Opeth

Történet

Megalakulás (1990-1993)

Az Opeth 1990-ben alakult David Isberg által. Isberg megkérte Mikael Åkerfeldt-et, hogy játsszon basszusgitáron az Opeth-ben anélkül, hogy erről az Opeth többi tagjának szólt volna. Amikor Åkerfeldt másnap megjelent a zenekarral játszani, a zenekar tagjai nem voltak hajlandóak kidobni a basszusgitárosukat Åkerfeldtért, és Isberg és Åkerfeldt kivételével az összes zenekari tag elment, hogy új zenekart alapítsanak. Rengeteg új zenekari tag csatlakozott és távozott a zenekarból. Anders Nordin dobosként, Nick Döring basszusgitárosként és Andreas Dimeo elektromos gitárosként csatlakozott az Opethhez. Döring és Dimeo egy koncert után távozott a zenekarból, helyükre Kim Pettersson elektromos gitáron és Johan DeFarfalla basszusgitáron lépett be. DeFarfalla és Pettersson a következő két koncert után távozott az Opeth-ből, és Peter Lindgren csatlakozott az elektromos gitárhoz.

Isberg 1992-ben kilépett, és csatlakozott a Liars in Wait zenekarhoz. Az Opethben már csak Åkerfeldt énekelt, Nordin basszusgitározott és Lindgren elektromos gitáron játszott. Ez a három tag új dalokat kezdett írni, amelyek kevésbé hangzottak a tipikus death metalhoz, és elkezdtek akusztikus gitárokat és gitárharmóniákat használni, így az Opeth egy progresszívebb death metal zenekarrá vált. Johan DeFarfalla újra basszusgitározni kezdett az Opethben, és ez a négy tag rögzítette első albumukat, az Orchidot.

Orchidea, Morningrise és a Karjaim, a halottaskocsid (1994-1998)

Az Egyesült Királyságban tett turné után az Opeth elkezdte felvenni második albumát, a Morningrise-t. Az album mindössze öt dalt tartalmazott, de 66 perc hosszú volt. A Morningrise nagy sikert aratott, és a zenekar az Egyesült Királyságban és Skandináviában turnézott, ahol mindkét albumról játszottak dalokat. Szerződést kötöttek a Century Mediával, akik 1997-ben újra kiadták ezt a két albumot. A turné után Åkerfeldt és Lindgren személyes okokból kirúgta DeFarfallát, ami miatt a Brazíliában nyaraló Nordin elhagyta a zenekart és Brazíliában maradt. Martin Lopez, aki az Amon Amarth-ban játszott, 1997-ben csatlakozott az Opeth-hez, valamint Martin Mendez basszusgitáros, közvetlenül a harmadik albumuk, a My Arms, Your Hearse felvétele előtt. Åkerfeldtnek azonban a My Arms, Your Hearse néhány dalán basszusgitároznia kellett. Az album 1998. augusztus 18-án jelent meg, és újabb nagy siker lett. Az album kevésbé a gitárharmóniákra és inkább a progresszív metal riffekre koncentrált.

Csendélet és Blackwater Park (1999-2001)

1999-ben az Opeth leszerződött a brit Peaceville Records kiadóval Európában, amelyet a Music For Nations forgalmazott. Az Opeth elkezdett dolgozni a következő albumán, de a késések miatt a zenekar csak kétszer tudott próbálni az album felvételei előtt. Végül a Still Life 1999. október 18-án jelent meg (az Egyesült Államokban csak 2001 februárjában)). A Still Life volt az első Mendezzel felvett album, és egyben az első olyan Opeth-album, amelynek címlapján a zenekar logója szerepelt. A Still Life egy konceptalbum, és Åkerfeldt elmondta, hogy az album egy olyan valakiről szól, akit "egyfajta száműzetésbe taszítottak a szülővárosából, mert nem ugyanolyan hite van, mint a többi ottani lakosnak. Az album nagyjából akkor kezdődik, amikor néhány év után visszatér, hogy összejöjjön a régi 'csajával'. A város nagyfőnökei tudják, hogy visszatért... Egy csomó rossz dolog kezd történni."

