A "Kékszakáll" (franciául: Barbe-bleue) Charles Perrault meséje. Először 1695-ben jelent meg kézzel írott és illusztrált kéziratban Contes de ma mère l'oye (magyarul: Lúdanyó anyó meséi) címmel. A fényűző kötetet XIV. Lajos 19 éves unokahúgának, Mademoiselle-nek szánták. Perrault négy másik meséjét is tartalmazta. A "Kékszakállú" először névtelenül jelent meg 1697 januárjában Párizsban Claude Barbin által a Histoires ou contes du temps passé (angolul: Stories or Tales of Past Times) című, Perrault nyolc meséjét tartalmazó gyűjteményben.
Eredet és források
A mese motívumai több irányból eredhetnek, és a kutatók különböző forrásokat jelölnek meg. Jacque Barchilon úgy véli, hogy a történet Perrault saját találmánya lehet, mivel nincsenek közvetlen, közeli előzményei. Ugyanakkor a tiltott szoba és a "tiltott tudás" motívuma ismert a keleti irodalomban, ezért Barchilon a mesének "keleti jelleget" is tulajdonít. Rámutat továbbá arra, hogy a franciáknál a szakáll a török divathoz kapcsolódott, és a korai illusztrációk Kékszakállat turbánszerű fejdíszben ábrázolják.
Tartalom (összefoglaló)
A mese központjában egy gazdag, titokzatos férfi áll, akit a népnyelv Kékszakáll néven emleget. A férfi sorra feleségül vesz több nőt, majd egyikük után a másikat eltűnésre ítéli. Amikor új feleséget vesz, egy házastársi próba részéül ad egy kulcscsomót, melynek egyetlen kulcsa megnyit egy különös, titkos szobát: a nőnek tilos azt kinyitnia. A nő azonban megtagadja a tiltást, megnyitja a szobát és borzalmas holttesteket talál: a férfi korábbi feleségeit meggyilkolva tárolta ott. A helyszínen maradó holttestek mellett a titok feltárulásának bizonyítéka az a kulcs, amelyet a nő képtelen tisztára mosni, mert az varázskulcs vérrel és bűnnel szennyezett. A felfedezés után Kékszakáll visszatér, és amikor a nőnek látszólagos engedetlenségét és álnokságát leleplezi, megpróbálja kivégezni. A végkifejletben a nő testvérei vagy más szövetségesek időben érkeznek, legyőzik a férfit és megmentik őt.
Lehetséges történelmi előképek
A legenda alakjára több történelmi személyt is rá szoktak húzni. A középkori gyermekgyilkos Gilles de Rais gyakran emlegetett inspiráció: De Rais Franciaország marsallja és Jeanne d'Arc katonai társa volt, de később kegyetlen bűncselekmények miatt elítélték; áldozatai (többnyire kisfiúk) számát egyes források elég magasra teszik. Egy másik jelölt Comorre, az átkozott breton király (Kr. u. 500 körül). A népmesékben és irodalomban hasonló motívumokat találunk: a tiltott helyiség, a titkos bűnök és az őrzött kulcs mint emblematikus elemek megtalálhatók több európai és extra-európai változatban is.
Összevetés más mesékkel és folklórral
A "Kékszakállú"-hoz hasonló történetek közé tartoznak különböző európai népmesék és irodalmi változatok. A Grimm testvérek meséi között is akadnak párhuzamok, és az angolszász hagyományban például a "Fitcher's Bird" (magyarul néha "A fitos madár") vagy a "Robber Bridegroom" típusú történetek is rokon motívumokat mutatnak: a házasság, a veszélyes házigazda, a titkos hely és a női találékonyság viszonya ismétlődik.
Értelmezések és hatások
A mese sokrétűen értelmezhető. Egyes olvasatok a nők kíváncsiságának és engedetlenségének erkölcsi leckéjeként olvassák, mások hangsúlyozzák a patriarchális hatalom és a házasság intézményének kritikáját. A tiltott szoba szimbolizálhatja a magánéletet, a titkokat vagy a férfiak által ellenőrzött területeket; a meg nem tisztítható kulcs pedig a bűn látható jeleként értelmezhető.
A történet erőteljes kulturális hatással bírt: irodalmi, zenei és képzőművészeti feldolgozások sora készült. Számos 19–20. századi szerző és művész dolgozta fel Perrault meséjét, és a motívumok tovább élnek kortárs adaptációkban. Jelentős példák közé tartozik Angela Carter modern feministára hangolt átdolgozása a The Bloody Chamber című gyűjteményben, valamint Béla Bartók operája, A kékszakállú herceg vára (Duke Bluebeard's Castle), amely a történet hangulatából és szimbolikájából merít.
Összegzés
Perrault "Kékszakáll" című meséje egyszerre népmesei motívumokra épülő irodalmi alkotás és a 17. századi francia társadalmi viszonyokat tükröző történet. A tiltott szoba és a megcáfolhatatlan bizonyíték, a kulcs motívuma máig alkalmas a hatalom, titkok és nemi szerepek kérdéseinek vizsgálatára, ezért a mű folyamatosan inspirál alkotókat és kutatókat.
