Selma–Montgomery felvonulások (1965): Véres vasárnap és választójogi küzdelem

Selma–Montgomery felvonulások (1965): Véres vasárnap erőszakától a Johnson által aláírt választójogi törvényig — a polgárjogi mozgalom bátor küzdelme, amely örökre megváltoztatta a szavazati jogot.

A Selma és Montgomery közötti felvonulások 1965 tavaszán országos és nemzetközi figyelmet irányítottak az Egyesült Államokban fennálló választójogi megkülönböztetésre. Az eseménysorozat közvetlen következményeként Lyndon B. Johnson elnök aláírta az 1965-ös választójogi törvényt, amely alapvetően megváltoztatta a feketék választójoghoz való hozzáférését a déli államokban.

Háttér

A harc a szavazati jogért Selmában és Dallas megyében (Alabama) különösen éles volt: a helyi választási rendszerek, az írástudási tesztek és más eljárások rendszerszintűen hátráltatták az afroamerikai lakosságot. A megmozdulásokat elsősorban polgárjogi szervezetek, köztük a Southern Christian Leadership Conference (SCLC) és a Student Nonviolent Coordinating Committee (SNCC) szervezték, vezetőik között voltak többek között Martin Luther King Jr., John Lewis, Hosea Williams és Amelia Boynton.

Véres vasárnap (1965. március 7.)

Az első menet 1965. március 7-én zajlott, és a történetben Véres vasárnap néven maradt meg. Március 7-én mintegy 500–600 polgárjogi tüntető indult útnak a selmai Brown Chapel AME Church-től, hogy átsétáljanak az Edmund Pettus hídon és Montgomery felé haladjanak. A menetet Jim Clark, a Dallas megye seriffje és helyi rendfenntartók gyakorlatilag erőszakkal szétoszlatták — a beszámolók szerint a tüntetőket gumibotokkal verték, könnygázt alkalmaztak, és lovasrendőrök is részt vettek az összeverésükben. A hivatalos és beszámolói adatok szerint több tucat embert megsebesítettek, közülük 17-en kórházba kerültek. A riportok és televíziós adások képei, amelyek a brutális fellépést országos szinten bemutatták, nagy felháborodást keltettek.

Közbeavatkozás, Turnaround Tuesday és a második menet

A televíziós közvetítések után Johnson elnök sürgősen közbelépett: elrendelte az alabamai nemzeti gárda mozgósítását, majd federalizálta is azt, hogy meg lehessen védeni a békés tüntetőket. Március 9-én Martin Luther King Jr. vezetésével egy rövidebb, jelképes menet (a „Turnaround Tuesday”) indult el a hídhoz, de a vezetők a bírósági tiltó végzésre és a további erőszak veszélyére hivatkozva visszafordultak, hogy elkerüljék az újabb összecsapásokat.

Az országos menet: Selmától Montgomeryig (1965. március 21–25.)

A harmadik, teljes útvonalon megtett menet 1965. március 21-én indult és több napig tartott; a felvonulás sok ezer résztvevőt vonzott, és a menetet a szövetségi kormány védelme alatt engedték tovább. A többnapos, mintegy 54 mérföldes (87 km-es) gyalogút végpontja az alabamai Montgomeryben található állami főváros lépcsője volt, ahol március 25-én több tízezer ember gyűlt össze a zárógyűlésre.

Politikai hatás és a 1965-ös választójogi törvény

A selmai események politikai következményei gyorsak és jelentősek voltak. Johnson elnök a médiafelháborodás és a polgárjogi vezetők nyomása hatására a Kongresszushoz fordult: 1965. március 15-én beszédet tartott a törvényhozás előtt, amelyben a választójog szavatolását sürgette (ebben a beszédben elhangzott a „We shall overcome” kifejezés is, amely összefonódott a mozgalommal). A Kongresszus gyorsan cselekedett, és 1965 nyarán elfogadták, majd augusztus 6-án aláírták a Voting Rights Act-et, azaz az 1965-ös választójogi törvényt.

A törvény lényeges intézkedései között szerepelt az írástudási tesztek és más diszkriminatív regisztrációs gyakorlatok félretételének szabályozása, valamint a szövetségi vizsgálók és előzetes jóváhagyás (preclearance) lehetőségének bevezetése olyan területeken, ahol rendszerszintű kizárás volt megfigyelhető. Ezek a rendelkezések gyorsan növelték az afroamerikai állampolgárok regisztrációját és politikai részvételét a déli államokban.

Örökség

A selmai menet és a Véres vasárnap a polgárjogi mozgalom egyik sorsfordító pillanata maradt: bemutatta, hogyan lehet a helyi elnyomás elleni helyi tiltakozásokat országos jogalkotási változásokká konvertálni. Az események emléke és a törvény hatása ma is fontos része az Egyesült Államok polgárjogi történetének, és a Selma–Montgomery felvonulások jelképként szolgálnak a békés ellenállás és a választójogért folytatott küzdelem számára.

Keresés betűvel