Az Egyesült Államok alkotmányának hetedik módosítása
Az Egyesült Államok alkotmányának hetedik módosítása (VII. módosítás) a Bill of Rights része. Ez a módosítás kodifikálja az esküdtszéki tárgyaláshoz való jogot bizonyos polgári ügyekben. Megakadályozza továbbá, hogy a bíróságok megdöntsék az esküdtszék ítéletét. A hetedik módosításnak az esküdtszéki tárgyalásról szóló rendelkezését polgári ügyekben soha nem foglalták be (nem alkalmazták az államokra). Az esküdtszéki tárgyaláshoz való jog azonban szinte minden állam alkotmányában megtalálható.
Az esküdtszék ítéletének hatályon kívül helyezésének tilalma vonatkozik a szövetségi ügyekre, a szövetségi jogot érintő állami ügyekre és az állami ügyek szövetségi bíróságok általi felülvizsgálatára. Az Egyesült Államok kontra Wonson (1812) ügyben született a "történelmi teszt", amely a módosítást úgy értelmezte, hogy az angol szokásjogra támaszkodva határozta meg, hogy egy polgári perben szükség van-e esküdtszéki tárgyalásra. A módosítás tehát nem garantálja az esküdtszéki tárgyalást a tengerjogi ügyekben, a kormányzat elleni perekben és a szabadalmi igények számos részében. Minden más esetben az esküdtszékről a felek beleegyezésével le lehet mondani. A módosítás garantálja továbbá, hogy a polgári peres eljárásban az esküdtszéknek legalább hat tagúnak kell lennie.
Szöveg
| " | Azokban a perekben, amelyekben a vitatott érték meghaladja a húsz dollárt, az esküdtszéki tárgyalás joga fennmarad, és az Egyesült Államok bármely bíróságán az esküdtszék által tárgyalt tényt nem lehet másként, mint a szokásjog szabályai szerint újból megvizsgálni. | " |
Háttér:
A 7. kiegészítést 1791. december 15-én ratifikálták a Bill of Rights tíz kiegészítésének egyikeként. Elfogadásának háttere azonban Angliában kezdődött a 12. században. Abban az időben az esküdtek 12 férfiból álltak, akik egy tárgyalás során mondtak véleményt. A 12 fős esküdtszékben eredetileg a vádlottal szemben a vádlottak, a király feltételezett ellenségei foglaltak helyet. Ez végül olyan rendszerhez vezetett, amelyben az esküdtszék a bizonyítékok alapján hozott ítéletet. A gyakorlat követte az angol gyarmatosítókat az amerikai gyarmatokra. Az esküdtszék azonban a brit uralommal szembeni amerikai elégedetlenség kifejezésére használt eszközzé vált. A navigációs törvények sorozata megtiltotta az amerikai gyarmatoknak, hogy közvetlenül kereskedjenek Hollandiával, Spanyolországgal, Franciaországgal és gyarmataikkal. Ahogy egyre több kereskedelmi korlátozást vezettek be, az amerikai telepesek a csempészethez fordultak. Amikor a csempészeket elfogták, más telepesekből álló esküdtszék elé állították őket. Ezek a szimpatizáns esküdtszékek gyakran felmentették gyarmattársaikat. A király, feldühödve azon, hogy ezek a törvényszegők szabadon távozhattak, új bíróságokat hozott létre, amelyek nem engedélyeztek esküdtszéket. Ez a szokásjog megsértése volt, és sértette a brit állampolgárok jogait. Az amerikai függetlenségi háború után a hetedik kiegészítést úgy írták meg, hogy kifejezetten korlátozza az új szövetségi kormány végrehajtó és bírói hatalmát.
