A DVD (azaz Digital Versatile Disc vagy Digital Video Disc) egy optikai lemez, amely akár 4,7 GB adat tárolására is alkalmas, ami több mint hatszorosa a CD-hez képest. A DVD-ket gyakran használják a VHS-nél jobb minőségű filmek tárolására. A DVD-k interaktív menükkel és bónusz funkciókkal, például törölt jelenetekkel és kommentárokkal is rendelkezhetnek. A CD-khez hasonlóan a DVD-ket is lézerrel olvassák.

A lemeznek lehet egy vagy két oldala, és oldalanként egy vagy két adatréteg; az oldalak és a rétegek száma határozza meg, hogy mekkora adatmennyiséget tud tárolni. Egy 12 cm átmérőjű lemez a következő tárolókapacitások egyikével rendelkezhet:

  • DVD-5: egyoldalas, egyrétegű, 4,7 gigabájt (GB), vagy 4,38 gibájt (GiB)
  • DVD-9: egyoldalas, kétrétegű, 8,5 GB (7,92 GiB)
  • DVD-10: kétoldalas, mindkét oldalon egyrétegű, 9,4 GB (8,75 GiB)
  • DVD-14: kétoldalas, kétrétegű az egyik oldalon, egyrétegű a másikon, 13,3 GB (12,3 GiB)
  • DVD-18: kétoldalas, dupla réteg mindkét oldalon, 17,1 GB (15,9 GiB)

Vannak 8 cm-es DVD-k is, amelyek tárolókapacitása 1,5 GB.

Egy DVD-ROM kapacitása vizuálisan meghatározható az adatoldalak számának feljegyzésével és a lemez adatoldalának (adatoldalainak) megtekintésével. A kétrétegű oldalak általában aranyszínűek, míg az egyrétegűek általában ezüstszínűek, mint a CD-k esetében. A DVD egy vagy két rétegűségének megállapításához a lemez alján található középső gyűrűre is rá lehet nézni. Ha két vonalkód van rajta, akkor kétrétegű lemezről van szó. Ha egy vonalkód van rajta, akkor csak egy réteg van rajta.

Típusok és felhasználási módok

A fizikai DVD-k két fő csoportba sorolhatók: olvasásra kész (DVD-ROM) és írható/újraírható lemezek. A gyakori író/újraírható formátumok:

  • DVD-R és DVD+R — egyszer felírható lemezek (általában filmek, mentések tárolására)
  • DVD-RW és DVD+RW — többször felülírható lemezek (adatok és ideiglenes mentések számára)
  • DVD-RAM — nagy megbízhatóságú, sokszor használható tároló, gyakran adatmentésre és videófelvevőkhöz alkalmazzák

A különböző formátumok kompatibilitása a lejátszótól vagy az író/olvasó meghajtótól függ: egyes régebbi DVD-lejátszók nem támogatják minden írási szabványt.

Fájl- és videóformátumok

A kereskedelmi DVD-filmek többsége MPEG-2 videokódolást használ, és a lemezek általában a UDF (Universal Disk Format) fájlrendszert használják, amely lehetővé teszi nagyobb fájlok tárolását (például egy teljes film). Számos számítógépes DVD-t ISO képfájl (ISO 9660/ UDF kombináció) formájában készítenek el.

GB vs GiB — mi a különbség?

Gyakran említik a lemezek kapacitását GB-ban, de a számítógépek belső mérése GiB-ben lehet más. 1 GB (tizedes) = 1 000 000 000 bájt, míg 1 GiB (bináris) = 1 073 741 824 bájt. Ez magyarázza, hogy miért jelenik meg a 4,7 GB-os DVD gyakran 4,38 GiB-ként a számítógépen.

Olvasás, írás és sebesség

A DVD-meghajtók olvasási/írási sebességét általában „x” értékkel adják meg (például 1x DVD olvasási sebesség ≈ 1,385 MB/s). A nagyobb „x” érték gyorsabb adatátvitelt jelent, de az írás és olvasás stabilitása függ a lemez minőségétől és az író/olvasó hardvertől is. Íráskor különböző módok léteznek (például DAO, SAO), amelyek befolyásolhatják a kompatibilitást.

Regionáliskódok és kompatibilitás

Kereskedelmi (mozi) DVD-k gyakran tartalmaznak regionáliskódokat, amelyek korlátozzák, hogy mely régiók lejátszói játszhassák le őket. A régiók száma és a lejátszó beállításai befolyásolják a lemez használhatóságát világviszonylatban.

Tartósság és hosszú távú tárolás

A DVD-k élettartama a gyártás minőségétől, a lemez típusától és a tárolási körülményektől függ. Kíméletes tárolás (száraz, hűvös, közvetlen napfénytől védett hely) és jó minőségű tokok használata jelentősen meghosszabbíthatja az adatok életét. A lemezek felületén megjelenő karcok, vagy a felület alatt bekövetkező kémiai öregedés adatvesztéshez vezethetnek.

Hogyan ellenőrizhető a rétegek és oldalak száma

Az említett vizuális jeleken túl (színárnyalat, középső gyűrűn található vonalkódok) szoftveres eszközökkel is lekérdezhető a lemez típusa. Számítógépes meghajtók és íróprogramok gyakran mutatják a lemez típusát (pl. DVD-5, DVD-9) és a rendelkezésre álló kapacitást.

Miért használta sokan, és mi váltotta fel?

A DVD a 2000-es évek elején széles körben elterjedt a filmek és adatok tárolására a VHS és a CD korábbi megoldásaihoz képest jobb minőség és nagyobb kapacitás miatt. Azonban az utóbbi években a hordozható merevlemezek, az USB-memóriák és a streaming szolgáltatások, valamint a nagyobb kapacitású Blu-ray lemezek háttérbe szorították a DVD-t bizonyos alkalmazásokban. Ennek ellenére a DVD ma is hasznos olcsó, fizikai adathordozóként és archiválásra.

Összefoglalva: a DVD továbbra is egyszerű és széles körben kompatibilis optikai tárolóeszköz, amely különböző rétegszámokkal és formátumokkal rendelkezik, így alkalmas filmek, szoftverek és adatok tárolására. A megfelelő lemez típusának és a kompatibilis meghajtónak a kiválasztása fontos a működéshez és a hosszú távú megbízhatósághoz.