Második flotta (Ausztrália)

Flotta összefoglaló

Eredet és történelem

A Lady Juliana a többi fegyenchajó előtt hajózott, és nem mindig a második flotta részeként tartják számon. A Justinian nevű ellátóhajó nem a fegyenchajókkal együtt hajózott, és előttük érkezett. A HMS Guardian a fegyenchajók előtt indult útnak, de a Jóreménység-fok elhagyása után jégbe ütközött, visszatért Dél-Afrikába, és a parton hajótörést szenvedett.

A Surprize, a Neptune és a Scarborough hajókat a "Camden, Calvert & King" cég küldte. Ők vállalták a rabok szállítását, ruházását és élelmezését 17 font 7 pennyért. 6d fejenként. Ezt a díjat akár élve, akár halva szálltak partra az elítéltek. Ez a cég már korábban is foglalkozott rabszolgák Észak-Amerikába szállításával. A hajón csak a haditengerészeti ügynök, John Shapcote hadnagy és az őrség kapitánya tartózkodott, a személyzet többi tagját a cég biztosította.

A második flotta 1790. január 19-én hagyta el Angliát 1006 elítélttel (928 férfi és 78 nő). Útközben csak egy megállót tettek, a Jóreménység-foknál. Itt 20 férfi elítéltet, a Guardian túlélőit vették fel a fedélzetre. A három hajó gyorsabb utat tett meg, mint az első flotta, és 1790 júniusának utolsó hetében érkeztek Port Jacksonba. Ez három héttel a Lady Juliana, és egy héttel a Justinian nevű ellátóhajó után történt.

Az út gyors volt, de az Ausztráliába irányuló szállítás történetében a legmagasabb volt a halálos áldozatok száma. Az útra induló 1026 elítélt közül 267 (256 férfi és 11 nő) halt meg az út során (26%).

A Neptunon az elítélteknek nem adtak elég élelmet, láncra verve tartották őket, és ritkán engedték fel őket a fedélzetre. Sokan közülük skorbutot kaptak. A Scarborough-n kaptak ételt, de egy lázadási kísérletről szóló jelentés szerint az elítélteket a fedélzet alatt tartották bezárva.

William Hill kapitány, az őrség kapitánya később azt írta, hogy a hajók kapitányai nem azért etették az elítélteket, hogy az élelmet egy másik országban eladhassák. Azt akarták, hogy az elítéltek gyorsan meghaljanak, hogy ne kelljen rájuk pazarolniuk az élelmet, és később megtarthassák eladásra.

Érkezés Sydney-be

Amikor Sydneybe értek, a félmeztelen rabok ágynemű nélkül feküdtek, túlságosan betegek voltak ahhoz, hogy megmozduljanak. A járni képteleneket átdobták a hajó oldalára. Mindegyiküket tetvek borították. A rabok közül legalább 486-an voltak betegek, az Angliából indultak 47%-a. A többieket "soványnak és lefogyottnak" írták le, és "borzalmasabb látványt nyújtottak, mint amilyet valaha is láttak ebben az országban".

A második flotta tagjai között volt D'Arcy Wentworth és elítélt szeretője, Catherine Crowley a Neptune-on, valamint John Macarthur, az új-dél-walesi hadtest fiatal hadnagya és felesége, Elizabeth a Scarborough-on. Macarthur legidősebb fia, Edward Macarthur, aki szüleivel együtt érkezett a Neptune és a Scarborough hajón, feltehetően az egyetlen olyan személy, aki a második flottán hajózott, és akiről fényképünk van. Ő volt az út utolsó túlélője is.

Amikor a második flotta borzalmainak híre elérte Angliát, mind a közvéleményt, mind a kormányt megdöbbentette a hír. Vizsgálatot tartottak, de nem tettek kísérletet Donald Traill, a Neptun kapitányának letartóztatására. A férfit őrült szadistaként írták le. A kormány nem emelt vádat sem ellene, sem a többi kapitány ellen, sem a vállalkozó cég ellen. A kormány már korábban szerződést kötött velük a harmadik flotta előkészítésére, hogy 1791-ben Port Jacksonba hajózhassanak.

Traillt és főtörzsőrmesterét, William Elleringtont egy meg nem nevezett elítélt, Andrew Anderson matróz és John Joseph szakács meggyilkolásáért állították bíróság elé. Az Admiralitás Bíróságán Sir James Marriott előtt tartott háromórás tárgyalás után azonban az esküdtszék mindkét férfit szabadon bocsátotta, "anélkül, hogy a bírónak a bizonyítékok összegzésével fáradoznia kellett volna".

Kapcsolódó oldalak

• Első flotta
• Harmadik flotta