Néhány európai koncert után az Opeth visszatért a következő albumuk munkálataihoz, amelynek producere a Porcupine Tree-s Steven Wilson volt. "Ezúttal kemény volt" - mondta Åkerfeldt - "Kellemesen el vagyok ájulva azonban a hatalmas eredménytől. Valóban megérte az erőfeszítést". Wilson új hangzások és produkciós technikák használatára is sarkallta a zenekart. "Steve a gitárok és az ének "furcsa" hangjainak birodalmába kalauzolt minket" - mondta Åkerfeldt. Az Opeth 2001. február 21-én adta ki ötödik stúdióalbumát, a Blackwater Parkot. Ez a megjelenés arra ösztönözte az Opeth-et, hogy első világkörüli turnéjára induljon, Európa címlapján, és a 2001-es németországi Wacken Open Air fesztiválon 60.000 ember előtt játszott.

Szabadulás és kárhozat (2002-2004)

A Blackwater Park turné után az Opeth hazatért, és elkezdett írni a következő albumhoz, de Åkerfeldtnek nehezen akadtak gondjai az új anyaggal: "Valami nehezebbet akartam írni, mint amit eddig csináltunk, mégis megvoltak ezek a nagyszerű lágyabb részek és feldolgozások, amiket nem akartam, hogy kárba vesszenek." Jonas Renkse a Katatoniából, Åkerfeldt régi barátja, azt javasolta, hogy írjunk zenét két külön albumra - egy nehéz és egy lágyabb albumra. Åkerfeldt izgatottan fogadta az ötletet, anélkül, hogy megkérdezte volna a zenekari társait vagy a lemezkiadót. Míg a zenekari társainak tetszett a két különálló album felvétele, Åkerfeldtnek a kiadót kellett meggyőznie: "Kicsit hazudnom kellett... mondván, hogy ezt a felvételt nagyon hamar meg tudjuk csinálni, és nem kerül többe, mint egy rendes, egyszemélyes album". Mivel az anyag nagy része már meg volt írva, a zenekar mindössze egyszer próbált, mielőtt stúdióba vonult, ismét Steven Wilson producerrel a Studio Fredmanban. A nyomás alatt, hogy mindkét albumot egyszerre kell elkészíteni, Åkerfeldt azt mondta, hogy a felvételi folyamat "történelmünk legkeményebb próbatétele volt". Az alapsávok felvétele után a zenekar Angliába költözött a produkcióval, hogy a nehéz albumot, a Deliverance-t Andy Sneap-pel keverje a Backstage Studiosban. "A Deliverance annyira rosszul volt felvéve, mindenféle szervezettség nélkül" - állította Åkerfeldt, hogy Sneap "a borítón "megmentőként" van feltüntetve, mivel a felvételek nagy részét biztosan ő mentette meg".

A Deliverance 2002. november 4-én jelent meg, és a 19. helyen debütált az amerikai Top Independent Albums listán, ami a zenekar első amerikai listás szereplése volt. Az Allmusic szerint: "A Deliverance sokkal finomabb, mint bármelyik elődje, inkább kísérteties árnyalatokkal és mesteri dinamikával közelít a hallgatókhoz, minthogy puszta tömegével és komplexitásával elárasztaná őket". Az Opeth egyetlen koncertet adott Stockholmban, majd visszatért az Egyesült Királyságba, hogy befejezze a két album közül a második, Damnation vokálfelvételeit Steve Wilson No Man's Land stúdiójában. Bár Åkerfeldt először úgy gondolta, hogy a zenekar nem tudja befejezni mindkét albumot, az Opeth mindössze hét hét stúdióidő alatt fejezte be a Deliverance és a Damnation lemezeket, ami ugyanannyi időt jelentett, mint amennyit csak a Blackwater Parkra fordítottak. A Damnation 2003. április 14-én jelent meg, és a zenekarnak ez hozta meg az első megjelenést az amerikai Billboard200-as listán a 192. helyen. Az album egyúttal elnyerte a zenekarnak a 2003-as svéd Grammy-díjat a "Legjobb hard rock előadás" kategóriában. A zenekar elindította eddigi legnagyobb turnéját, közel 200 koncertet adva 2003-ban és 2004-ben. Az Opeth három különleges koncertet adott Európában, egyenként két dallistával - egy akusztikus és egy heavy szettel. A zenekar rögzítette első DVD-jét, a Lamentations-t: Live at Shepherd's Bush Empire 2003, a londoni Shepherd's Bush Empire-ben. A DVD egy kétórás előadást tartalmazott, benne a teljes Damnation albummal, valamint a Deliverance és a Blackwater Park több dalával, valamint egy egyórás dokumentumfilmet a Deliverance és a Damnation felvételéről. A DVD arany minősítést kapott Kanadában.

