Nathaniel Hawthorne amerikai író volt. 1804. július 4-én született a massachusettsi Salemben. Családja puritán gyökereire gyakran hivatkozott későbbi műveiben, és ő maga is másként írta családnevét, hogy távolodjon egy 17. századi felmenőtől, aki részt vett a boszorkányüldözésekben. Tanulmányait a Bowdoin College-ban végezte, ahol többek között Franklin Pierce és Henry Wadsworth Longfellow voltak ismerősei. Első regénye, a Fanshawe névtelenül jelent meg 1828-ban. Később visszavonult, hogy írással foglalkozzon; néhány novelláját 1837-ben jelent meg Twice-Told Tales címmel. 1842-ben vette feleségül Sophia Peabodyt; házasságuk szoros szellemi és személyes társulás volt. Három gyermekük született: Una, Julian és Rose. A család néhány évig Massachusettsben költözött, de végül a massachusettsi Concordban telepedtek le, ahol Hawthorne a helyi irodalmi körökkel — köztük Ralph Waldo Emersonnal és Henry David Thoreau-val — is kapcsolatba került. A Skarlátvörös betű 1850-ben jelent meg, és hamar Hawthorne legismertebb művévé vált. A The House of the Seven Gables 1851-ben jelent meg, és további jelentős regényei közé tartozik Mosses from an Old Manse (1846) és The Blithedale Romance (1852). Egy politikai kinevezés miatt Hawthorne és családja Európába utazott; 1853 és 1857 között Hawthorne az Egyesült Államok konzuli hivatalának tagjaként Liverpoolban dolgozott, majd később visszatértek az Egyesült Államokba, végül Massachusettsbe 1860-ban tértek vissza. Hawthorne 1864. május 19-én halt meg; nyughelye a concordi Sleepy Hollow temetőben található, ahol sok kortársa és barátja is nyugszik.

Hawthorne művei a romantikának nevezett kulturális mozgalomhoz tartoznak, különösen az amerikai sötét romantika vagy „dark romantic” hagyományhoz. Regényei és novellái elrettentő mesék. Azt sugallják, hogy a bűntudat, a bűn és a gonoszság az emberiség legsajátosabb természetes tulajdonságai. Számos művét a puritán Új-Anglia ihlette: középkori morális problémákat és helyi történelmi motívumokat alakít át univerzális erkölcsi témákká. Művészetét Szimbolizmussal terhelt történelmi romantikaként és mély pszichológiai témákat ötvöző alkotásokként szokták jellemezni; írásai gyakran használnak allegóriát és bonyolult szimbólumrendszert a belső feszültségek feltárására. A szürrealizmus határát súrolják egyes jelenetei, különösen a bűn és bűnhődés ábrázolásában. A múlt ábrázolásai a történelmi fikció egy olyan változata, amelyet csak eszközként használ az ősi bűn, a bűnösség és a megtorlás közös témáinak kifejezésére.

Stílusát a sűrű, gondosan megmunkált mondatszerkezet, a részletekbe ásó pszichológiai elemzés és a sötét hangulat jellemzi. Hawthorne gyakran kísérletezik narrátori kommentárokkal (például The Custom-House előszó formájában), ironikus megszólalásokkal és olyan képekkel, amelyek egyszerre történelmi és mitikus jelentést hordoznak. Témái — titok, szégyen, bűnhődés, kiengesztelődés — máig foglalkoztatják az olvasókat és kritikusokat. Kortársai és az utókor írói közül sokan — köztük Herman Melville és későbbi amerikai realista és modernista szerzők — elismerték befolyását.

Hawthorne életműve több száz rövidebb-novella és néhány fontos regény révén az amerikai irodalom alapművei közé tartozik. Írásai számos adaptációt és feldolgozást is inspiráltak — színpadi, filmművészeti és irodalmi újraértelmezéseket egyaránt —, és ma is rendszeresen szerepelnek egyetemi kurzusokon, antológiákban és könyvespolcokon szerte a világon.