A Bill of Rights beépítése: az inkorporáció és a tizennegyedik módosítás
A Bill of Rights beépítése: hogyan tette a tizennegyedik módosítás és a Legfelsőbb Bíróság alkalmazhatóvá a jogokat az államokra — történet, fontos ügyek, szelektív inkorporáció.
A Bill of Rights beépítése (röviden: incorporation) az az eljárás, amelynek során az amerikai bíróságok az amerikai Bill of Rights egyes részeit alkalmazzák az államokra. Ez a tizennegyedik módosítás Due Process klauzuláján keresztül történt: a bíróságok azt vizsgálták, hogy egyes alkotmányos jogok annyira alapvetőek-e, hogy a „törvényes eljárás” garanciája révén az államokra is kötelezővé tehetők. 1925 előtt a Bill of Rights csak a szövetségi kormányra volt érvényes. Az inkorporációs doktrína értelmében a Bill of Rights legtöbb rendelkezése ma már az állami és helyi önkormányzatokra is vonatkozik, bár nem minden egyes rendelkezés került beépítésre ugyanabban az értelemben vagy időben.
A tizennegyedik módosítás ratifikálása és a későbbi beolvasztási doktrína előtt a Legfelsőbb Bíróság 1833-ban a Barron kontra Baltimore ügyben úgy ítélte meg, hogy a Bill of Rights csak a szövetségi kormányra vonatkozik, az államokra nem. Még évekkel a tizennegyedik módosítás ratifikálása után is úgy ítélte meg a Legfelsőbb Bíróság az Egyesült Államok kontra Cruikshank ügyben (1876), hogy az első és a második módosítás nem vonatkozik az állami kormányokra. Az 1920-as évektől kezdődően azonban a Legfelsőbb Bíróság egy sor döntése úgy értelmezte a tizennegyedik módosítást, hogy az "beépítette" a Bill of Rights legtöbb részét, így ezek a részek először váltak végrehajthatóvá az állami kormányokkal szemben. Ezt a folyamatot szelektív beépítésnek nevezték.
Történeti és jogelméleti háttér
A beépítés jogi alapját elsősorban a tizennegyedik módosítás Due Process (törvényes eljárás) klauzulájának széles, tartalmi (substantive) értelmezése adta. Egyes bírók és jogelméleti iskola a Privileges or Immunities klauzulát is felvetették mint lehetséges alapot, de az 1873-as Slaughter-House ügytől kezdve ezt a klauzulát a Legfelsőbb Bíróság szűkebben értelmezte, így a beépítés a gyakorlatban leginkább a Due Process elvére támaszkodott.
Szelektív beépítés és fontosabb ügyek
A beépítés nem egyszerre és nem automatikusan történt: a Legfelsőbb Bíróság ügyről ügyre vizsgálta, hogy az adott jog mennyire tekinthető az amerikai jogrend alapvető, a szabadság értelmét meghatározó elemének. Néhány mérföldkő:
- Barron v. Baltimore (1833) – a Bill of Rights nem vonatkozik az államokra.
- Gitlow v. New York (1925) – a szólásszabadság egyes elemei már a tizennegyedik módosítás révén az államokra is vonatkozhatnak; ez indította el a modern szelektív beépítési gyakorlatot.
- Palko v. Connecticut (1937) – a bíróság kimondta, hogy csak azok a jogok építhetők be, amelyek „alapvetőek és nélkülözhetetlenek” a szabadság fogalmához; ezt a tesztet később árnyalták és részben felülbírálták.
- Mapp v. Ohio (1961) – a negyedik módosítás védelmét kiterjesztették az államokra azzal a következménnyel, hogy az állami rendőrség által szerzett, jogellenes úton megszerzett bizonyítékok bizonyos korlátozások alá esnek (exclusionary rule).
- Gideon v. Wainwright (1963) – a hatodik módosítás szerinti jog a jogi képviseletre (ügyvédi ellátás) az államokra is kötelezővé vált, ha a vádlott nem tud ügyvédet fizetni.
- Malloy v. Hogan (1964) – a negyediknek és ötödiknek az önmagát terhelés elleni védelmet (self-incrimination) érintő elemei beépültek az államokra.
