Megalakulás (1990-1993)
Az Opeth 1990-ben alakult David Isberg által. Isberg megkérte Mikael Åkerfeldt-et, hogy játsszon basszusgitáron az Opeth-ben anélkül, hogy erről az Opeth többi tagjának szólt volna. Amikor Åkerfeldt másnap megjelent a zenekarral játszani, a zenekar tagjai nem voltak hajlandóak kidobni a basszusgitárosukat Åkerfeldtért, és Isberg és Åkerfeldt kivételével az összes zenekari tag elment, hogy új zenekart alapítsanak. Rengeteg új zenekari tag csatlakozott és távozott a zenekarból. Anders Nordin dobosként, Nick Döring basszusgitárosként és Andreas Dimeo elektromos gitárosként csatlakozott az Opethhez. Döring és Dimeo egy koncert után távozott a zenekarból, helyükre Kim Pettersson elektromos gitáron és Johan DeFarfalla basszusgitáron lépett be. DeFarfalla és Pettersson a következő két koncert után távozott az Opeth-ből, és Peter Lindgren csatlakozott az elektromos gitárhoz.
Isberg 1992-ben kilépett, és csatlakozott a Liars in Wait zenekarhoz. Az Opethben már csak Åkerfeldt énekelt, Nordin basszusgitározott és Lindgren elektromos gitáron játszott. Ez a három tag új dalokat kezdett írni, amelyek kevésbé hangzottak a tipikus death metalhoz, és elkezdtek akusztikus gitárokat és gitárharmóniákat használni, így az Opeth egy progresszívebb death metal zenekarrá vált. Johan DeFarfalla újra basszusgitározni kezdett az Opethben, és ez a négy tag rögzítette első albumukat, az Orchidot.
Orchidea, Morningrise és a Karjaim, a halottaskocsid (1994-1998)
Az Egyesült Királyságban tett turné után az Opeth elkezdte felvenni második albumát, a Morningrise-t. Az album mindössze öt dalt tartalmazott, de 66 perc hosszú volt. A Morningrise nagy sikert aratott, és a zenekar az Egyesült Királyságban és Skandináviában turnézott, ahol mindkét albumról játszottak dalokat. Szerződést kötöttek a Century Mediával, akik 1997-ben újra kiadták ezt a két albumot. A turné után Åkerfeldt és Lindgren személyes okokból kirúgta DeFarfallát, ami miatt a Brazíliában nyaraló Nordin elhagyta a zenekart és Brazíliában maradt. Martin Lopez, aki az Amon Amarth-ban játszott, 1997-ben csatlakozott az Opeth-hez, valamint Martin Mendez basszusgitáros, közvetlenül a harmadik albumuk, a My Arms, Your Hearse felvétele előtt. Åkerfeldtnek azonban a My Arms, Your Hearse néhány dalán basszusgitároznia kellett. Az album 1998. augusztus 18-án jelent meg, és újabb nagy siker lett. Az album kevésbé a gitárharmóniákra és inkább a progresszív metal riffekre koncentrált.
Csendélet és Blackwater Park (1999-2001)
1999-ben az Opeth leszerződött a brit Peaceville Records kiadóval Európában, amelyet a Music For Nations forgalmazott. Az Opeth elkezdett dolgozni a következő albumán, de a késések miatt a zenekar csak kétszer tudott próbálni az album felvételei előtt. Végül a Still Life 1999. október 18-án jelent meg (az Egyesült Államokban csak 2001 februárjában)). A Still Life volt az első Mendezzel felvett album, és egyben az első olyan Opeth-album, amelynek címlapján a zenekar logója szerepelt. A Still Life egy konceptalbum, és Åkerfeldt elmondta, hogy az album egy olyan valakiről szól, akit "egyfajta száműzetésbe taszítottak a szülővárosából, mert nem ugyanolyan hite van, mint a többi ottani lakosnak. Az album nagyjából akkor kezdődik, amikor néhány év után visszatér, hogy összejöjjön a régi 'csajával'. A város nagyfőnökei tudják, hogy visszatért... Egy csomó rossz dolog kezd történni."
Néhány európai koncert után az Opeth visszatért a következő albumuk munkálataihoz, amelynek producere a Porcupine Tree-s Steven Wilson volt. "Ezúttal kemény volt" - mondta Åkerfeldt - "Kellemesen el vagyok ájulva azonban a hatalmas eredménytől. Valóban megérte az erőfeszítést". Wilson új hangzások és produkciós technikák használatára is sarkallta a zenekart. "Steve a gitárok és az ének "furcsa" hangjainak birodalmába kalauzolt minket" - mondta Åkerfeldt. Az Opeth 2001. február 21-én adta ki ötödik stúdióalbumát, a Blackwater Parkot. Ez a megjelenés arra ösztönözte az Opeth-et, hogy első világkörüli turnéjára induljon, Európa címlapján, és a 2001-es németországi Wacken Open Air fesztiválon 60.000 ember előtt játszott.
