Szeldzsukok — Történet, birodalom és örökségük (11–14. sz.)

Fedezze fel a Szeldzsukok felemelkedését, birodalmát és kulturális örökségét (11–14. sz.) — hadjáratoktól Anatóliáig, hatásuk a mai Törökországra és Azerbajdzsánra.

A szeldzsukok (magyarosan gyakran szeldzsuk vagy szeldzsuk törökök) egy középkori muszlim uralkodó dinasztia és népcsoport volt, amely a muszlim világ egyik meghatározó hatalmává vált a 11-14. század folyamán. A dinasztia politikai és katonai tevékenysége jelentős változásokat idézett elő Közép-Ázsia és a Közel-Kelet területein: birodalmukat, amelyet gyakran a Nagy Szeldzsuk Birodalom néven említenek, az Anatóliától egészen Pakisztánig terjedő térségre lehet kiterjeszteni. A szeldzsukok fontos szerepet játszottak a keresztes hadjáratok korabeli eseményeiben is, és harcoltak a keresztény hadak ellen az első keresztes hadjárat idején.

Kialakulás és felemelkedés

Eredetileg a szeldzsukok a nyugati török népek közé tartoztak; kulturálisan és etnikailag hozzájárultak a mai Azerbajdzsán, Törökország és Türkmenisztán lakosságának kialakulásához. A dinasztia névadó ősét, Szeldzsuk vezért az oguz törökök egyik ágához sorítják: a kiniki (Kinik) ág tagjai közé tartoztak. A szeldzsukok elődei a 9. században a Kaszpi- és az Aral-tengertől északra éltek, az oguz konföderáció Yabghu kaganátusukban. Innen indultak el vándorlásaik és hódításaik a 10–11. század fordulóján.

Birodalom és kormányzat

A szeldzsukok katonai sikerei nyomán a 11. század közepére megalakult a központi hatalom: a dinasztia legnagyobb uralkodóinak (például Tughril Beg, Alp Arslan, Malik Shah) vezetése alatt a Szeldzsuk Birodalom gyors terjeszkedésnek indult. A kormányzásban jelentős szerepet kaptak a perzsa államszervezési elemek: a közigazgatásban és az udvari kultúrában a perzsa (fárszi) nyelv és udvari szokások erősen jelen voltak. A szeldzsukok hivatalnoki rendszere és kulturális patronálása nagyban épített a perzsa bürokráciára és tudományos hagyományokra.

A központi hatalom mellett a birodalom területén helyi emírek és vazallusok működtek; a tartományi kormányzást és a hadsereg szervezését a szeldzsuk szokások és a perzsa adminisztráció keveréke határozta meg. Kiemelkedő államférfi volt Nizam al-Mulk, aki vizsagőri és udvari miniszterként (vizir) alapvetően formálta a birodalom belső rendszerét, és megteremtette a későbbi iszlám medreszék (iskolák) hálózatának egyik alapját.

Katonai sikerek és a manzikerti csata

A szeldzsukok haderejének magját a nomád és félnomád lovasíjászok alkották, akik gyors manőverezésre és rugalmas hadviselésre voltak képesek. A legismertebb katonai fordulat a Bizánci Birodalommal szemben a 1071-es manzikerti csata volt, amelynek győztese Alp Arslan volt. A manzikerti ütközet döntő vereséget mért a bizánci seregekre, ami meggyengítette Bizánc anatóliai ellenőrzését és megnyitotta az utat a török letelepedés és a későbbi anatóliai török államok kialakulása felé.

Keresztes hadjáratok és nemzetközi kapcsolatok

A szeldzsukok a 11–12. században többször kerültek konfliktusba a nyugati keresztény hadakkal: a keresztes hadjáratok célja részben az volt, hogy visszaszorítsák a muszlim uralmat a Szentföldön és a környező területeken. A szeldzsuk birodalom fragmentálódása és belső viszályai ugyanakkor lehetőséget adtak a keresztesek előrenyomulására és a keresztény államok rövidebb-hosszabb megtelepedésére a térségben.

Kultúra, vallás és oktatás

A szeldzsuk uralom alatt az iszlám (elsősorban szunnita irányzat) megszilárdult, és a dinasztiák aktívan támogatták a vallási intézményeket, mecseteket és iskolákat. Nizam al-Mulk által alapított nizamijja madraszák hálózata fontos szerepet játszott a vallási oktatásban és a szunnita ortodoxia terjesztésében. A szeldzsukok pártfogolták a művészeteket és az építészetet: kőhídak, karavánszerájok, mecsetek és médreszék emlékei maradtak fenn, amelyek a perzsa és türk építészeti hagyományok keveredését mutatják.

