Az Ornithomimus egy könnyű testfelépítésű, gyorsan futó észak-amerikai tollas dinoszaurusz volt, amely a késő kréta időszakban élt. Testalkata erősen emlékeztetett a mai futómadarakéra: hosszú lábak, karcsú törzs, hosszú farok és viszonylag kicsi fej jellemezte. Valószínűleg síksági, árterületi élőhelyeken fordult elő, ahol nyílt terepen tudott nagy sebességgel mozogni.
Kinézet és anatómia
Az Ornithomimusnak minden lábán három lábujj volt, amelyek hosszú, karcsú lábvéget alkottak — ez a felépítés kiválóan alkalmassá tette a gyors futásra. Hosszú karjai és nyaka voltak, de kicsi feje. Mindkét kezén és lábán karmok találhatók. A koponya fogatlan, csőrös jellegű volt: nem voltak fogai és gyenge állkapcsa, ami arra utal, hogy táplálkozása valószínűleg változatos lehetett — mindenevő típusú viselkedésre is képes lehetett (növényi anyagok, kisebb gerincesek, ízeltlábúak, tojások fogyasztása).
Tollazat és élettani jellegzetességek
A fosszíliákon talált toll- vagy tollnyomok bizonyítják, hogy az Ornithomimus tollas volt. Néhány jól megőrzött példányon a karokon és a farok tövén hosszabb tollak lenyomatai figyelhetők meg, amelyek inkább szabályos „szárnyszerű” formációk voltak, de nem utalnak repülésre alkalmas szárnyakra. A tollak valószínűleg hőszabályozásra, párosodási kijelzőkre vagy költési viselkedéshez (például a fiókák takarására) szolgáltak.
Méretek és mozgás
Az Ornithomimus edmonticus volt a legnagyobb faj, kb. 3,5–4 méter hosszú, mintegy 2,10 méter magas (a csípőmagasságot jelző adat) és 100–150 kg körüli tömegű. Két lábon járt, és hosszú farkát egyensúlyozásra használta; külseje — leszámítva a farkat és a dinoszauruszszerű részleteket — kissé hasonlított a struccra. A hosszú, erős lábak és a karcsú testalkat alapján nagy sebességre volt képes; egyes becslések szerint futási sebessége elérhette a 40–60 km/h-t, bár pontos értékek a példányok és módszerek szerint változnak.
Életmód és ökológia
Az Ornithomimus környezetében más nagyobb és kisebb dinoszauruszok, krokodilok és tengeri élőlények is élték a korabeli partvidéki és belvízi élőhelyeket. A fogatlan csőr és a gyenge állkapocs miatt vélhetően nem képes nagy, ellenálló zsákmány elfogyasztására, de növényi anyagok, lágy testű gerinctelenek, tojások és kisebb gerincesek komponenst jelenthettek étrendjében. Néhány rokon fajnál találtak gyomköveket (gastrolith), ami további bizonyíték az növényi anyagok feldolgozására.
Rendszertani kérdések és névváltozatok
Voltak problémák a névadással és a fajok elkülönítésével. Néhány példányt más nemzetségekbe soroltak, mint például a Dromiceiomimus és a Struthiomimus, és a fosszíliák további vizsgálata sok korábbi megállapítást módosított. A taxonómia továbbra is aktív kutatási terület: új leletek és részletes összehasonlító anatómiai vizsgálatok segítenek tisztázni, mely példányok tartoznak valóban az Ornithomimus nemzetségbe, és melyek külön nemzetségekhez vagy fajokhoz.
Felfedezés és jelentőség
Az Ornithomimus több jól tanulmányozott példánya fontos adatokat szolgáltat a tollas dinoszauruszok viselkedéséről, anatómiai felépítéséről és evolúciójáról. A tollas lenyomatok egyik korai és szemléletes bizonyítéka annak, hogy a tollak nemcsak a madarakra voltak jellemzőek, hanem különböző theropoda csoportoknál is elterjedtek voltak — ez pedig jelentős szerepet játszik a dinoszauruszok és a madarak közötti evolúciós kapcsolatok megértésében.
Összefoglalva, az Ornithomimus egy jól alkalmazkodott, futásra specializálódott, tollas és vélhetően részben mindenevő életmódú dinoszaurusz volt, amely fontos szerepet tölt be a késő kréta ekoszisztémák megismerésében és a tollak eredetének tanulmányozásában.
