Az elektromos gitár egyfajta hangszer. A 1930-as évek elején fejlesztették ki az első elektromos hangszedőket és az első, kereskedelmi forgalomba kerülő elektromos gitárokat — az egyik korai feltaláló George Beauchamp volt (1931 körül). Az elektromos gitár egy húros hangszer, amelyet általában pengetővel, de gyakran ujjakkal is játszanak. A húrok rezgését elektromágneses hangszedők (pickupok) érzékelik: a pickupban lévő mágnes és köré tekert vezeték a húrok rezgését egy gyenge elektromos jellé alakítja, azaz elektromos árammá. Ezt a jelet általában egy kábel továbbítja egy erősítőhöz, amely a jelet hanglehallgatásra alkalmas formává alakítja és hangszórón keresztül hanggá teszi. A jel tovább alakítható effektpedálokkal és digitális feldolgozással, így különféle torzítások, modulációk és térhatások hozhatók létre.

Története röviden

Az elektromos gitárok története a 1920–30-as évekre nyúlik vissza: a korai kísérletek a hangosításra irányultak, majd George Beauchamp és több korai gyártó (például a Rickenbacker) létrehozta az első működőképes elektromos hangszedőket és lap steel gitárokat. A hangszer fejlődésében mérföldkő volt Les Paul kísérletezése, illetve az olyan tömeggyártott modellek megjelenése, mint a Fender Telecaster és Stratocaster, valamint a Gibson Les Paul, amelyek a modern elektromos gitár hangzását és formáját meghatározták.

Felépítés és fő részei

Egy elektromos gitár fő részei közé tartoznak (rövid leírással):

  • Test – a hangszer teste lehet tömör (solid-body), félig üreges (semi-hollow) vagy teljesen üreges (hollow). A test anyaga és formája nagyban befolyásolja a hang karakterét.
  • Nyak – a nyakon van a fogólap (fretboard), amelyre a bundok (frekvenciák helyei) vannak beépítve; gyakori anyagok: juhar, rózsafa.
  • Bundok – fémrudak a fogólapon, amelyek fölé lenyomva a húrt rövidítjük és így megváltozik a hangmagasság.
  • Húr – általában acél vagy nikkel bevonatú acélhúr; egy standard gitáron általában 6 húr van, de léteznek 7–8 húros, valamint 12 húrú változatok és többnyakas modellek is.
  • Hangszedők (pickupok) – mágneses vagy piezoelektromos egységek a húrok rezgésének érzékelésére; különböző típusok más-más tónust adnak (lásd lent).
  • Híd (bridge) és saddlek – itt rögzülnek a húrok, és itt állítható a húrok magassága (action) és intonációja; léteznek rögzített hidak és tremoló (vibrato) rendszerek, például Floyd Rose.
  • Hangolókulcsok (tunerek) – a húrok hangolását végzik; vannak hagyományos és záró mechanikás (locking) típusok.
  • Vezérlők – általában hangerő (volume) és hangszín/tónus (tone) potméterek, valamint pickupválasztó kapcsoló (selector).
  • Bemenet – a hangszer kimeneti jack aljzata, amin keresztül a jelet a kábel a erősítőhöz továbbítjuk.

Hogyan működik a hangképzés

Amikor a húrt megpengetik vagy megütik, az rezegni kezd. Egy mágneses pickup közelében ez a rezgés megzavarja a mágneses teret; a pickup tekercsében így feszültség keletkezik (elektromos jel). Ez az elektromos jel viszonylag kis szintű (kicserkesztésre kész), ezért gyakran előerősítésre és további formálásra van szükség (pedálok, processzorok), majd végül egy erősítőhöz csatlakoztatva a hangszórón keresztül lesz hanggá alakítva. A pickupok típusa és elhelyezése (nyaki, középső, híd) nagyban befolyásolja a hangszer hangzását.

Pickup típusok és hatásuk

  • Single-coil – világos, artikulált hang, de hajlamos a hálózati zavarokra (hum).
  • Humbucker – két tekercsű kialakítás, amely kiküszöböli a humot és általában vastagabb, melegebb tónust ad.
  • Aktív pickupok – beépített elektronikával rendelkeznek (általában 9–18V akkumulátorról), erősebb kimenetet és más dinamikai jellemzőket biztosítanak.

Típusok és játékmódok

Az elektromos gitárok testtípusai és hangzásai sokfélék: a solid-body modellek alkalmasak nagy torzítású rock- és metálhangzásra; a semi-hollow és hollow-body modellek melegebb, rezonánsabb akusztikus jellegű tónust adnak, és gyakran használják jazzben és bluesban. A játéktechnikák között megtaláljuk a pengetést, ujjas játékot, húrvibrátót, bendeket, palm mutingot, tappinget és sok más kifejező elemet.

Erősítők és effektek

Az erősítők fajtái: csöves (tube), tranzisztoros (solid-state) és digitális/modellező amplifikáció. Az effektpedálok (overdrive, distortion, reverb, delay, chorus, wah, compressor stb.) a jel formálására szolgálnak, és a zenészek sokféle hangszínt hozhatnak létre velük.

Gondozás és karbantartás

  • Húrcsere és tisztítás: a régi húrok cseréje javítja a hangot és a játékérzetet.
  • Hangolás és intonáció beállítása: a hidat és a kengyeleket állítani kell, hogy a hangszer minden pozícióban tisztán tartsa a hangolást.
  • Nyakbeállítás: a truss rod (nyakvas) segít a nyak görbületének beállításában.
  • Elektronika ellenőrzése: potméterek, jack és pickup csatlakozások néha karbantartást igényelnek.

Gyártás és gyártók

A világ számos részén számos cég gyárt és értékesít gitárokat; lehetnek teljesen kézzel készített (handmade) vagy gyárban készültek modellek. Ismert gyártók között gyakran említik a Fender, a Gibson és az Ibanez márkákat, de sok kisebb manufaktúra és egyedi hangszerkészítő is létezik.

Összefoglalva: az elektromos gitár olyan sokoldalú hangszer, amely elektromágneses érzékelésen alapul, és a hangszer, az elektronikák, az erősítő és az effektlánc kombinációja határozza meg a végeredmény hangzását. A korától és típusától függően rengeteg hangszín és játéklehetőség áll a zenész rendelkezésére.