A pronghorn (Antilocapra americana) egy párosujjú patás emlős, az Antilocapridae család egyetlen élő tagja. Bár külsőre egyeseknek hasonlít egy antilopra-féle állatra, evolúciós szempontból külön ágat képvisel. Ez a kisméretű, valóban kérődző emlős elsősorban Észak-Amerikában él: a nyílt prériken, de találkozhatunk vele sivatagokban és a Sziklás-hegységben is.

Általános jellemzők és kinézet

A pronghorn közepes termetű állat; teste szőrzete általában barnássárga, fehér has- és fenékrésszel, jellegzetes világos nyaksávval. A kölyök- és felnőtt egyedek szemhéjai és nagy, oldalra elhelyezkedő szemei kiváló látást biztosítanak a ragadozók korai észleléséhez. A hímek és a nőstények is viselnek szarvszerű képződményt, de a hímeké erősebb és jobban megágazó: innen ered a magyar elnevezés, a „villásszarvú”. A pronghorn szarva különleges: van egy csontos alapja, amelyre keratinból álló hüvely borul, és ez a keratinhüvely évente részben leválik — ez a tulajdonság ritka a kérődzők között.

Szokatlan sebesség és mozgás

A pronghorn a leggyorsabb szárazföldi emlős Észak-Amerikában: rövid távon akár 80–90 km/h közeli sebességre is képes, tartósan pedig nagy sebességet tud fenntartani. Testfelépítése (nagy tüdő- és szívkapacitás, hatékony vérkeringés, könnyű csontozat) a gyors és hosszan tartó futáshoz alkalmazkodott.

Táplálkozás és viselkedés

A pronghorn főként növényevő: fűféléket, forb (lágyszárú egynyári növények) és cserjék hajtásait fogyasztja, évszaktól függően változtatva étrendjét. Mint kérődző, emésztése többlépcsős gyomorban zajlik, amely lehetővé teszi a rostok hatékony lebontását. Általában nappal aktív, nagy területeken vándorolhat élelem és víz után; bizonyos populációk szezonális vándorlást is végeznek.

Szaporodás és életciklus

A párzási időszak (rut) nyár vége felé van. A vemhesség időtartama körülbelül 7–8 hónap, és általában egy vagy két borjú születik tavasszal, amikor a legkedvezőbbak az élelmiszer- és időjárási viszonyok. A borjak rövid idő alatt képesek követni anyjukat, és az első néhány hétben rejtőzködéssel védekeznek a ragadozók elől. Vadonban a pronghornok átlagos élettartama általában 7–10 év.

Evolúció és fosszíliák

Az Óvilágban kialakult nagy testű bovidákhoz hasonló ökológiai rést töltöttek be azok az antilocapridák, amelyek miocén és pliocén idején nagy változatosságot mutattak Észak-Amerika területén. A család múltjában sokféle forma létezett: egyeseknek bizarr alakú szarvai voltak, több szarvuk alakult ki (négyes vagy hatszoros elágazás), ma azonban ezek közül csak az Antilocapra americana maradt fenn.

Ragadozók, fenyegetések és védelem

Természetes ragadozói közé tartoznak a prérikutyák, farkasok, prérifarkasok, pumák és kojotok. Az emberi hatások — élőhelyvesztés, infrastruktúra (különösen kerítések) miatti vándorlási akadályok, túlzott vadászat egyes területeken — komoly veszélyt jelenthetnek. A kerítések különösen problémásak, mert a pronghornok nem tudnak magasra ugrani, hanem inkább aláúsznak vagy átfurakodnak; emiatt a vándorlások jelentősen korlátozódhatnak.

Összességében a faj nagyjából több százezres egyedszámban fordul elő Észak-Amerikában, és nem tekintik kritikus veszélyeztetettségűnek, de helyi alfajok és populációk — például a sivatagi vagy félsivatagi zsebekben élők — veszélyeztetettek lehetnek, ezért célzott védelmi intézkedésekre van szükség.

Érdekességek

  • A pronghorn gyakran „amerikai antilop”-nak nevezik, pedig nem valódi antilop (a valódi antilopok általában az Óvilághoz tartoznak).
  • Szemei és jól fejlett látása lehetővé teszik, hogy nagy távolságról észleljen ragadozókat.
  • A szarvak egyedi szerkezete — a csontos mag és évente leváló keratinhüvely — ritkaság a kérődzők között.