A második flotta a telepeseket, elítélteket és ellátmányt szállító második hajócsoport neve, amelyet az ausztráliai Port Jacksonban, a Sydney-öbölben lévő gyarmatra küldtek. A flottában hat hajó volt: egy királyi haditengerészeti kísérőhajó, négy fegyenchajó és egy ellátóhajó.
A flotta útja és érkezése
A hajóknak együtt kellett volna Ausztráliába hajózniuk, és 1789-ben eljutniuk Sydney Cove-ba. A kísérőhajó azonban útközben hajótörést szenvedett, és nem érkezett meg, az egyik fegyenchajó pedig késett, és két hónappal a többi hajó után érkezett meg. A szétválás és a késések tovább rontották a hajókon uralkodó amúgy is nehéz helyzetet, és megnehezítették a gyarmati hatóságok terveit az ellátás és szállás megszervezésében.
Körülmények a hajókon
Az első flottával ellentétben, ahol – legalább részben – a királyi haditengerészet felügyelete alatt nagyobb erőfeszítéseket tettek az elítéltek egészségének megőrzése érdekében, a második flottát jellemzően magánvállalkozások irányították. Ezek a társaságok elsősorban profitérdekeltség alapján működtek, és a fogvatartottakkal szembeni bánásmód sok esetben embertelen volt:
- túlzsúfoltság és rossz szellőzés;
- hiányos, tápanyagszegény élelem és tiszta ivóvíz korlátozottsága;
- rossz higiéniai viszonyok és járványok (például skorbut, dizentéria és más fertőzések) terjedése;
- durva bánásmód és elégtelen orvosi ellátás.
Ennek következményeként sok elítélt betegedett meg útközben, és az érkezők között magas volt a halálozási arány. A betegek tömeges jelenléte megviselte az addig is szűkös forrásokkal küzdő gyarmatot.
Hatás a gyarmatra és utóhatások
Amikor Sydneybe érkeztek, a beteg rabok a már amúgy is nehéz helyzetben lévő gyarmatot terhelték: a munkaképes erő korlátozott volt, az élelmiszerellátás feszített és nőtt a halandóság. A második flotta botrányos utazása erőteljes visszhangot váltott ki Nagy-Britanniában is; a történészek és kortársak egyaránt elítélték a magánszállítók felelőtlen magatartását.
A későbbi intézkedések célja a szállítások átláthatóságának és az elítéltek ellátásának javítása volt: a történtek hatására fokozódott a kormányzati ellenőrzés és idővel módosultak azok a szerződési feltételek és gyakorlatok, amelyek a fogvatartottak szállítását szabályozták. A második flotta emléke máig a büntetés-végrehajtás és a gyarmatosítás sötét oldalának egyik legismertebb példája.
Összegzésként: a második flotta 1789-es útja a jogtörténetben és a gyarmati történelemben a kegyetlen körülmények, a magas halálozás és a magánvállalkozások felelősségével kapcsolatos viták miatt hírhedt epizód. Az esemény rávilágított arra, mennyire sokat számít a felügyelet, a szerződési ösztönzők és az alapvető emberi ellátás a hosszú tengeri fogva tartás során.