Történet
A Szentpétervári Filharmonikus Zenekar az oroszországi Szentpéterváron működő zenekar. Ez Oroszország legrégebbi zenekara. Többször változott a neve, mivel Oroszország gyakran változott.
A zenekar 1882-ben indult. Ekkor még "Császári Zenei Kórusnak" hívták. Ez volt a császár tulajdonában lévő zenekar, amely III. Sándor orosz udvarának magánrendezvényein játszott.
Az 1900-as évekre már nyilvános előadásokat tartott. Richard Strauss 1912-ben vezényelte a zenekart.
Az orosz forradalom után az országnak már nem volt cárja. Szentpétervár város neve Petrográdra változott, így a zenekar neve is "Petrográdi Állami Filharmónia" lett. Az 1920-as években a zenekar pénzt kezdett kapni az államtól. Kiváló zenekar volt, és külföldön is híres volt. Ebben az időben többek között Bruno Walter, Ernest Ansermet és Hans Knappertsbusch vendégkarmesterek vezényelték a zenekart. Ez idő tájt a zenekar nevét Leningrádi Filharmonikus Zenekarra változtatta, mivel a város ismét megváltoztatta a nevét, ezúttal "Leningrádra".
Evgeny Mravinsky 50 éven át vezényelte a zenekart. Nem utazhattak külföldre, így Oroszországon (Szovjetunió) kívül csak gramofonfelvételeikről ismerték őket. Sosztakovics 8. szimfóniája volt az egyik híres mű, amelyet ők adtak elő először.
1991-re Leningrád ismét Szentpétervárra változtatta nevét, így a zenekar neve Szentpétervári Filharmonikusok lett. Ez egy nemzetközileg is ismert zenekar. Karmesterük ma Jurij Temirkanov.
Bővebb kiegészítés és jelentőség
A fenti tömör történet kiegészítéseként megjegyzendő, hogy a zenekar a 19. század végétől kezdve fokozatosan nyitott a szélesebb közönség irányába: udvari együttesből polgári koncertélet meghatározó intézményévé vált. A 20. század első felében a zenekar rendszeresen adott hangversenyeket a város közönségének, és vendégkarmesterek, szólisták meghívásával gazdagította repertoárját.
A Szovjetunió időszakában, különösen Evgeny Mravinsky vezetése alatt (aki hosszú időn át, több mint négy évtizeden át volt a zenekar élén), a zenekar jellegzetes, sűrű és precíz orosz szimfonikus hangzást alakított ki. Mravinsky és az együttes közösen készítettek számos ma már klasszikusnak számító felvételt, amelyek a világ számos pontján hozzájárultak hírnevükhöz, még ha a személyes turnék korlátai miatt a zenekar keveset is utazhatott.
A zenekar fontos szerepet játszott kortárs orosz művek bemutatásában is; Sosztakovics művei, köztük a nyolcadik szimfónia is, szervesen kapcsolódtak az együttes repertoárjához és hangzásához. A Leningrádi/Szentpétervári Filharmonikusok híre a bemutatókon túl a rádió- és lemezfelvételek révén terjedt világszerte.
Híres karmesterek és későbbi vezetők
- Korai vendégkarmesterek: beszédes példák erre Richard Strauss és a 20. század első évtizedeinek más nagy karmesterei, akiket a zenekar vendégül látott.
- Mravinsky időszaka: Evgeny Mravinsky hosszú, meghatározó időszaka után a zenekar zenei irányítása és nemzetközi kapcsolatai tovább erősödtek.
- Jurij Temirkanov: a zenekar későbbi vezető karmesterei közé tartozik Jurij Temirkanov, aki 1988 körül vette át a zenekar zenei vezetését és aktívan részt vett a nemzetközi turnék és felvételek szervezésében, hozzájárulva a zenekar modern kori ismertségéhez.
Ma és a repertoár
A Szentpétervári Filharmonikus Zenekar ma is aktív résztvevője a nemzetközi koncertrendszernek: rendszeresen ad hangversenyeket, készít felvételeket, és fellép kortárs, klasszikus és romantikus repertoár darabjaival egyaránt. Jelentős kulturális szerepet tölt be Szentpétervár életében: koncertjeivel, oktatási együttműködéseivel és fesztiválokon való részvételével hozzájárul a város zenei hagyományainak továbbviteléhez.
Az együttes története jól mutatja, hogyan alakult az orosz szimfonikus élet a császári időktől a szocialista korszakon át a mai, nemzetközileg ismert formájáig. Hangzásuk, interpretációik és felvételeik ma is fontos forrásai a zenei örökség megismerésének.