Második triumvirátus: Octavianus, Marcus Antonius és Lepidus (i. e. 43–33)

Második triumvirátus (i. e. 43–33): Octavianus, Marcus Antonius és Lepidus hatalmi szövetsége, Caesar gyilkosainak leverése, a filippi csata és a római köztársaság bukása.

A második triumvirátus Octavianus, Marcus Antonius és Lepidus szövetsége volt. Azért jött létre, hogy megbüntesse a Julius Caesar meggyilkolását elkövető összeesküvőket.

A triumvirátus i. e. 43-tól i. e. 33-ig tartott. Véget vetett Marcus Tullius Cicero azon törekvésének, hogy a szenátus ismét a köztársaság legfőbb szerve legyen. Ettől kezdve Rómát császár irányította.

A triumvirátus serege Octavianus és Marcus Antonius vezetésével legyőzte a Crassus és Brutus vezette összeesküvők seregét. A háború a római Makedóniában Kr. e. 42-ben a filippi csatával ért véget. Crassus és Brutus öngyilkosságot követett el, seregük maradék része pedig csatlakozott a Triumvirátus csapataihoz.

Mi hozta létre a triumvirátust?

A második triumvirátus hivatalosan az i. e. 43. november 27-én létrejött Lex Titia törvény által kapott jogi alapot, amely három férfinek (a triumviri reipublicae constituendae) rendkívüli hatalmat biztosított több éves időtartamra. Célja formálisan az volt, hogy helyreállítsa a rendet Caesar meggyilkolása utáni zavaros időkben, de a valóságban hatalmi megosztást és a politikai ellenfelek eltávolítását jelentette.

Proscriptiók és belpolitikai következmények

A triumvirátus egyik legsötétebb lépése a köztörvényes proscriptiók bevezetése volt 43-ban: az ellenségek listájára kerülők vagyonát elkobozták, és sokakat - köztük Marcus Tullius Cicero-t - megöltek vagy száműztek. Ezek a lépések nemcsak személyes bosszúról szóltak, hanem anyagi forrásokat is biztosítottak a veteránok letelepítésére és a háborús költségek fedezésére.

Philippi és a háború kimenetele

A triumvirátus katonai fő sikere a philippi csata volt (i. e. 42), ahol Octavianus és Antonius legyőzték az összeesküvők vezetőit. A csatát követően Marcus Junius Brutus és Gaius Cassius Longinus (a közismert összeesküvők vezetői) öngyilkosságot követtek el; meg kell jegyezni, hogy a korábbi szövegben szereplő Crassus név összetévesztésre utalhat, mivel Marcus Licinius Crassus jóval korábban (i. e. 53) halt meg, és nem volt a Caesar-gyilkosság vezéralakja.

A triumvirátus belső felosztása és Lepidus szerepe

A győzelem után a három vezető megosztotta az uralmat és a gyarmatokat: Octavianus a nyugatot (Itália, Hispania, Gallia), Antonius a keletet, Lepidus pedig Afrikát kapta. Lepidus szerepe azonban mindig kisebb volt: őt gyakran tekintették harmadik számú partnernek, és politikai befolyása viszonylag gyorsan csökkent. I. e. 36-ban Lepidus megkísérelt bizonyos hatalomvisszaszerzést (égisi lépések Szicíliában), ami után Octavianus megfosztotta tisztségeitől és politikailag visszaszorította; Lepidus ezt követően visszavonult és többet nem játszott jelentős szerepet a római politika élvonalában.

A triumvirátus felbomlása és következményei

Bár a triumvirátus jogilag i. e. 43–33 között létezett, valójában belső ellentétekből és a hatalmi harcokból fakadóan fokozatosan felbomlott: Lepidus kiesett i. e. 36 körül, Octavianus és Antonius közötti rivalizálás pedig végül nyílt fegyveres összeütközésbe torkollott. A döntő fordulat az i. e. 31-es actiumi tengeri ütközet volt, ahol Octavianus legyőzte Marcus Antoniust és Kleopátrát; Antonius és Kleopátra i. e. 30-ban öngyilkosságot követtek el. Octavianus győzelme után egyeduralmat szerzett, és i. e. 27-ben megkapta az Augustus címet, amellyel kezdetét vette a római császárság (principátus) korszaka.

Fontosabb események áttekintése

• i. e. 43 — Lex Titia: a második triumvirátus jogi alapja; proscriptiók kezdete.
• i. e. 42 — Philippi: Brutus és Cassius veresége és halála.
• i. e. 40 — Brundisiumi egyezmény: ideiglenes területi felosztás Octavianus és Antonius között (Lepidus számára Afrika).
• i. e. 36 — Lepidus politikai kirekesztése.
• i. e. 31 — Actium: Octavianus győzelme Antonius és Kleopátra felett.
• i. e. 27 — Octavianus Augustus néven konszolidálja a hatalmat; a köztársaság politikai rendszere megszűnik, kezdődik a császárság.

Következmények: A második triumvirátus véget vetett a római köztársaság hagyományos intézményeinek függetlenségének. A proscriptiók társadalmi és gazdasági károkat okoztak, a veteránok letelepítése új földtulajdonosi viszonyokat hozott, és a hatalmi koncentráció előkészítette az egyeduralmat. Octavianus, aki végül egyeduralkodóvá vált, Augustus néven stabilizálta az államot, de ezzel egyúttal véget vetett a szenátus és a nép uralmának a hagyományos értelmében.

Keresés betűvel