A Szaturnusz galaktikus műholdjainak csoportja
A Galliai-csoport a Szaturnusz prográd szabálytalan, hasonló pályát követő műholdjainak dinamikai csoportosítása. Félnagytengelyük 16 és 19 Gm között, dőlésszögük 35° és 40° között, excentricitásuk pedig 0,53 körül van.
A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) a gall mitológiából vett neveket tartogat ezeknek a holdaknak.
A hasonló átlagos pályaelemek arra késztették a felfedezőket, hogy a csoport közös eredetét egy nagyobb égitest felbomlásából feltételezzék.
Az ábra a Galliai-csoportot a Szaturnusz más szabálytalan szatellitekhez viszonyítva szemlélteti. A pályák excentricitását a sárga szegmensek (a pericentrumtól az apocentrumig terjedő szakaszok), az Y tengelyen pedig az inklinációt ábrázolják.
A csoport négy tagja (a Szaturnusztól való növekvő távolság sorrendjében):
- Albiorix
- Bebhionn
- Erriapo
- Tarvos
Később kiderült, hogy a csoport fizikailag homogén, valamennyi műhold világosvörös színű (színindexek B - V = 0,91 és V - R = 0,48) és hasonló infravörös indexekkel rendelkezik.
Figyelemre méltó, hogy a közelmúltban végzett megfigyelések során kiderült, hogy a csoport legnagyobb tagja, az Albiorix valójában két különböző színt mutat: az egyik az Eriapóval és a Tarvosszal kompatibilis, a másik pedig kevésbé vörös. A közös ősanya helyett azt a feltevést fogalmazták meg, hogy a Tarvos és az Erriapus az Albiorix töredékei lehetnek, és egy nagy, kevésbé vörös krátert hagytak hátra. Egy ilyen becsapódáshoz 1 km-t meghaladó átmérőjű és 5 km/s közeli relatív sebességű égitestre lenne szükség, ami egy nagy, 12 km sugarú krátert eredményezne. A Phoebe-n megfigyelt számos, igen nagyméretű kráter bizonyítja, hogy a Szaturnusz-rendszer múltjában voltak ilyen ütközések.
A Szaturnusz szabálytalan műholdjai.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a gall csoport?
V: A Galliai-csoport a Szaturnusz prográd szabálytalan, hasonló pályájú műholdjainak dinamikai csoportosulása.
K: Melyek a Galliai-csoport pályaelemei?
V: A félnagytengelyek 16 és 19 Gm között mozognak, a dőlésszögük 35° és 40° között, az excentricitásuk pedig 0,53 körül van.
K: Honnan származnak e holdak nevei?
V: A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) a gall mitológiából vett neveket tartogat ezeknek a holdaknak.
K: A Tarvos és az Erriapus milyen kapcsolatban áll az Albiorix-szal?
V: Feltételezték, hogy a Tarvos és az Erriapus az Albiorix töredékei lehetnek, amelyek egy nagy, kevésbé vörös krátert hagytak maguk után.
K: Mi lenne szükséges egy ilyen becsapódás bekövetkezéséhez?
V: Egy ilyen becsapódáshoz olyan égitestre lenne szükség, amelynek átmérője meghaladná az 1 km-t, relatív sebessége pedig megközelítené az 5 km/s-ot, ami egy nagy, 12 km sugarú krátert eredményezne.
K: Vannak-e más példák a Szaturnusz-rendszer múltjából, amelyek bizonyítják, hogy ilyen típusú ütközés előfordulhat?
V: Igen, számos, a Phoebe-n megfigyelt nagyon nagy kráter bizonyítja, hogy a Szaturnusz múltjában előfordulhatott ilyen típusú ütközés.
K: Az Albiorix két különböző színt mutat?
V: Igen, a közelmúltbeli megfigyelések kimutatták, hogy az Albiorix valójában két különböző színt mutat - az egyik kompatibilis az Eriapóval és a Tarvosszal, a másik pedig kevésbé vörös.
