százezreket küldtek ebből a régióból Szibériába és a Szovjetunió más távoli részeire. Becslések szerint a deportáltak száma a 1939–1941 közötti időszakban több százezres nagyságrendű volt (egyes források körülbelül 300–400 ezer főre teszik a kényszerkitelepítettek számát). Emellett 1940-ben a szovjet hatóságok a lengyel hadifoglyok és értelmiségiek ezreit végezték ki (a katyni tömeggyilkosság elnevezésű eseményhez több ezer kivégzett lengyel tiszt és értelmiségi sorolható).

Az 1941–1944 közötti időszak és a háború további alakulása

A szovjet erők 1941 nyaráig Kelet-Lengyelországban maradtak. 1941. június 22-én a náci Németország elindította a Barbarossa hadműveletet, és a német hadsereg gyorsan kiszorította a Vörös Hadsereget a korábbi lengyel területekről. A térség ezután náci megszállás alá került egészen addig, amíg a Vörös Hadsereg 1944 nyarán vissza nem foglalta azokat. A háború évei alatt a civil lakosság szenvedése és a demográfiai átrendeződés óriási volt: menekülések, tömeges halálozás, deportálások és üldözések követték egymást.

Utóhatások és határok rendezése

A háború utáni határokról és befolyásról szóló nagyhatalmi egyeztetések — köztük a jaltai konferencia — értelmében a Szovjetunió megtarthatta a második Lengyel Köztársaság keleti részének nagy részét. Ennek következtében a Lengyel Népköztársaság a német területek keleti részeiből kapott kompenzációt: megkapta Kelet‑Poroszország déli részét és az Odera–Neisse vonaltól keletre fekvő területeket. A Szovjetunió a visszacsatolt területeket az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasághoz és a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársasághoz csatolta, így sok lengyel lakos állampolgársága és hovatartozása gyökeresen megváltozott.

Társadalmi és politikai következmények

• A keleti területekről elszármazott és kitelepített lengyeleknek a háború után a volt német területekre (a nyugati és északnyugati térségekbe) kellett áttelepülniük, ami széles körű etnikai cseréhez és személyes tragédiákhoz vezetett.
• A Szovjetunió politikai és gazdasági hatása a háború utáni Lengyelországra meghatározó volt: a kommunista párt megerősödött, és a Lengyel Népköztársaság a Szovjetunió érdekszférájába került.
• A kelet-lengyelországi események — invázió, deportálások, kivégzések — hosszú távú történelmi sebeket hagytak a lengyel társadalomban, és alapvetően befolyásolták a lengyel–szovjet (később lengyel–orosz) kapcsolatokat.

Összefoglalva: a 1939-es szovjet támadás és a keleti területek annektálása a második világháború egyik jelentős eseménye volt, amely mély hatást gyakorolt a térség demográfiai és politikai berendezkedésére, és amelynek következményeit a háború utáni évszázadok során is lehetett érezni.

Kérdések és válaszok

K: Mi volt az 1939-es szovjet invázió Lengyelországban?

K: Mikor szállta meg a Szovjetunió Lengyelországot?

K: Mi történt a Második Lengyel Köztársasággal?

K: Mit kértek a szovjetek 1939 elején más országoktól?

K: Hogyan reagált a náci Németország?

K: Hogyan lettek a kelet-lengyelországi emberek Oroszország állampolgárai?

K: Mikorig voltak ezek a területek náci megszállás alatt?

K: A jaltai konferencián milyen megállapodás tette lehetővé, hogy szinte az összes megszállt területet a Szovjetunió tartsa meg ?

Keresés betűvel