Az Opeth 2003 végén a közel-keleti terrortámadásoktól való félelem miatt stáb nélkül lépett volna fel Jordániában. Az Opeth turnémenedzsere 6000 jegyet osztott szét a koncertre, de mielőtt a zenekar elindult volna Jordániába, Lopez felhívta Åkerfeldtet, hogy szorongásos rohama van, és nem tud fellépni, így a zenekar kénytelen volt lemondani a koncertet. 2004 elején Lopezt hazaküldték Kanadából, miután a turnén újabb szorongásos rohamok törtek rá. Az Opeth úgy döntött, hogy nem mondja le a turné hátralévő részét, és Lopez dobtechnikusa helyettesítette két koncerten. Az Opeth felkérte Gene Hoglan dobost a Strapping Young Ladből, hogy helyettesítse. Lopez végül a Deliverance and Damnation turné utolsó szakaszának seattle-i koncertjére tért vissza az Opethhez. Per Wiberg is csatlakozott a zenekarhoz billentyűs hangszereken. 2004-ben, több mint egy év turnézás után az Opeth hazatért, hogy újabb új dalokat kezdjen írni.

Ghost Reveries (2005-2007)

Az Opeth európai kiadója, a Music for Nations 2005-ben bezárta kapuit, és a zenekar a Roadrunner Recordshoz szerződött. Miután 2004 végén megírták a nyolcadik albumuk anyagát, a zenekar három hétig próbált, mielőtt stúdióba vonult, ez volt az első alkalom, hogy próbáltak az 1998-as My Arms, Your Hearse című album óta. Az Opeth 2005. március 18. és június 1. között a svédországi Örebroban található Fascination Street Studiosban vette fel a lemezt. 2005. augusztus 30-án jelent meg a Ghost Reveries című album, ismét kritikai és kereskedelmi sikerrel. Az album az Egyesült Államokban a 64., Svédországban pedig a kilencedik helyen debütált, magasabban, mint bármelyik másik Opeth-kiadvány. Keith Bergman a Blabbermouth.net-től 10-ből 10 pontot adott az albumnak, ami egyike annak a 17 albumnak, amelyik tökéletes értékelést kapott az oldaltól.

2006. május 12-én Martin Lopez bejelentette, hogy egészségügyi problémák miatt hivatalosan is elváltak útjai az Opeth-tel, és helyét Martin Axenrot vette át. Az Opeth 2006-ban a Gigantour nagyszínpadán turnézott a Megadeth mellett. A Ghost Reveries-t 2006. október 31-én adták ki újra, egy bónusz feldolgozással a Deep Purple "Soldier of Fortune" című dalából és egy DVD-vel az album készítéséről. Az Opeth 2006. november 9-i, a londoni Camden Roundhouse-ban tartott élő fellépéséről készült felvétel később megjelent a The Roundhouse Tapes című dupla élő albumon. 2007. május 17-én Peter Lindgren kijelentette, hogy 16 év után elhagyja az Opeth-et. "Ez a döntés volt a legnehezebb, amit valaha is meghoztam, de életem ezen pontján ez a helyes döntés" - mondta Lindgren. "Úgy érzem, hogy egyszerűen elvesztettem valamennyit abból a lelkesedésből és inspirációból, ami ahhoz szükséges, hogy részt vegyek egy olyan zenekarban, amely néhány srácból, akik a zenét játsszák, amit szeretünk, egy világméretű iparággá nőtte ki magát." Az ex-Arch Enemy gitáros Fredrik Åkesson váltotta Lindgrent, ahogy Åkerfeldt kifejtette: "Fredrik volt az egyetlen név, ami felmerült, amikor Peter pótlására gondoltunk. Véleményem szerint ő a három legjobb gitáros egyike Svédországból. Mindannyian remekül kijövünk egymással, hiszen talán négy éve ismerjük egymást, és neki már megvan a tapasztalata ahhoz, hogy vállalja azt a cirkuszszerű életmódot, amit az Opeth tagjaiként élünk"."

