Kékszakállú
A "Kékszakáll" (franciául: Barbe-bleue) Charles Perrault meséje. Először 1695-ben jelent meg kézzel írott és illusztrált kéziratban Contes de ma mère l'oye (magyarul: Lúdanyó anyó meséi) címmel. A fényűző kötetet XIV. Lajos 19 éves unokahúgának, Mademoiselle-nek szánták. Perrault négy másik meséjét is tartalmazta. A "Kékszakállú" először névtelenül jelent meg 1697 januárjában Párizsban Claude Barbin által a Histoires ou contes du temps passé (angolul: Stories or Tales of Past Times) című, Perrault nyolc meséjét tartalmazó gyűjteményben. A mese egy kegyetlen férfiról szól, aki meggyilkolja a feleségeit. Holttestüket egy titkos szobába teszi, amelyet csak egy varázskulccsal lehet kinyitni.
Jacque Barchilon úgy véli, hogy a mese Perrault-tól származik, mivel nincsenek közeli előzményei. A tiltott szoba tabuja megtalálható a keleti irodalomban, és Barchilon azt írja, hogy a mesének "keleti jellege" van. Rámutat, hogy a franciák a szakállt a török divathoz társították, és a korai illusztrációk Kékszakállat turbánszerű fejdíszben ábrázolják.
A középkori gyermekgyilkos Gilles de Rais ihlette Kékszakáll karakterét. De Rais Franciaország marsallja és Jeanne d'Arc katonai társa volt. Áldozatai (többnyire kisfiúk) száma állítólag 140 volt. Comorre, az átkozott breton király (Kr. u. 500 körül) egy másik jelölt. A "Kékszakállúhoz" hasonló mesék közé tartozik a Grimm testvérek "A fitos madár" és a "Róka úr" című angol mese.
Gustave Doré illusztrációja, 1862 körül.
Történet
Egy gazdag embernek kék szakálla van, ami megijeszti a fiatal nőket. Többször nősült, de senki sem tudja, mi történt a feleségeivel. Két fiatal lánynak udvarol a környéken, de egyikük sem hajlik a házasságra. Vidéki házában pazarul elszórakozik velük. A fiatalabbik nővér úgy dönt, hogy feleségül megy hozzá. Röviddel az esküvő után (és mielőtt üzleti ügyben egy távoli országba utazik) Kékszakállú átadja feleségének a háza kulcsait. Az egyik kulcs egy távoli szobába vezető ajtót nyit. A férfi megtiltja a nőnek, hogy belépjen ebbe a szobába. Elmegy, és a felesége kinyitja a tiltott szoba ajtaját. Itt találja Kékszakáll korábbi feleségeit, akik mind halottak, és a vérrel borított padlón fekszenek. A nő elejti a kulcsot. Az varázslatos, és vérfoltos lesz, amit nem lehet lemosni. Kékszakáll visszatér. Felfedezi a vérfoltos kulcsot, és tudja, hogy a felesége megszegte a parancsát. Megmondja neki, hogy a halottak között fog helyet foglalni. Ad neki néhány percet, hogy imádkozhasson. Felhívja nővérét, Anne-t, és megkéri, hogy menjen fel a torony tetejére, és nézze meg, hogy a testvérei úton vannak-e. Néhány feszült pillanat után Anne jelenti, hogy látja a férfiakat közeledni. Kékszakállú felemeli a bárdot, hogy lefejezze a feleségét. A testvérei berontanak a szobába. Megölik Kékszakállút. A húguk biztonságban van.
Kérdések és válaszok
K: Ki írta a Kékszakállú című mesét?
V: Charles Perrault írta a Kékszakállú című mesét.
K: Mikor adták ki először?
V: A "Kékszakáll" című mesét először 1697 januárjában adták ki névtelenül.
K: Milyen mesegyűjteményben jelent meg?
V: A "Kékszakáll" című mese Perrault nyolc mesét tartalmazó gyűjteményében jelent meg, amelynek címe Histoires ou contes du temps passé (magyarul: Történetek vagy mesék a múlt időkből).
K: Miről szól a mese?
V: A történet egy kegyetlen férfiról szól, aki megöli a feleségeit, hogy örökölje a vagyonukat, és a holttestüket egy titkos szobába teszi, amelyet csak egy varázskulccsal lehet kinyitni.
K: Ki hiszi, hogy a történet eredetileg Perrault-tól származik?
V: Jacque Barchilon szerint a történet Perrault-tól származik, mert nincsenek közeli előzményei.
K: Milyen elemek találhatók a keleti irodalomból a történetben?
V: A Kékszakállúban megtalálhatók a keleti irodalomból származó elemek, mint például a tiltott szoba tabuja.
K: Ki lehetett a Kékszakállú karakterének ihletője?
V: A középkori gyermekgyilkos Gilles de Rais lehetett Kékszakáll karakterének ihletője.