Szabadulás és kárhozat (2002-2004)
A Blackwater Park turné után az Opeth hazatért, és elkezdett írni a következő albumhoz, de Åkerfeldtnek nehezen akadtak gondjai az új anyaggal: "Valami nehezebbet akartam írni, mint amit eddig csináltunk, mégis megvoltak ezek a nagyszerű lágyabb részek és feldolgozások, amiket nem akartam, hogy kárba vesszenek." Jonas Renkse a Katatoniából, Åkerfeldt régi barátja, azt javasolta, hogy írjunk zenét két külön albumra - egy nehéz és egy lágyabb albumra. Åkerfeldt izgatottan fogadta az ötletet, anélkül, hogy megkérdezte volna a zenekari társait vagy a lemezkiadót. Míg a zenekari társainak tetszett a két különálló album felvétele, Åkerfeldtnek a kiadót kellett meggyőznie: "Kicsit hazudnom kellett... mondván, hogy ezt a felvételt nagyon hamar meg tudjuk csinálni, és nem kerül többe, mint egy rendes, egyszemélyes album". Mivel az anyag nagy része már meg volt írva, a zenekar mindössze egyszer próbált, mielőtt stúdióba vonult, ismét Steven Wilson producerrel a Studio Fredmanban. A nyomás alatt, hogy mindkét albumot egyszerre kell elkészíteni, Åkerfeldt azt mondta, hogy a felvételi folyamat "történelmünk legkeményebb próbatétele volt". Az alapsávok felvétele után a zenekar Angliába költözött a produkcióval, hogy a nehéz albumot, a Deliverance-t Andy Sneap-pel keverje a Backstage Studiosban. "A Deliverance annyira rosszul volt felvéve, mindenféle szervezettség nélkül" - állította Åkerfeldt, hogy Sneap "a borítón "megmentőként" van feltüntetve, mivel a felvételek nagy részét biztosan ő mentette meg".
A Deliverance 2002. november 4-én jelent meg, és a 19. helyen debütált az amerikai Top Independent Albums listán, ami a zenekar első amerikai listás szereplése volt. Az Allmusic szerint: "A Deliverance sokkal finomabb, mint bármelyik elődje, inkább kísérteties árnyalatokkal és mesteri dinamikával közelít a hallgatókhoz, minthogy puszta tömegével és komplexitásával elárasztaná őket". Az Opeth egyetlen koncertet adott Stockholmban, majd visszatért az Egyesült Királyságba, hogy befejezze a két album közül a második, Damnation vokálfelvételeit Steve Wilson No Man's Land stúdiójában. Bár Åkerfeldt először úgy gondolta, hogy a zenekar nem tudja befejezni mindkét albumot, az Opeth mindössze hét hét stúdióidő alatt fejezte be a Deliverance és a Damnation lemezeket, ami ugyanannyi időt jelentett, mint amennyit csak a Blackwater Parkra fordítottak. A Damnation 2003. április 14-én jelent meg, és a zenekarnak ez hozta meg az első megjelenést az amerikai Billboard200-as listán a 192. helyen. Az album egyúttal elnyerte a zenekarnak a 2003-as svéd Grammy-díjat a "Legjobb hard rock előadás" kategóriában. A zenekar elindította eddigi legnagyobb turnéját, közel 200 koncertet adva 2003-ban és 2004-ben. Az Opeth három különleges koncertet adott Európában, egyenként két dallistával - egy akusztikus és egy heavy szettel. A zenekar rögzítette első DVD-jét, a Lamentations-t: Live at Shepherd's Bush Empire 2003, a londoni Shepherd's Bush Empire-ben. A DVD egy kétórás előadást tartalmazott, benne a teljes Damnation albummal, valamint a Deliverance és a Blackwater Park több dalával, valamint egy egyórás dokumentumfilmet a Deliverance és a Damnation felvételéről. A DVD arany minősítést kapott Kanadában.
Az Opeth 2003 végén a közel-keleti terrortámadásoktól való félelem miatt stáb nélkül lépett volna fel Jordániában. Az Opeth turnémenedzsere 6000 jegyet osztott szét a koncertre, de mielőtt a zenekar elindult volna Jordániába, Lopez felhívta Åkerfeldtet, hogy szorongásos rohama van, és nem tud fellépni, így a zenekar kénytelen volt lemondani a koncertet. 2004 elején Lopezt hazaküldték Kanadából, miután a turnén újabb szorongásos rohamok törtek rá. Az Opeth úgy döntött, hogy nem mondja le a turné hátralévő részét, és Lopez dobtechnikusa helyettesítette két koncerten. Az Opeth felkérte Gene Hoglan dobost a Strapping Young Ladből, hogy helyettesítse. Lopez végül a Deliverance and Damnation turné utolsó szakaszának seattle-i koncertjére tért vissza az Opethhez. Per Wiberg is csatlakozott a zenekarhoz billentyűs hangszereken. 2004-ben, több mint egy év turnézás után az Opeth hazatért, hogy újabb új dalokat kezdjen írni.
