Erzsébet anyakirálynő (Elizabeth Bowes-Lyon) – életrajz és szerepe
Erzsébet anyakirálynő életrajza és szerepe: élete, királynői feladatai, második világháborús bátorsága, családi kapcsolatai és öröksége részletes, érdekfeszítő portréja.
Elizabeth Angela Marguerite Bowes-Lyon (1900. augusztus 4. – 2002. március 30.), ismertebb nevén Erzsébet anyakirálynő (The Queen Mother), VI. György király felesége volt 1936 és 1952 között, majd fivére halála után – hogy ne tévesszék össze idősebb lányával, II Erzsébettel – a királyné anyjaként, röviden az anyakirálynőként vált ismertté. Mielőtt férje trónra lépett volna, 1923 és 1936 között York hercegnőjeként élt. A Bowes-Lyon család skót nemességhez tartozott; apja Claude Bowes-Lyon, Strathmore és Kinghorne 14. grófja volt.
Korai élet és családi háttér
Elizabeth Bowes-Lyon Londonban született, és gyermekkorát a családi birtokokon, köztük a híres Glamis-kastélyban töltötte. Neveltetése arisztokratikus, ugyanakkor családcentrikus volt; ismert volt barátságos, közvetlen természete és példaértékű családi szerepe, ami később nagyban hozzájárult népszerűségéhez a brit közvélemény körében.
Házasság és gyermekei
1923. április 26-án a Westminster-apátságban házasodott össze Albert, York hercegével (későbbi VI. Györggyel), aki V. György és Mária királynő második fia volt. Kettesükből két lány született:
- II Erzsébet (később az Egyesült Királyság királynője), 1926-ban született;
- Margit hercegnő, 1930-ban született.
Az emberek körében hamar népszerűvé vált, és a köznyelvben gyakran emlegették a „mosolygós hercegnő” jelzővel a közvetlensége és kedvessége miatt.
Királynéi szerep és a második világháború
1936 decemberében, amikor sógora, VIII. Edward lemondott trónjáról, férje lett a király (VI. György), és Elizabeth York hercegnőből királynéi méltóságot viselő konzorttá vált. Királynőként és konzortként számos hivatalos külföldi utazáson vett részt, többek között Franciaországba és Észak-Amerikába tett látogatásokon.
A második világháború alatt különösen nagy népszerűségre tett szert: a Buckingham-palotában és Londonban maradt a bombázások idején is, és számos alkalommal felkereste a brit lakosságot és a sebesült katonákat. Ez a bátorság és a közösség melletti kiállás jelentősen növelte hitelességét és szeretetét a lakosság körében; gyakran emlegetik híres, népszerű kijelentését, hogy a gyerekek nem mennek el nélküle, ő pedig nem hagyja el a királyt – ez a magatartás szimbolizálta a háborús időszakban a királyi család elkötelezettségét.
Anyakirálynőként és késői élete
Férje 1952-ben bekövetkezett halála után lánya, II Erzsébet lépett trónra; Elizabeth ekkor vette fel hivatalosan is a „Queen Mother” (anyakirálynő) címet, hogy elkerüljék a névazonosság okozta félreértéseket. Továbbra is aktív tagja maradt a királyi háznak: jótékonysági tevékenységeket támogatott, hivatalos megjelenéseket tartott, és rendszeresen vett részt családi, állami eseményeken. Hosszú élete során számos jótékonysági szervezet patrónája volt, különösen az egészségüggyel, gyermekgondozással és művészetekkel kapcsolatos kezdeményezéseknek nyújtott támogatást.
Egészségi állapot és utolsó évek
Az anyakirálynő idősebb éveiben több komoly orvosi beavatkozáson esett át; dokumentált beavatkozásai közé tartozik a következőkben említettekhez hasonló műtét:
- 1964: vakbélműtét;
- 1966: vastagbélrák miatt végzett beavatkozás (vastagbélrák eltávolítása);
- 1984: mellrák miatti műtét.
Egészségi állapota ellenére aktív maradt, és ritkán mulasztotta el a családi ünnepeket, nyilvános eseményeket. 2000-ben töltötte be 100. életévét – ezzel ő volt az első olyan, a brit királyi család tagjai közül, aki átlépte a százéves kort.
Halál, temetés és örökség
Kisebbik lánya, Margit hercegnő 2002. február 9-én bekövetkezett halála mélyen megrendítette. Erzsébet anyakirálynő – mindössze hét héttel később – 2002. március 30-án, 101 éves korában hunyt el. Halála után nagy nemzetközi megbecsülés övezte; állami temetését követően a hagyatéka tovább él a brit köztudatban – nemcsak mint a királyi család matriarchája, hanem mint a második világháború idején a nemzet bátorságát és kitartását megtestesítő személyiség.
Összegzés
Erzsébet anyakirálynő életét a családcentrikusság, a kötelezettségtudat és a közszereplés szolgálata jellemezte. A közvélemény szemében hosszú élete alatt következetesen a népszerű, szerethető és megbízható királyi figura maradt, akinek szerepe a 20. századi brit történelemben – különösen a háborús évek alatt – jelentősnek mondható.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Erzsébet királynő, az anyakirálynő?
V: Erzsébet királynő, az anyakirálynő 1936-tól 1952-ben bekövetkezett haláláig VI. György brit király felesége (anyakirálynői hitvese) volt. Férje halála után Erzsébet anyakirálynő néven ismerték, hogy ne tévesszék össze idősebb lányával, II Erzsébet királynővel.
K: Mivel foglalkozott, mielőtt királynő lett?
V: Mielőtt férje király lett, 1923-tól 1936-ig York hercegnőjeként ismerték.
K: Kik voltak a családtagjai?
V: Családja a skót nemességhez tartozott, apja Strathmore és Kinghorne 14. grófja volt.
K: Hogyan vált mindenki számára ismertté?
V: Akkor vált mindenki számára ismertté, amikor 1923-ban hozzáment Alberthez, York hercegéhez, V. György és Mária királynő második fiához.
K: Milyen címet viselt, miután férje király lett?
V: Feleségeként a konzorkirálynői címet viselte, amikor a férje 1936-ban váratlanul király lett.
K: Mit csinált a második világháború alatt?
V: A második világháború alatt nagy bátorsággal támogatta a brit közvéleményt.
K: Mennyi ideig élt férje halála után?
V: Miután férje 1952-ben meghalt, még 50 évig élt, egészen 2002-ig, amikor 101 éves korában elhunyt.
Keres