Seyfert-galaxis
A Seyfert-galaxisokat Carl Seyfertről nevezték el, aki 1943-ban írta le őket először.
Ezek a galaxisok az aktív galaxisok két fő típusának egyike. A másik nagy csoport a kvazárok. A Seyfert-galaxisok kvazárszerű maggal rendelkeznek: ezek nagyon távoli fényes elektromágneses sugárzási források. Nagyon nagy felszíni fényességüknek erős, nagy ionizációjú emissziós vonalakkal rendelkező színképei vannak. A kvazárokkal ellentétben azonban gazdagalaxisuk jól látható.
A Seyfert-galaxisok az összes galaxis mintegy 10%-át teszik ki, és a csillagászatban a legintenzívebben tanulmányozott objektumok közé tartoznak. Úgy gondolják, hogy ugyanazok a jelenségek működtetik őket, mint a kvazárokat, bár közelebb vannak és kevésbé fényesek, mint a kvazárok. E galaxisok középpontjában szupermasszív fekete lyukak találhatók, amelyeket beeső anyagból álló akkréciós korongok vesznek körül. Úgy gondolják, hogy az akkréciós korongok a megfigyelt ultraibolya sugárzás forrásai. Az ultraibolya emissziós és abszorpciós vonalak a legjobb módja a környező anyag elemzésének.
A látható fényben a legtöbb Seyfert-galaxis normál spirálgalaxisnak tűnik. Más hullámhosszon vizsgálva azonban világossá válik, hogy magjuk fényessége akkora, mint a Tejútrendszer méretű egész galaxisok fényessége.
A Circinus galaxis, egy II. típusú Seyfert-galaxis
Egy aktív galaktikus mag diagramja. A központi fekete lyukat egy akkréciós korong veszi körül, amelyet egy tórusz vesz körül. A széles és keskeny vonalas emissziós régió látható, valamint a magból kilépő sugárnyalábok.
Példák
Íme néhány figyelemre méltó példa a Seyfert-galaxisokra:
- A Circinus galaxis középpontjából kilökődött gázgyűrűkkel rendelkezik
- CentaurusA, a Földről nézve a legfényesebb Seyfert-galaxis. Ez egy óriási elliptikus galaxis: egy rádiógalaxis, amely több mint egymillió fényév hosszúságú relativisztikus jetjéről nevezetes.
- Messier 51a (NGC 5194), az Örvénygalaxis, az egyik legismertebb galaxis az égbolton.
- Messier 81 (NGC 3031), az amatőrcsillagászat népszerű célpontja és a második legfényesebb Seyfert-galaxis az égbolton a Centaurus A után.
- Messier 87 (NGC 4486), a Szűz-halmaz központi galaxisa és a Lokális Szuperhalmaz legnagyobb galaxisa. Ez egy rádiógalaxis, amely egy hatalmas, (3,5 ± 0,2)-6,3 milliárd naptömegű szupermasszív fekete lyuk által működtetett, 4400 fényév hosszú relativisztikus jetjéről nevezetes.
- Az NGC 1672 magját intenzív csillagkeletkezési régiók veszik körül.
Seyfert-galaxis Messier 51
Seyfert-galaxis Messier 87
Seyfert galaxis Centaurus A
Kérdések és válaszok
K: Ki írta le először a Seyfert-galaxisokat?
V: Carl Seyfert írta le őket először 1943-ban.
K: Mi az aktív galaxisok két fő típusa?
V: Az aktív galaxisok két fő típusa a Seyfert-galaxisok és a kvazárok.
K: Miben különböznek a Seyfert-galaxisok a kvazároktól?
V: A kvazároktól eltérően a Seyfert-galaxisoknál jól láthatóak a gazdagalaxisok. Emellett közelebb vannak és kevésbé fényesek, mint a kvazárok.
K: Az összes galaxis mekkora hányadát teszik ki a Seyferek?
V: Az összes galaxisnak körülbelül 10%-át teszik ki a Seyferts galaxisok.
K: Mit gondolnak, mi a forrása az ezekben az objektumokban megfigyelt ultraibolya sugárzásnak?
V: Úgy gondolják, hogy a szupermasszív fekete lyukakat középpontjukban körülvevő akkréciós korongok a forrása az ezekben az objektumokban megfigyelt ultraibolya sugárzásnak.
K: Hogyan elemezhetjük a Seyfert-galaxisokat körülvevő anyagot?
V: A Seyfert-galaxisokat körülvevő anyag elemzésére az ultraibolya emissziós és abszorpciós vonalakat lehet használni.
K: Hogyan néz ki egy tipikus Seyfert-galaxis látható fényben?
V: A látható fényben a legtöbb Seyfert-galaxis úgy néz ki, mint a normál spirálgalaxisok.