Watershed (2008-Népe)

2007 novemberében, a Ghost Reveries albumot támogató közel 200 fellépés után az Opeth belépett a Fascination Street Studiosba, ahol Åkerfeldt volt a producer. 2008 januárjára az Opeth 13 dalt vett fel, köztük három feldolgozást. Az elkészült album, a Watershed 2008. június 3-án jelent meg, és hét számot tartalmaz, néhány változaton bónusz számként cover dalok is szerepelnek. Az album azóta az amerikai Billboard 200-as listán a 23. helyen debütált, ezzel az eddigi legmagasabb listás albumuk lett. Számos más országban is sikert aratott: az ausztrál ARIA albumlistán a hetedik helyen szerepelt, míg Finnország hivatalos albumlistáján az első helyen debütált. Az Opeth kiterjedt turnét tervezett a Watershed támogatására, de néhány európai koncertet le kellett mondani néhány zenei fesztivál lemondása és Åkerfeldt bárányhimlője miatt. 2009. január 25-én az Opeth először lépett fel Indiában, az IIT Madras kulturális fesztiválján, a Saarangon. 2009. március 06-án a zenekar a Közel-Keleten játszott az évente megrendezett Dubai Desert Rock Festivalon Dubaiban. 2009. március 26-án bejelentették, hogy az Opeth részt vesz az első európai Progressive Nation turnén a Dream Theater, a Bigelf és az Unexpect zenekarokkal. 2009. április 24-én az Opeth volt a Metal Hammer magazin első brit metálzenei fesztiváljának, a HammerFestnek az első napján a headliner.

Örökség

Mikael Åkerfeldt valamikor 2010 szeptemberében kezdett el írni az Opeth tizedik stúdióalbumához Fredrik Åkessonnal együtt (aki egy dal társszerzője volt). A zenekar 2011. január 31. és február 21. között vette fel a "Heritage" című albumot, amely 2011. szeptember 14-én jelent meg Japánban, majd a világ különböző részein további megjelenési dátumokat követve.

Zenei stílusok és hatások

Bár nem ő volt a zenekar alapítója, Mikael Åkerfeldt az egyetlen tag, aki minden egyes kiadványon szerepel. Ő az Opeth fő dalszerzője és szövegírója, és ő határozta meg a zenekar hangzásának nagy részét. Åkerfeldtre fiatal korában olyan heavy metal bandák voltak hatással, mint a Slayer, a Death, a Black Sabbath, a Celtic Frost, a King Diamond és a Morbid Angel. Åkerfeldtre később a progresszív rock és a népzene is hatással volt, mindkettő nagy hatással volt a zenekar hangzására. Az Opeth sajátos hangzása a heavy metal elemeit ötvözi akusztikus részekkel, valamint a progresszív metal és a progresszív rock elemeivel. Åkerfeldt nyilatkozott az Opeth zenéjének sokszínűségéről:

Nem látom értelmét annak, hogy egy zenekarban játsszunk, és csak egy irányba menjünk, amikor mindent megtehetünk. Lehetetlen lenne számunkra, hogy csak death metalt játsszunk; ez a gyökerünk, de most már mindenből keveredünk, és nem vagyunk puristák semmilyen zenei formához. Ez lehetetlen számunkra, és őszintén szólva unalmasnak tartanám, ha egy olyan zenekarban lennék, amelyik csak metálzenét játszik. Nem félünk kísérletezni, vagy úgymond letolt gatyával lebukni. Ez tart minket mozgásban.