Ghost Reveries (2005-2007)
Az Opeth európai kiadója, a Music for Nations 2005-ben bezárta kapuit, és a zenekar a Roadrunner Recordshoz szerződött. Miután 2004 végén megírták a nyolcadik albumuk anyagát, a zenekar három hétig próbált, mielőtt stúdióba vonult, ez volt az első alkalom, hogy próbáltak az 1998-as My Arms, Your Hearse című album óta. Az Opeth 2005. március 18. és június 1. között a svédországi Örebroban található Fascination Street Studiosban vette fel a lemezt. 2005. augusztus 30-án jelent meg a Ghost Reveries című album, ismét kritikai és kereskedelmi sikerrel. Az album az Egyesült Államokban a 64., Svédországban pedig a kilencedik helyen debütált, magasabban, mint bármelyik másik Opeth-kiadvány. Keith Bergman a Blabbermouth.net-től 10-ből 10 pontot adott az albumnak, ami egyike annak a 17 albumnak, amelyik tökéletes értékelést kapott az oldaltól.
2006. május 12-én Martin Lopez bejelentette, hogy egészségügyi problémák miatt hivatalosan is elváltak útjai az Opeth-tel, és helyét Martin Axenrot vette át. Az Opeth 2006-ban a Gigantour nagyszínpadán turnézott a Megadeth mellett. A Ghost Reveries-t 2006. október 31-én adták ki újra, egy bónusz feldolgozással a Deep Purple "Soldier of Fortune" című dalából és egy DVD-vel az album készítéséről. Az Opeth 2006. november 9-i, a londoni Camden Roundhouse-ban tartott élő fellépéséről készült felvétel később megjelent a The Roundhouse Tapes című dupla élő albumon. 2007. május 17-én Peter Lindgren kijelentette, hogy 16 év után elhagyja az Opeth-et. "Ez a döntés volt a legnehezebb, amit valaha is meghoztam, de életem ezen pontján ez a helyes döntés" - mondta Lindgren. "Úgy érzem, hogy egyszerűen elvesztettem valamennyit abból a lelkesedésből és inspirációból, ami ahhoz szükséges, hogy részt vegyek egy olyan zenekarban, amely néhány srácból, akik a zenét játsszák, amit szeretünk, egy világméretű iparággá nőtte ki magát." Az ex-Arch Enemy gitáros Fredrik Åkesson váltotta Lindgrent, ahogy Åkerfeldt kifejtette: "Fredrik volt az egyetlen név, ami felmerült, amikor Peter pótlására gondoltunk. Véleményem szerint ő a három legjobb gitáros egyike Svédországból. Mindannyian remekül kijövünk egymással, hiszen talán négy éve ismerjük egymást, és neki már megvan a tapasztalata ahhoz, hogy vállalja azt a cirkuszszerű életmódot, amit az Opeth tagjaiként élünk"."
Watershed (2008-Népe)
2007 novemberében, a Ghost Reveries albumot támogató közel 200 fellépés után az Opeth belépett a Fascination Street Studiosba, ahol Åkerfeldt volt a producer. 2008 januárjára az Opeth 13 dalt vett fel, köztük három feldolgozást. Az elkészült album, a Watershed 2008. június 3-án jelent meg, és hét számot tartalmaz, néhány változaton bónusz számként cover dalok is szerepelnek. Az album azóta az amerikai Billboard 200-as listán a 23. helyen debütált, ezzel az eddigi legmagasabb listás albumuk lett. Számos más országban is sikert aratott: az ausztrál ARIA albumlistán a hetedik helyen szerepelt, míg Finnország hivatalos albumlistáján az első helyen debütált. Az Opeth kiterjedt turnét tervezett a Watershed támogatására, de néhány európai koncertet le kellett mondani néhány zenei fesztivál lemondása és Åkerfeldt bárányhimlője miatt. 2009. január 25-én az Opeth először lépett fel Indiában, az IIT Madras kulturális fesztiválján, a Saarangon. 2009. március 06-án a zenekar a Közel-Keleten játszott az évente megrendezett Dubai Desert Rock Festivalon Dubaiban. 2009. március 26-án bejelentették, hogy az Opeth részt vesz az első európai Progressive Nation turnén a Dream Theater, a Bigelf és az Unexpect zenekarokkal. 2009. április 24-én az Opeth volt a Metal Hammer magazin első brit metálzenei fesztiváljának, a HammerFestnek az első napján a headliner.
Örökség
Mikael Åkerfeldt valamikor 2010 szeptemberében kezdett el írni az Opeth tizedik stúdióalbumához Fredrik Åkessonnal együtt (aki egy dal társszerzője volt). A zenekar 2011. január 31. és február 21. között vette fel a "Heritage" című albumot, amely 2011. szeptember 14-én jelent meg Japánban, majd a világ különböző részein további megjelenési dátumokat követve.
