Szecsuáni bors
A szecsuáni bors (vagy szecsuáni bors) fűszerként használt növényi gyümölcs. A Zanthoxylum nemzetségbe tartozó egyes fajok külső hüvelyét használják a fűszer előállítására. Ázsiában sokan termesztik őket a fűszer miatt. Bár a növényeket paprikának nevezik, nem állnak rokonságban sem a feketeborssal, sem a csilipaprikával.
A szecsuáni borsot széles körben használják a kínai Szecsuánban, ahonnan a nevét is kapta, valamint többek között a tibeti, bhutáni és japán étkezési kultúrákban.
Szecsuáni bors hüvelyek
Felhasználás az élelmiszerekben
A szecsuáni borsnak egyedi aromája és íze van. Ez az íz egészen más, mint a fekete vagy fehér borsé, illetve a chilipaprikáé. Kicsit olyan íze van, mint a citromnak. Különleges érzést kelt a szájban, egyfajta zsibbadást.
A receptek szerint a sichuáni borsot kissé meg kell pirítani, majd összetörni, mielőtt az ételhez adjuk. A főzéshez csak a héjat (külső héj) használják fel; a magokat figyelmen kívül hagyják vagy kidobják. A szecsuáni borsot általában az utolsó pillanatban adják hozzá. A csillagánizst és a gyömbért gyakran használják vele együtt.
A szecsuáni bors kiemelkedő szerepet játszik a fűszeres szecsuáni ételekben. Hal-, kacsa- és csirkeételekhez, valamint sült padlizsánhoz illik. Lúgos pH-értékkel rendelkezik, és nagyobb adagban fogyasztva zsibbasztó hatással van az ajkakra. A ma la (kínaiul: 麻辣; pinyin: málà; szó szerint "zsibbasztó és csípős"), a szecsuáni konyhában gyakori íz a szecsuáni bors és a chilipaprika kombinációja.
Olajként is kapható ("szecsuáni borsolaj" vagy "Hwajiaw-olaj" néven forgalmazzák). Ebben a formában a legjobban csípős fűszerek nélküli tésztaételekhez használható. Az előnyben részesített recept szerint a gyömbérolaj és a barna cukor a tészta és a zöldségek alapjával főzendő, a rizsecetet és a szecsuáni borsolajat pedig a főzés után kell hozzáadni.
A Hua jiao yan só és szecsuáni bors keveréke, amelyet wokban pirítanak és barnítanak, és csirke-, kacsa- és sertésételekhez fűszerként szolgálnak fel. A borsszemeket enyhén meg is lehet pirítani, hogy fűszeres olajat készítsenek belőlük, amelyet többféleképpen lehet felhasználni.
A szecsuáni bors azon kevés fűszerek egyike, amelyek fontosak a tibeti és bhutáni konyha számára a Himalájában. Ennek oka, hogy ott kevés fűszert lehet termeszteni. Az egyik himalájai specialitás a momo, egy zöldségekkel, túróval vagy darált jak-, marha- vagy sertéshússal töltött gombóc, amelyet szecsuáni borssal, fokhagymával, gyömbérrel és hagymával ízesítenek. A tésztát párolják és szárazon, tüzes mártással együtt tálalják. A tibetiek úgy vélik, hogy ez képes fertőtleníteni a húst, amely esetleg nem olyan friss. Valójában azonban csak a kellemetlen ízek elfedésére szolgálhat.
Japánban a Zanthoxylum sancho szárított és porított leveleit tésztaételek és levesek készítéséhez használják, amelyek enyhén csípősek és illatosak. Az egész leveleket, a kinome-ot, zöldségek, különösen bambuszhajtások ízesítésére és levesek díszítésére használják. A rügyeket, magokat, virágokat és héjakat szintén felhasználják.
A koreai élelmiszerekben két fajtát használnak: Z. piperitum és Z. schinifolium.
Magok és szárak (balra) és héjak (jobbra)
hydroxy-α-sanshool
A behozatali tilalmat feloldották
1968 és 2005 között az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala betiltotta a szecsuáni borsszemek behozatalát, mivel kiderült, hogy alkalmasak a citrusfélék rákjának terjesztésére (mivel a fa ugyanabba a családba, a Rutaceae családba tartozik, mint a Citrus nemzetség). Ez a baktériumos betegség, amely nagyon nehezen ellenőrizhető, potenciálisan károsíthatja a citrusfélék lombját és gyümölcsét az Egyesült Államokban, de az emberi fogyasztásban soha nem volt kérdéses. A behozatali tilalmat 2002-ig csak lazán érvényesítették. 2005-ben az USDA és az FDA feloldotta a tilalmat, feltéve, hogy a borsszemeket a behozatal előtt körülbelül 70 Celsius-fokra (160 Fahrenheit-fokra) melegítik, hogy elpusztítsák a rákos baktériumot.