Az Opeth korábbi munkáiban gyakran használták az iker-gitár harmóniákat, de a zenekar későbbi munkáiban elhagyták őket. "Belefáradtam ebbe az egész harmónia-gitár dologba" - mondta Åkerfeldt. "A 90-es évek közepén kicsúszott a kezemből. Minden zenekar ezt csinálta." A zenekar legtöbb dalának hossza meghaladja a 10 percet, amit Aaron Burgess az Alternative Press magazintól kritizált, mondván: "nem igazán lehetsz alkalmi Opeth-rajongó. Hallgatóként már az is elég, hogy túllépj a zenekar epikus dalhosszúságain". Vokálisan Åkerfeldt váltogatja a morgó death metal vokálokat a nehéz részeknél, és a tiszta, néha suttogott vokálokat az akusztikus részeknél. Míg a korai albumokon a death morgások domináltak, addig a későbbi kiadványokon inkább a tiszta éneket használták, mint például a 2003-as Damnation című kiadványon, ahol csak tiszta ének volt. A zenekar dalszövegei gyakran tükrözik a komor életszemléletet, olyan témákkal, mint a sikertelen kapcsolatok, a természet, a halál és a depresszió. A zenekar néhány albumán is végigvonul egy-egy egységes téma vagy koncepció, mint például a Still Life és a My Arms, Your Hearse. A dalok egy folyamatos darabként álltak össze, az egyes dalok utolsó szava vagy mondata lett a következő dal címe.

Tagok

Jelenlegi tagok

• Mikael Åkerfeldt: ének, szóló- és ritmusgitár, basszusgitár (1990-től napjainkig)
• Martin Mendez: basszusgitár (1997-től napjainkig)
• Martin "Axe" Axenrot: dobok, ütőhangszerek (2006-tól napjainkig)
• Fredrik Åkesson: ritmus- és szólógitár (2007-től napjainkig)
• Joakim Svalberg: billentyűs hangszerek, mellotron, háttérvokál (2011-től napjainkig)

Korábbi tagok

• Nick Döring: basszusgitár (1991)
• Andreas Dimeo: ritmusgitár (1990)
• Kim Pettersson: ritmusgitár (1990)
• David Isberg: ének (1990-1992)
• Mattias Ander: basszusgitár (1992)
• Stefan Guteklint: basszusgitár (1992-1993)
• Johan DeFarfalla: basszusgitár, háttérvokál (1990, 1994-1996)
• Anders Nordin: dobok, ütőhangszerek (1990-1997)
• Martin Lopez: dobok, ütőhangszerek (1997-2006)
• Peter Lindgren: basszusgitár az első élő fellépésen, szóló- és ritmusgitár (1991-2007)
• Per Wiberg: billentyűs hangszerek (2005-2011) session tag (2003-2004)

Diszkográfia

Stúdió albumok

• Orchidea (1995)
• Morningrise (1996)
• Az én karjaim, a te halottaskocsid (1998)
• Csendélet (1999)
• Blackwater Park (2001)
• Szabadulás (2002)
• Kárhozat (2003)
• Ghost Reveries (2005)
• Vízgyűjtő (2008)
• Örökség (2011)
• Pale Communion (2014)
• Boszorkány (2016)
• In Cauda Venenum (2019)

Élő albumok

• Siralmak: Shepherd Bush Empire 2003 (2006)
• The Roundhouse Tapes (2007)
• The Devil's Orchard (Live At Rock Hard Festival 2009) (2011)
• Lamentations Live At Shepherd's Bush Empire (2016)
• A titánok kertje: Red Rocks Amphitheatre (2018)

DVD-k

• Siralmak: Shepherd's Bush (2003)
• The Roundhouse Tapes (2008)
• Élő koncert a Royal Albert Hallban (2010)
• Live at Enmore Theatre Sidney Ausztrália (2011)

Zenei videók

• "Windowpane" (2003)
• "A nagy varázslat" (2005)
• "Bleak" (2008)
• "Porcelánszív" (2008)
• "Burden" (2008)

Dobozos készletek

• Opeth Box Set (2006)
• A gyertyafényes évek (2008)
• A fadoboz (2009)
• A gyűjtemény (2014)
• Szabadulás és kárhozat (2014)