Filippi csata (Kr. e. 42) — Brutus és Cassius veresége
Filippi csata (Kr. e. 42) — Brutus és Cassius veresége: Antonius és Octavianus döntő diadala, tragédia és hatalomátvétel a Caesar-gyilkosság bosszújának hátterében.
A filippi csata a második triumvirátus háborúinak utolsó és döntő ütközete volt Kr. e. 42-ben, a római Makedónia tartományában fekvő Filippinél. A háborút a triumvirátus tagjai — Marcus Antonius és Octavianus — azért indították, hogy megbosszulják Julius Caesar meggyilkolását, és megtörjék a köztársaság bukását célzó ellenállást, amelynek vezérei Brutusnak és Cassiusnak az erői voltak.
Előzmények és stratégiai helyzet
A Caesart megölő csoport (a „felszabadítók”) Görögországba vonult vissza, és Filippi környékén várta lehetséges összecsapásait. A triumvirátus seregei átkeltek az Adriánon, és Makedónia felől támadtak. Mindkét oldal nagyszámú légiót és könnyű- és nehézlovasságot mozgósított; a pontos létszámokról a források eltérnek, de mindkét fél több tízezer katonával rendelkezett. A két tábor döntő kérdése a stratégiai kezdeményezés és az utánpótlás biztosítása volt: a triumvirátus célja az volt, hogy bekerítse és megsemmisítse a Brutus–Cassius tengelyt, míg a felszabadítók védekező állásokat építettek ki a síkságon, és remélték, hogy egy sikertelen támadás után új esélyt kapnak.
A csata menete
A harc két nagyobb ütközetből állt, melyek októberben zajlottak a Filippi városa nyugati síkságán. Az első ütközet október első hetében történt. Ebben a küzdelemben Brutus Octavianusszal, Antonius erői pedig Cassiuséval álltak szemben. Brutus dél felé nyomult előre, és kezdetben visszaszorította Octavianus csapatait, majd bevonult a saját légióinak táborába.
Délen viszont Marcus Antonius súlyos nyomást helyezett Cassiusnak az kötelékére: Cassius vereséget szenvedett, és amikor hamis hírek érkeztek arról, hogy Brutusnak is hasonló balszerencséje volt, kétségbeesve öngyilkos lett, maga vetett véget életének. Ennek következtében a csata, Cassius halála nélkül, valószínűleg döntetlenre alakult volna; halála azonban súlyos morális és vezetési veszteséget jelentett a felszabadítók számára. Mindkét oldal ezután visszavonult a zsákmánnyal és a sebesültekkel a táboraiba, hogy rendezze sorait.
A második és végső összecsapás október 23-án dőlt el: ebben Marcus Antonius és Octavianus erői sikerrel törtek át Brutusnak vonalain, és utolérték a megfogyatkozott, megfáradt republikánus hadat. Brutus veresége után nem volt több remény a szervezett ellenállásra: miután felismerte, hogy a küzdelem elveszett, Brutusnak is véget vetett az életének, így a katonai ellenállás vezetői mindketten meghaltak.
Következmények és történelmi jelentőség
A filippi csata gyakorlatilag lezárta a köztársasági oldalt képviselő fegyveres ellenállást, és lehetővé tette a triumvirátus számára a Római állam feletti gyakorlati uralom konszolidálását. A győzelem Antonius számára karrierje csúcsát jelentette: ekkor vált a leghíresebb rómái hadvezérré és a triumvirátus rangidős tagjává, ami meghatározó volt későbbi politikai pályafutására. Ugyanakkor az összecsapás után a politikai hatalom megoszlása nem volt tartós: a triumvirátus belső ellentétei — különösen Octavianus és Antonius között — később újabb konfliktusokhoz vezettek, amelyek végül Octavianus győzelmével és a principátus kialakulásával (és így a köztársaság végleges átalakulásával) zárultak.
A filippi ütközet emellett példátlan politikai-pereket, földbirtok-átcsoportosításokat és veteránok letelepítését vonta maga után: a győztesek kiosztották a rendelkezésre álló javakat és befolyást, és számos ellenséget száműztek vagy kivégeztek. Hosszabb távon e csata döntő lépés volt abban a folyamatban, amely Róma kormányformáját a köztársaságról az egyeduralom felé terelte.
Emlékezet és források
A filippi csata története a klasszikus kortörténetírásban és az irodalomban is tartós nyomot hagyott: a konfliktus szereplői, különösen Brutusnak alakja, gyakran felbukkan a történelmi és irodalmi feldolgozásokban (például Shakespeare műveiben). A csata helyszíne a mai Görögország területén, a Filippi környékén található, és régészeti leletek is tanúskodnak a harc nyomairól.
Összefoglalva: a filippi csata (Kr. e. 42) döntő fordulópont volt a római belső harcok sorában — lezárta a Caesart megölők politikai reményeit, megerősítette a triumvirátus hatalmát, és előkészítette a későbbi átrendeződést, amely végül a Római Köztársaság átalakításához vezetett.
Kérdések és válaszok
K: Mi volt a filippi csata?
V: A filippi csata a második triumvirátus háborúinak utolsó csatája volt, amely Marcus Antonius és Octavianus erői között zajlott Julius Caesar gyilkosainak, Brutusnak és Cassiusnak az erői ellen i. e. 42-ben, a római Makedónia tartományban fekvő Philippinél.
K: Miért hirdette meg a második triumvirátus ezt a polgárháborút?
V: A második triumvirátus azért hirdette meg ezt a polgárháborút, hogy megbosszulja Julius Caesar meggyilkolását.
K: Hol zajlott a csata?
V: A csata a római Makedónia tartományban, Philippinél zajlott.
K: Kik vettek részt az első ütközetben?
V: Az első ütközetben Brutus állt szemben Octavianusszal, míg Antonius erői Cassiuséval.
K: Ki győzött az első ütközetben?
V: Először Brutus szorította vissza Octaviust, és behatolt a serege táborába. Délre azonban Cassius vereséget szenvedett Antoniustól, és öngyilkos lett, miután meghallotta a hamis hírt, hogy Brutus is elbukott, így az első ütközet döntetlen lett.
K: Kit fosztottak meg legjobb parancsnokától Cassius öngyilkossága után?
V: A Liberatorok Cassius öngyilkossága után megfosztották legjobb parancsnokuktól.
K: Ki nyerte a második összecsapást?
V: A második összecsapás, október 23-án, véget vetett Brutus erőinek, aki viszont öngyilkosságot követett el, és a triumvirátus kezében maradt a Római Köztársaság irányítása.
Keres