Az aszurák természetfeletti lények egy csoportja a hinduizmusban és a buddhizmusban. A szó jelentése és a hozzá kapcsolódó kép az idők folyamán jelentősen változott: amit a mai népi képzelet gyakran egyszerűen démonoknak nevez, az eredetileg nem feltétlenül volt rosszindulatú vagy alantas lény.
Eredet és nyelvi háttér
A víziók és hiedelmek az aszurákról nagyon régi forrásokból származnak, jóval az írás korát megelőző időkből is. A védikus irodalomban (különösen a Rigvéda) az „aszura” kifejezés nem mindig negatív: egyes istenségeket, például Varunát és Mitrát, maga a védikus hagyomány is aszurának nevez. Az indoiráni nyelvi rokonság miatt érdekes párhuzam, hogy az iráni tradícióban a hasonló alakú Ahura (pl. Ahura Mazda) pozitív, felsőbb lény, míg az indiai irányzatban az aszura kifejezés később gyakran a devaival szembenálló, ellenkező erőket jelölte.
Az aszurák történeti átalakulása
Az aszurák szerepe a védikus korban részben átfedett a devak és más istenek szerepével: egyes aszurákat tiszteltek és bölcsnek tartottak. Később, az eposzok és puránák (posztvédikus források) idején az aszurák gyakran az isteni renddel (dharma) szemben álló, hataloméhes lénnyé váltak. A történetmesélésben sok híres aszura szerepel, akik gyakran összecsapnak az istenekkel, és így válnak mítoszok tárgyává.
Varuna és Mitra — Mitra-Varuna párosa
Varuna és Mitra a védikus költészet legismertebb kettőse. Sok Rigvéda-vers a Mitrához és Varunához szóló költeményekből áll, és ők együtt képviselik a kozmikus rendet, a rta-t (az univerzum igazságát és rendjét).
- Varuna a régi képzetekben a víz és a tág ég ura volt, de a védikus világképben gyakran kapcsolódott az igazságszolgáltatáshoz, a törvényhez és az alvilági vizekhez is. A korai forrásokban Varunát nagyon bölcsnek tartották: ő tartja fenn a rendet, és „megköti” a vétkeseket (a védikus képekben gyakran szerepel a kötés, a pāśa motívuma).
- Mitra neve a későbbi indiai nyelvhasználatban „barátot” jelent, de eredetileg inkább „ígéret”, „megegyezés” értelemmel bírt. Mitra tehát a szerződéseket, az esküket és a társadalmi kötelékeket őrzi: védelmezője azoknak, akik tisztelik az igazságot, és bünteti a hamisságot. A Mi- rész elemzése alapján az összekötés, összetartozás motívuma hangsúlyos — a barátság és az ígéretek kötik össze az embereket.
Az aszurák a buddhizmusban és más hagyományokban
A buddhizmusban az aszurák (gyakran „aszurák” vagy „asurák” formában) különös kasztként jelennek meg: félistenek vagy „titánok”, akik féltékenyek a deva világára és gyakran háborúkban vesznek részt. A buddhista kozmológiában nincs egyszerű jó/rossz felosztás; az aszurák ambivalensek, erősek, és szenvedélyeik irányítják őket. A dzsainizmusban és más dél-ázsiai hagyományokban is találunk rájuk utalásokat, de mindenütt eltérő hangsúllyal.
Kép és kultúra
A művészetben és népi hagyományban az aszurákat gyakran félelmetes, erőteljes alakokként ábrázolják: sokfejű, sokkarú formák, fényűző fegyverek és hártyaszerű vagy démoni jegyek tűnnek fel. Ugyanakkor a korai vallási szövegekben néhány aszura tisztelete és hatalma pozitív konnotációkat hordozott, ezért a kép sokrétű.
Összefoglalás
Az aszurák története példázza, hogyan változnak a fogalmak az évszázadok során: kezdetben hatalmas, néha tiszteletreméltó természetfeletti lények voltak, majd fokozatosan a devaival szembeszegülő, ellenséges alakokká váltak. A Varuna és Mitra példája mutatja, hogy a „aszura” jelző nem mindig jelentett negatív tartalmat; sokszor a kozmikus rend, az erkölcs és a szerződések őrzőit jelölte.
A mai olvasó számára érdemes megjegyezni: az aszurák alakja nem egységes, és a különböző korszakok és vallási rendszerek más-más szerepet adtak nekik — ezért fontos mindig figyelembe venni a forráskori kontextust.
