A Sagittarius A (vagy Sgr A) egy összetett rádióforrás a Tejútrendszer galaktikus központjában. A Nyilas csillagkép irányában látható, de a Tejútrendszer spirálkarjaiban található nagy kozmikus porfelhők miatt a látható fény tartományában el van takarva, ezért a vizsgálatához rádió-, infravörös-, röntgen- és mm/mikrométeres távcsöveket használnak.

Felépítés és fő komponensek

A Sagittarius A három részre bontható, amelyek részben átfedik egymást: egy szupernóva maradványából származó nagy kiterjedésű felhő, a a Sagittarius A Eastből, egy ionizált gázt alkotó Sagittarius A West jellegű spirális szerkezet (gyakran „minispirál” néven említik) és a spirál közepén található nagyon kompakt, erősen változó rádióforrás, a Sagittarius A*-ból.

- Sagittarius A East: nagyobb, héjszerű szerkezet, amelyet a szupernóva-robbanás maradványaként értelmeznek; kölcsönhatásban áll a környező molekuláris felhőkkel és erős rádióemissziót ad.
- Sagittarius A West (a minispirál): forró, ionizált gázból álló spirális csomók és csatornák rendszere, amelyek a központi kompakt forrás körül keringenek; ez a szerkezet jól látható rádió- és infravörös képeken.
- Sagittarius A*: a központi kompakt rádióforrás, amelyet a 1970-es évek rádióinterferometriai megfigyelései fedeztek fel; napjainkra ezt a forrást a galaxisunk szupernehéz fekete lyukának jelölték, amelynek tömege körülbelül néhánymillió naptömeg.

A Sagittarius A* és a galaxis központi fekete lyuka

A Sagittarius A*-ról szerzett pontos mérések (főként a körülötte keringő csillagok pályáinak követésével) azt mutatták, hogy masszív, kompakt objektum, tömege kb. 4 millió naptömeg nagyságrendű, és a galaxis centrumában koncentrálódik. A csillagok mozgásából származó adatok, különösen a rövid periódusú „S”-csillagok (például az S2) pályái, szolgáltatták a legerősebb bizonyítékot arra, hogy egy szupernehéz fekete lyuk van jelen.

Sgr A* emiatt különösen fontos a fizika és az asztrofizika számára: a környezetében zajló anyagbeszippantás, relativisztikus effektusok és erős gravitációs jelenségek tanulmányozhatók. A forrás rövid időskálán változó, időnként erős röntgen- és infravörös kitöréseket (flare-eket) produkál. Az Event Horizon Telescope (EHT) mm‑tartományú interferometriás megfigyelései 2022-ben részletes képet adtak a Sagittarius A* környezetéről, és a megfigyelések összhangban vannak a fekete lyuk árnyékára vonatkozó elméleti elvárásokkal.

A galaktikus központ körül további fontos struktúrák is találhatók, például a néhány parsec méretű molekuláris gyűrű vagy circumnuclear disk (CND), illetve sok sűrű csillag- és gázösszetevő, amelyek hatással vannak a Sgr A összefüggő dinamikájára és megfigyelési tulajdonságaira.

A Sagittarius A környezetének vizsgálata több hullámhosszon zajlik, és folyamatosan pontosítja ismereteinket a fekete lyukak, a csillagközi anyag és a galaktikus magok fizikájáról.