A The Most Ancient and Most Noble Order of the Thistle egy Skóciához kötődő lovagrend. Alapításának eredeti időpontja nem egyértelmű; a rend hagyománya szerint ősi eredetű, a modern formában azonban VII. Jakab (II. Jakab angol királyként is) 1687-ben hozta létre vagy élesztette fel. A rend tagjai közé az uralkodó mellett legfeljebb tizenhat teljes jogú lovag és hölgy tartozhat, továbbá bizonyos "extra" — általában brit vagy külföldi királyi családokból származó — személyek is lehetnek tagok. A felvételt az uralkodó döntése határozza meg: ez a kinevezés személyes ajándék, nem a kormány tanácsán alapul, mint sok más rendnél. A tizenhat teljes jogú tagnak hagyományosan skót származásúnak kell lennie, de az "extra" lovagok és hölgyek esetében ez nem követelmény.

Történet és szerep

A Thistle-rendet gyakran említik a skót nemzeti identitás fontos intézményeként. Bár egyes források korábbi eredetet tulajdonítanak neki, a mai rend alapját a 17. századi újjászervezés képezi. A rend története során tagjai között voltak politikusok, katonaság kiemelkedő személyiségei, valamint a tudományok és művészetek területén ismertté vált skót személyiségek. Ma elsősorban kitüntetésként működik: az uralkodó a skót érdekekért, a királyi ház szolgálatáért vagy a közéletben nyújtott kivételes teljesítményért adományozza.

Jelképek és viseletek

A rend legfontosabb jelképei a skót nemzeti virág, a gyűszűvirág, valamint Szent András, aki a rend attribútumaként gyakran egy saltire-t (X alakú keresztet) tart. A rend mottója: Nemo me impune lacessit (latinul: "Senki sem provokál büntetlenül"), amely ugyanúgy megjelenik az Egyesült Királyság Skóciában használt királyi címerén és egyes skót fontérméken is. Szent András egyben a rend védőszentje is.

  • Jelvények és viselet: a lovagok hagyományos viselete tartalmazza a díszes nyakláncot (collar), a csillagot (star), a köpenyt vagy palástot (mantle) — amely általában zöld színű és belső bélése lila — valamint a rend jelvényét, amelyen gyakran megjelenik a gyűszűvirág és a saltire. A ceremóniákon a tagok a lovagrend hagyományos öltözékét viselik, és helyet foglalnak a rend kápolnájában vagy gyűlésein.
  • Szertartások: a rend felavatási és installációs szertartásai formálisak és rituálékhoz kötöttek; az ilyen alkalmak hagyományosan Skóciában, például az edinburgh-i St Giles-katedrálisban vagy más jelentős helyszíneken zajlanak.

Tagság és feltételek

A rend teljes jogú tagjainak száma korlátozott: hagyományosan legfeljebb tizenhat skót születésű lovag és hölgy lehet tag. Ezen felül az uralkodó saját belátása szerint "extra" tagokat — jellemzően uralkodóházak tagjait — nevezhet ki, akik nem feltétlenül skótok. A kinevezés személyes elismerés: a miniszterelnök vagy a kormány nem kötelezően javasolja a jelölteket, így a rend közvetlenül az uralkodó privilégiuma marad.

Helye a brit lovagrendek között

A legtöbb brit lovagrend az egész Egyesült Királyságra kiterjed, de a három legrégebbi és regionálisan kötődő rend mindegyike egy-egy alkotó országhoz kapcsolódik. A Thistle-rend Skóciára terjed ki, és rangsorban a második legidősebbnek tekinthető. Az angolországi megfelelője, a The Most Noble Order of the Garter a legrégebbi lovagrend az Egyesült Királyságban, mely a XIV. század közepére vezethető vissza. 1783-ban alapítottak egy ír lovagrendet, a The Most Illustrious Order of St Patrick-ot (Szent Patrik legillusztrisabb rendje), amely azonban az Ír Köztársaság függetlenné válása után gyakorlatilag szunnyad: az utolsó új lovagot 1927-ben ütötték, az utolsó még élő Szent Patrik lovag pedig 1974-ben halt meg.

Mai jelentőség

Napjainkban a Thistle-rend elsősorban a skót közszereplők, közszolgálati személyek és kiemelkedő művészek, tudósok, valamint közéleti személyiségek elismerésére szolgál. A rend hagyományai és jelképei továbbra is fontos részei Skócia történelmi és kulturális örökségének, és a ceremóniák, viseletek révén fenntartják a középkori és korai modern kori lovagi hagyományok látványos elemeit.