Sagittarius A (Sgr A) – a Tejútrendszer központi rádióforrása
Ismerd meg a Sagittarius A (Sgr A) titkait: a Tejútrendszer galaktikus központi rádióforrását, három komponensét és a fényes Sagittarius A* szerepét.
A Sagittarius A (vagy Sgr A) egy összetett rádióforrás a Tejútrendszer galaktikus központjában. A Nyilas csillagkép irányában látható, de a Tejútrendszer spirálkarjaiban található nagy kozmikus porfelhők miatt a látható fény tartományában el van takarva, ezért a vizsgálatához rádió-, infravörös-, röntgen- és mm/mikrométeres távcsöveket használnak.
Felépítés és fő komponensek
A Sagittarius A három részre bontható, amelyek részben átfedik egymást: egy szupernóva maradványából származó nagy kiterjedésű felhő, a a Sagittarius A Eastből, egy ionizált gázt alkotó Sagittarius A West jellegű spirális szerkezet (gyakran „minispirál” néven említik) és a spirál közepén található nagyon kompakt, erősen változó rádióforrás, a Sagittarius A*-ból.
- Sagittarius A East: nagyobb, héjszerű szerkezet, amelyet a szupernóva-robbanás maradványaként értelmeznek; kölcsönhatásban áll a környező molekuláris felhőkkel és erős rádióemissziót ad.
- Sagittarius A West (a minispirál): forró, ionizált gázból álló spirális csomók és csatornák rendszere, amelyek a központi kompakt forrás körül keringenek; ez a szerkezet jól látható rádió- és infravörös képeken.
- Sagittarius A*: a központi kompakt rádióforrás, amelyet a 1970-es évek rádióinterferometriai megfigyelései fedeztek fel; napjainkra ezt a forrást a galaxisunk szupernehéz fekete lyukának jelölték, amelynek tömege körülbelül néhánymillió naptömeg.
A Sagittarius A* és a galaxis központi fekete lyuka
A Sagittarius A*-ról szerzett pontos mérések (főként a körülötte keringő csillagok pályáinak követésével) azt mutatták, hogy masszív, kompakt objektum, tömege kb. 4 millió naptömeg nagyságrendű, és a galaxis centrumában koncentrálódik. A csillagok mozgásából származó adatok, különösen a rövid periódusú „S”-csillagok (például az S2) pályái, szolgáltatták a legerősebb bizonyítékot arra, hogy egy szupernehéz fekete lyuk van jelen.
Sgr A* emiatt különösen fontos a fizika és az asztrofizika számára: a környezetében zajló anyagbeszippantás, relativisztikus effektusok és erős gravitációs jelenségek tanulmányozhatók. A forrás rövid időskálán változó, időnként erős röntgen- és infravörös kitöréseket (flare-eket) produkál. Az Event Horizon Telescope (EHT) mm‑tartományú interferometriás megfigyelései 2022-ben részletes képet adtak a Sagittarius A* környezetéről, és a megfigyelések összhangban vannak a fekete lyuk árnyékára vonatkozó elméleti elvárásokkal.
A galaktikus központ körül további fontos struktúrák is találhatók, például a néhány parsec méretű molekuláris gyűrű vagy circumnuclear disk (CND), illetve sok sűrű csillag- és gázösszetevő, amelyek hatással vannak a Sgr A összefüggő dinamikájára és megfigyelési tulajdonságaira.
A Sagittarius A környezetének vizsgálata több hullámhosszon zajlik, és folyamatosan pontosítja ismereteinket a fekete lyukak, a csillagközi anyag és a galaktikus magok fizikájáról.
A csillagászok csillagokat figyeltek meg, amelyek a Sagittarius A* szupermasszív fekete lyuk körül forognak.
A Nyugati Nyilas A belső részének felszíni fényessége és sebességmezője
Nyilas A Kelet
Ez a vonás körülbelül 25 fényév széles. Úgy néz ki, mint egy 35 000 és 100 000 évvel ezelőtti szupernóva-robbanás maradványa. Egy ilyen méretű és energiájú struktúra létrehozásához azonban 50-100-szor több energiára lenne szükség, mint egy átlagos szupernóva-robbanáshoz. Az Sgr A East egy olyan csillag maradványa lehet, amely a központi fekete lyukhoz közeledve gravitációsan összenyomódott, és felrobbant.
Nyilas A West
Az Sgr A West a Földről nézve háromkarú spirálnak tűnik. Valójában több por- és gázfelhőből áll, amelyek másodpercenként akár 1000 kilométeres sebességgel keringenek a Sagittarius A* körül és esnek rá. E felhők felszíni rétege ionizált. Az ionizáció forrása a galaxis központi parszekjét is elfoglaló tömeges csillagok populációja. Eddig több mint száz ilyen OB-csillagot azonosítottak.
Sagittarius A*
A galaxis középpontjában egy szupermasszív fekete lyuk található. A Sagittarius A* (rövidítve Sgr A*) a legvalószínűbb jelölt ennek a központi fekete lyuknak a helyére. A Very Large Telescope és a Keck Telescope olyan csillagokat észlelt, amelyek nagyobb sebességgel keringenek az Sgr A* körül, mint bármely más csillag a galaxisban. Az egyik csillag, az S2, az Sgr A* körül több mint 5000 kilométer/másodperc sebességgel kering, amikor a legközelebb kerül hozzá.
Várhatóan 2014-ben egy gázfelhő ütközik majd a fekete lyukkal, amely további információkkal szolgálhat.
Keres