- Pointer v. Texas (1965) – a konfrontáció joga a tanúkkal szemben (hatodik módosítás) az államokra is érvényes.
- Duncan v. Louisiana (1968) – a büntetőjogi tárgyalásoknál a nagy esküdtszékhez való jog bizonyos súlyos ügyekben az államokra is kiterjed.
- Benton v. Maryland (1969) – a kettős büntetési tilalma (double jeopardy, ötödik módosítás) beépítése.
- McDonald v. City of Chicago (2010) – a második módosítás egyes elemei, az egyéni fegyvertartáshoz való jog részbeni védelme is beépült az államokra a tizennegyedik módosításon keresztül.
Mely jogok nem voltak vagy csak részben beépítve?
Nem minden egyes rendelkezés automatikusan lett beépítve. Például a harmadik módosítást (katonaság házakban való elhelyezése elleni védelem) ritkán kellett értelmezni az állami szinten, és gyakorlatilag nem játszott jelentős szerepet a beépítési precedensekben. A hetedik módosítás (polgári ügyekben az esküdtszékhez való jog) hagyományosan nem került általánosan beépítésre az államokra ugyanabban a formában, mint a büntetőjogi esküdtszék joga.
Jelenlegi jelentőség és következmények
A beépítés gyakorlata alapvetően biztosítja, hogy az államok és helyi szervek ne sérthessék meg a polgárok alapvető alkotmányos jogait anélkül, hogy a szövetségi bíróságok felülvizsgálhatnák ezeket az ügyeket. Ez egységesíti az alkotmányos védelmet országos szinten, és lehetővé teszi az egyetemes szabadságjog-standarok érvényesítését. Ugyanakkor a szelektív beépítés jellegéből fakadóan a jogfejlődés esetleges és ügyközpontú: a bíróságok továbbra is ügyről ügyre döntik el, mely jogok számítanak „alapvetőnek” és így beépíthetők-e.
Összefoglalva: a Bill of Rights beépítése a tizennegyedik módosítás értelmezésének eredménye, amely révén a legtöbb alapvető szabadságjog ma már nemcsak a szövetségi, hanem az állami hatalommal szemben is védett. A folyamat történeti, jogelméleti és gyakorlati szempontból is meghatározó az amerikai alkotmányjogi rendszerben.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a beépítés?
V: Az inkorporáció az az eljárás, amelynek során az amerikai bíróságok az amerikai Bill of Rights egyes részeit a tizennegyedik módosítás Due Process klauzuláján keresztül alkalmazzák az államokra.
K: Mikor vált világossá, hogy a Bill of Rights legtöbb rendelkezése az állami és helyi önkormányzatokra is vonatkozik?
V: 1925 után vált világossá, hogy a Bill of Rights legtöbb rendelkezése az állami és helyi önkormányzatokra is vonatkozik, amikor az inkorporációs doktrína létrejött.
K: Mit határozott meg a Barron kontra Baltimore (1833) ügy?
V: A Barron v. Baltimore megállapította, hogy 1925 előtt a Bill of Rights csak a szövetségi kormányra volt alkalmazandó, az államokra nem.
K: Hogyan értelmezte az Egyesült Államok kontra Cruikshank (1876) ítélet a tizennegyedik módosítást?
V: A United States v Cruikshank úgy értelmezte, hogy az első és a második módosítás 1925 előtt nem vonatkozott az állami kormányokra a tizennegyedik módosítás értelmében.
K: Mi kezdődött az 1920-as években a Bill of Rights alkalmazásával kapcsolatban?
V: Az 1920-as években egy sor legfelsőbb bírósági határozat kezdte értelmezni a tizennegyedik kiegészítést úgy, hogy az magában foglalja a Bill of Rights legtöbb részét, és először teszi azokat végrehajthatóvá az állami kormányokkal szemben.
K: Mi az a szelektív beépítés? V: A szelektív beépítés olyan folyamat, amelynek során az amerikai Bill vagy Rights egyes rendelkezéseit az állami kormányokkal szemben alkalmazhatóvá teszik a tizennegyedik módosítás tisztességes eljárásra vonatkozó záradékának értelmezésével.
Keres