Az idézőjelek vagy fordított vesszők (köznyelvi elnevezéssel idézőjelek és beszédjelek) olyan írásjelek, amelyeket párban használnak, hogy egy szövegrészt beszédként, idézetként, címként vagy szokatlan, ironikus vagy idegen szóként jelöljenek. Ezeket nyitó és záró párként alkalmazzuk; gyakori formáik a kettős és az egyszeres idézőjel. A kettős idézőjelet általában így írjuk: "...", az egyszeres idézőjelet így: '...' (az egyszeres idézőjelt leginkább beágyazott, belső idézetekhez használjuk).
A betűtípustól függően a nyitó és a záró idézőjelek lehetnek azonos alakúak (az ún. "egyenes", vagy írógépes idézőjelek: " vagy ') vagy lehetnek megkülönböztetetten bal- és jobboldaliak (tipográfiai, gyakran "göndör" idézőjelek: például magyarban „…”). A záró egyszerű idézőjel formailag hasonlít az aposztróf jelethez, és ehhez hasonló a prímjel is; ezek azonban külön karakterek és eltérő tipográfiai szerepük van. Az alábbiakban összefoglaljuk a legfontosabb típusokat és használati szabályokat.
Jelentés és funkciók
- Betű szerinti idézés: idézőjelek közt szerepeltetjük mások szavait vagy írott szövegrészeket.
- Beszédjelölés: közvetlen beszéd, dialógus megjelölése (szerkesztett szövegekben gyakori megoldás).
- Címek és címkék: rövid műcímek, cikkcímek, rovatnevek jelölése (hosszabb művek címét inkább dőlt betűvel vagy aláhúzással jelöljük).
- Ironikus vagy átmeneti használat: amikor egy szót nem szó szerint, hanem ironikusan vagy szokatlan értelemben használunk.
Típusok és tipográfiai különbségek
- Kettős idézőjelek: általában a kívül álló, elsődleges idézetekhez használjuk („…” vagy “…” a tipográfiától függően).
- Egyszeres idézőjelek: belső, beágyazott idézetekhez szolgálnak: „Anna így szólt: ’Hol jársz?’” — az egyszeres idézőjel tehát a kettős idézőjel belsejében áll.
- Írógépes (egyenes) idézőjelek: " vagy ' — egyszerű, szövegszerkesztésben és programozásban gyakori; nem tipográfiailag helyes a nyomtatott szövegben, de elfogadott elektronikus környezetben.
- Tipográfiai (göndör) idézőjelek: magyar hagyományban nyitó alul („) és záró fent (”) idézőjelet használunk; más nyelvekben előfordul a fent nyitott és fent zárt változat (“…”).
Helyesírási szabályok és elhelyezés
- Nincs szóköz az idézőjel és a szöveg között: az idézőjel és a következő/befejező karakter között NEM teszünk szóközt: „példa”, nem „ példa ”.
- Írásjelek elhelyezése:
- Ha a pont, vessző, pontosvessző stb. a idézett szöveg része, akkor az idézőjelek belsejébe kerül: „Jól vagyok.”
- Ha az írásjel az egész mondatra vonatkozik, és nem a belső idézet része, akkor az idézőjeleken kívülre tesszük: „Jól vagyok”, gondolta Péter.
- Kérdő- és felkiáltójelet akkor tesszük az idézőjel belsejébe, ha az a belső mondatra vonatkozik: Mary megkérdezte: „Mikor jössz?”
- Címek és idézetek rövidítése: rövidebb címeket és kifejezéseket idézőjelekbe tehetünk, de hosszabb címeknél javasolt dőlt betű vagy más formázás.
- Új bekezdés párbeszédnél: párbeszédnél minden új megszólalást külön bekezdésbe helyezünk; idézőjellel vagy hosszú gondolatjellel is jelölhetjük a beszélőt (a magyar nyelvben a gondolatjeles forma gyakori: — Jó napot! — Jó napot! ).
Beágyazott idézetek és többszörös idézés
- Ha egy idézeten belül idézünk, akkor a külső idézőjelet és a belső idézőjelet különböző fajtából érdemes választani: például „... ’...’ ...”.
- Többszintű beágyazás ritka; ha szükséges, a tipográfiai megfelelés érdekében felváltva használjuk a kettős és egyszeres idézőjeleket.
Gyakori hibák és ajánlások
- Ne keverjük az aposztrófot és az idézőjelet — bár hasonlóak, külön karakterek. Az aposztróf (’ lásd) birtokos szerkezeteknél vagy rövidítések pótolására szolgál, nem idézőjelként.
- Kerüljük az automatikus írógépes idézőjelek használatát nyomtatott, tipográfiailag igényes kiadványokban; használjunk tipográfiai („…”) vagy helyi szabványnak megfelelő formát.
- Online környezetben gyakran egyszerűbb a "plain" idézőjel (") használata — de ha a megjelenés fontos, használjunk HTML-entitásokat a helyes karakterekhez.
Technikai tippek (HTML és karakterkódok)
- HTML-ben a standard idézőjelre használható entitás: " (") és ' (') — azonban a tipografikus idézőjelekhez használhatjuk a speciális entitásokat is: „ (nyitó alul), ” (záró fent), “ (nyitó fent), ‘ (nyitó egyszeres), ’ (záró egyszeres).
- Karakterkódok (Unicode): magyar nyitó kettős alul: U+201E („), záró kettős fent: U+201D (”), egyszeres nyitó U+201A vagy U+2018, záró U+2019 stb. A prím (′) és a aposztróf (’) külön kódú karakterek (U+2032 és U+2019).
- Szövegszerkesztők és tipográfia: sok szerkesztő automatikusan konvertálja az egyenes idézőjeleket tipográfiai változatra; ellenőrizzük a beállításokat, ha egységes megjelenést szeretnénk.
Példák
- Egyszerű idézés: „A tenger zöld volt.”
- Mondatvégi írásjel a teljes mondatra vonatkozik: Tudta, hogy a cím „Az elveszett utazó” volt?
- Beágyazott idézet: „Mária azt mondta: ’Holnap találkozunk.’”
- Ironikus használat: Az új „zseniális” ötlet hamar kudarcot vallott.
Az idézőjelek helyes használata növeli a szöveg érthetőségét és a tipográfiai minőséget. Figyeljünk a konzisztenciára (ugyanazt a stílust alkalmazzuk végig), a nyelvi szabályokra és a technikai megvalósításra, különösen ha több formátumba (nyomtatás, web, PDF) exportálunk.