Hanyatlás és végül bukás

A nagy birodalom a 12. század végétől belső ellentétek, örökösödési harcok és helyi hatalmak megerősödése miatt fokozatosan szétesett. A Kelet-Iránban és Mezopotámiában létrejövő helyi hatalmak (például a Khwarezmi Birodalom) és a 13. századi mongol inváziók (Ilkhánátus) végleges csapást mértek a szeldzsuk politikai erejére. Anatóliában a szeldzsuk állam — a később Szeldzsuk Rumként ismert szultánság — tovább működött, de a 13–14. századra ez is behódolt a mongoloknak (a köse-dági csata 1243) és további fragmentáció után kisebb fejedelemségekre, beylikre esett szét; ezek közül néhányból a későbbiekben a Oszmán Birodalom nőtt ki.

Örökség

• A szeldzsukok hozzájárultak Anatólia és a Közel-Kelet etnikai és kulturális átalakulásához, elősegítve a török nyelv és kultúra elterjedését a térségben.
• Közvetítő szerepük a perzsa civilizáció és a türk nomád világ között hosszú távú hatást gyakorolt a közigazgatásra, irodalomra és művészetre.
• Az általuk alapított oktatási intézmények és vallási hagyományok formálták a későbbi szunnita iskolákat, tudományos központokat és vallási elveket.
• A szeldzsuk építészeti emlékek — madraszák, mecsetek, karavánszerájok — a középkori iszlám építészet fontos részei maradtak.

A szeldzsukok története tehát egyszerre katonai és kulturális történet: 11–14. századi uralmuk alakította a közép-ázsiai, közel-keleti és anatóliai térségek politikai és kulturális arculatát, és hatásuk érezhető a mai Azerbajdzsán, Törökország és Türkmenisztán nemzeti emlékezetében is.

Rüm (Anatólia) szeldzsuk szultánjai 1077-1307

• Kutalmish 1060-1077
• Süleyman Ibn Kutalmish (Szulejmán) 1077-1086
• Dawud Kilij Arslan I 1092-1107
• Malik Shah 1107-1116
• Rukn ad-Din Mas'ud 1116-1156
• Izz ad-Din Kilij Arslan II 1156-1192
• Ghiyath ad-Din Kay Khusrau I 1192-1196
• II. Szulejmán (Szulejmán) 1196-1204
• Kilij Arslan III 1204-1205
• Ghiyath ad-Din Kay Khusrau I (második alkalommal) 1205-1211
• Izz ad-Din Kay Ka'us I 1211-1220
• Ala ad-Din Kay Qubadh I 1220-123]
• Ghiyath ad-Din Kay Khusrau II 1237-1246
• Izz ad-Din Kay Ka'us II 1246-1260
• Rukn ad-Din Kilij Arslan IV 1248-1265
• Ala ad-Din Kay Qubadh II 1249-1257
• Ghiyath ad-Din Kay Khusrau II (második alkalommal) 1257-1259
• Ghiyath ad-Din Kay Khusrau III 1265-1282
• Ghiyath ad-Din Mas'ud II 1282-1284
• Ala ad-Din Kay Qubadh III 1284
• Ghiyath ad-Din Mas'ud II (második alkalommal) 1284-1293
• Ala ad-Din Kay Qubadh III (második alkalommal) 1293-1294
• Ghiyath ad-Din Mas'ud II (harmadik alkalommal) 1294-1301
• Ala ad-Din Kay Qubadh III (harmadik alkalommal) 1301-1303
• Ghiyath ad-Din Mas'ud II (negyedik alkalommal) 1303-1307
• Ghiyath ad-Din Mas'ud III 1307

A Rüm-i szultanátus 1190-ben

Kérdések és válaszok

K: Kik voltak a szeldzsukok?

K: Hogyan hívták a birodalmukat?

K: Milyen vallást gyakoroltak?

K: Hogyan bántak a nem szunnitákkal?

K: Honnan származott a Szeldzsuk Ház?

K: Vannak-e a nyugati törököknek mai leszármazottai?

K: Harcoltak-e a keresztények ellen az első keresztes hadjárat során?

Keresés betűvel