Nancy Grace Augusta Wake (1912. augusztus 30. – 2011. augusztus 7.), a „Fehér Egér” néven ismert ausztrál nő, a második világháborúban a briteknek kémkedett és a francia ellenállást szervezte. A Gestapo a leghajszoltabb, legveszélyesebb ellenállóként tartotta számon, egy időben a körözési listájuk élén állt — innen származott a „White Mouse” (Fehér Egér) gúnynév. Sebastian Faulks Charlotte Gray című regénye részben az ő életén alapul, és később ebből film is készült Cate Blanchett főszereplésével.

Korai élet és külföldi évek

Wake az új-zélandi Wellingtonban született 1912-ben, és kétéves korában családjával Ausztráliába költözött. Tizenhat évesen megszökött otthonról, majd 1935-ben Londonba költözött. Újságírónak készült, és néhány évig Párizsban dolgozott. 1939-ben egy gazdag gyártulajdonoshoz, Henry Fiocához ment feleségül. A háború kitörésekor mentőautó-sofőrként dolgozott, később bekapcsolódott a menekítési hálózatok munkájába.

Az ellenállásban és a menekítési hálózatokban

Wake hamarosan a Pat O'Leary (polgári nevén Albert Guérisse) által vezetett hálózat tagja lett, amely elsősorban brit és szövetséges katonáknak segített elmenekülni Franciaországból. Tevékenysége feltűnt a németeknek: a Gestapo egyre nagyobb erőkkel kereste, ezért menekülnie kellett, és rövid időre Spanyolországba jutott, onnan pedig Nagy-Britanniába menekült. A háború alatt férjét elfogták, megkínozták és később kivégezték.

SOE és visszatérés Franciaországba

Angliában csatlakozott a Special Operations Executive (SOE) szervezethez, ahol kiképezték rádiózásra, kémkedésre és partizánok szervezésére. 1944 áprilisában Wake-et ejtőernyővel dobták vissza Franciaországba, hogy a D-napi partraszállás előtt és után a helyi maquis-kal (francia ellenállók) dolgozzon együtt. Feladatai közé tartozott a fegyver- és utánpótlás-szervezés, felderítés, gerillaharcok irányítása és a brit hadműveletekhez való kapcsolattartás.

A háború alatt több összecsapásban is részt vett a német csapatokkal. Számos anekdota kering róla: egyik legismertebb történet, hogy puszta kézzel megölt egy SS-katonát — ezt a történetet ő maga és több tanú is említette, és a személye körüli legendárium részévé vált. A valóságban vezető szerepet vállalt fegyveres ellenálló csoportok szervezésében és vezetésében, valamint több száz szövetséges katona életét mentette meg a menekítési vonalak és az akciók révén.

Kitüntetések és elismerés

Bátorságát és szolgálatait több ország is elismerte. Több fontos kitüntetést kapott, többek között a brit George Medal-t, a francia Croix de Guerre-t (többször is), a Médaille de la Résistance-t és a Chevalier de la Légion d'Honneur címet. Az Egyesült Államok a Szabadság Érdemrenddel tüntette ki. Sokak számára emlékezetes, hogy Ausztrália 2004-ben az ausztrál rend társává avatta.

Élet a háború után és megítélése

Wake szokatlan és merész személyiség volt a maga korában: a katonák között, akikkel együtt dolgozott, nagyivó és határozott karakter hírében állt. John Farmer őrnagy egyszer úgy jellemezte, hogy „...egyszerűen nem tudtunk rájönni, hová is ment”.

Élete később is ellentmondásos volt: amikor az ausztrál kormány kitüntetést ajánlott neki, kendőzetlenül visszautasította, és állítólag azt mondta, hogy „dugják oda a kitüntetésüket, ahová a majom a mogyoróit dugja”. Anyagi nehézségei miatt az érmeit és kitüntetéseit eladta, mondván: „Nem volt értelme megtartani őket, valószínűleg a pokolra jutok, és úgyis elolvadnának”.

Örökség

Nancy Wake alakja a II. világháborús ellenállás egyik legismertebb női hőse lett: bátorsága, szervezőkészsége és a nők háborús szerepének megváltoztatásában játszott szerepe miatt ma is gyakran emlegetik. Élete a háborús legendák és a történelmi kutatások tárgya egyaránt, és munkássága inspirálta az irodalmat, a filmet és a közbeszédet is.