Kis kagylós fauna
A kisméretű kagylókövületek (KKK) vagy kisméretű kagylófauna apró, sokszor csak néhány milliméter hosszú kövületek. Az ediakarán legvégső szakaszaitól a korai kambrium időszakáig vannak fennmaradványaik. Szinte mindegyikük korábbi kőzetekből származik, mint az ismertebb fosszíliák, például a trilobiták. A legtöbb SSF úgy maradt meg, hogy gyorsan foszfát borította be őket. Ez a konzerválódási módszer főként a későbbi ediakár és a korai kambrium időszakára korlátozódik, így az őket alkotó állatok korábban keletkezhettek, és ezután is fennmaradhattak.
A fosszíliák némelyike kis élőlények teljes csontvázát mutatja, köztük a titokzatos Cloudina és néhány csigaszerű puhatestű. A fosszíliák nagy része azonban nagyobb élőlények töredéke vagy része, köztük szivacsok, puhatestűek, csigaszerű halkieriidák, brachiopodák, tüskésbőrűek és onychophoraszerű élőlények, amelyek közel állhattak az ízeltlábúak őseihez.
Az SSF-ek megjelenésének - és az ásványos csontvázak kialakulásának - egyik korai magyarázata az óceán kalciumkoncentrációjának hirtelen megnövekedése. Sok SSF azonban más ásványokból, például szilícium-dioxidból áll. Az első SSF-ek nagyjából akkor jelentek meg, amikor az élőlények először kezdtek el beásni, hogy elkerüljék a ragadozókat, így valószínű, hogy a ragadozók és az egyre jobban védekező zsákmányállatok közötti evolúciós fegyverkezési verseny korai lépéseit jelentik. Mindazonáltal továbbra is igaz, hogy az állatok azokat az ásványi anyagokat használták, amelyek a legkönnyebben hozzáférhetőek voltak.
Az SSF-ek kis mérete és (általában) töredezett jellege miatt nehéz azonosítani és osztályozni őket. Bizonyítékot szolgáltatnak azonban arra vonatkozóan, hogyan fejlődtek ki a tengeri gerinctelenek fő csoportjai, valamint az evolúció ütemére és mintázatára a kambriumi robbanás során. Ezek közé tartoznak egyes modern törzsek legkorábbi ismert képviselői, és nagy előnyük, hogy szinte folyamatos felvételt nyújtanak a korai kambriumban élő, kemény testrészeket tartalmazó élőlényekről.
Cloudina , egy apró állat, a kagylós kagylófauna része.
Kérdések és válaszok
K: Mik azok a kis kagylós kövületek?
V: A kisméretű kagylókövületek (SSF) apró, sokszor csak néhány milliméter hosszú kövületek. Az ediakár utolsó szakaszaitól a korai kambrium korszakig maradtak fenn.
K: Hogyan maradt meg a legtöbb SSF?
V: A legtöbb SSF úgy konzerválódott, hogy gyorsan foszfát borította be. Ez a konzerválódási módszer főként a későbbi ediakarra és a korai kambriumra korlátozódik.
K: Mit ábrázolnak egyes fosszíliák?
V: A fosszíliák némelyike kis élőlények teljes csontvázát képviseli, köztük a titokzatos Cloudina és néhány csigaszerű puhatestű. A legtöbbjük azonban nagyobb élőlények, például szivacsok, puhatestűek, csigaszerű halkieriidák, brachiopodák, tüskésbőrűek és onychophorákhoz hasonló élőlények töredéke vagy részei, amelyek közel állhattak az ízeltlábúak őseihez.
K: Mi volt az egyik magyarázat arra, hogy miért jelentek meg az SSF-ek?
V: Az SSF-ek megjelenésének egyik magyarázata az óceánok kalciumkoncentrációjának hirtelen megnövekedése volt, ami lehetővé tette az állatok számára, hogy ásványi anyagból álló csontvázakat alakítsanak ki. Sok SSF azonban más ásványokból, például szilícium-dioxidból áll, így ez a magyarázat nem végleges.
K: Mikor jelentek meg ezek először?
V: Az első SSF-ek nagyjából akkor jelentek meg, amikor az élőlények elkezdtek beásni, hogy elkerüljék a ragadozókat, így valószínű, hogy a ragadozók és az egyre jobban védekező zsákmányállatok közötti evolúciós fegyverkezési verseny korai lépéseit jelentik.
K: Miért nehéz azonosítani és osztályozni őket?
V: Az SSF-ek kis mérete és (általában) törött jellege miatt nehéz őket pontosan azonosítani és osztályozni.
K: Milyen előnyökre szolgáltatnak bizonyítékot?
V: Bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy hogyan fejlődtek a tengeri gerinctelenek fő csoportjai, a kambriumi robbanás alatti ütem és mintafejlődés, a legkorábbi ismert képviselői, a kemény testrészeket is tartalmazó modern törzsek.
