Hegyi törpe oposszum (Burramys parvus) – alpesi erszényes, élő fosszília
Hegyi törpe oposszum (Burramys parvus) – ritka ausztrál alpesi erszényes és élő fosszília; különleges élőhelye, 1966-os újrafelfedezés és védelmi kihívásai a Kosciuszko Nemzeti Parkban.
A hegyi törpe oposszum (Burramys parvus) egy kicsi, egér méretű (45 g súlyú) éjszakai erszényes Ausztráliában. Magasan (1300 és 2230 méter közötti magasságban) található meg a sziklákon és sziklamezőkön Dél-Viktória államban és az új-dél-walesi Kosciuszko Nemzeti Parkban.
Ez az oposszum a Lazarus taxonok közé tartozik, és az egyetlen élő faj a Burramys nemzetségben. Ez az egyetlen ausztrál emlős, amely alpesi élőhelyre korlátozódik. Nyúlékony farka ~14 cm-rel hosszabb, mint 11 cm-es feje és testhossza. Tápláléka rovarokból, húsos gyümölcsökből, diófélékből, nektárból és magvakból áll.
A hegyi törpe oposszumot először Robert Broom írta le pleisztocén kori fosszíliaként 1896-ban. Egészen 1966-ig kihaltnak hitték, amikor is egy élő példányt fedeztek fel a Mount Hotham-hegy egyik síkunyhójában.
Három földrajzilag elszigetelt populációról tudunk. Ezek a populációk genetikailag bizonyítottan különböznek egymástól. Az év nagy részében a hímek és a nőstények külön élnek egymástól. A nőstények a sziklás lejtők jobbik felén élnek, míg a hímek a peremeken, általában a hegység alacsonyabb részén. A hímek a szaporodás érdekében a nőstények élőhelyére vándorolnak. A Higginbotham-hegyen a síszezon alatt a hímeknek át kellett kelniük egy úton, ami veszélyeztette a túlélésüket. Az út alatt egy "szerelmes alagutat" építettek, és az autósokat figyelmeztető táblát helyeztek el.
Megjelenés és különleges jegyek
A hegyi törpe oposszum apró testű: a fej–test hossza körülbelül 11 cm, a farok pedig még mintegy 14 cm hosszú. Tömege általában ~45 g körül van. Bundája szürkés-barna a hátoldalon és világosabb a hason; a nagy, sötét szemek és a hegyes orr a éjszakai életmódhoz alkalmazkodik. A farok részben markoló (részben fogós), segíti az egyensúlyt és kapaszkodást a sziklák között, a hátsó lábon található opponálható ujj pedig segíti a mászást.
Élőhely és elterjedés
A faj kizárólag alpesi és szubalpesi sziklamezőkre, kövek és törmelék között kialakuló üregekbe és közeli bozótosokba kötődik. Ezek a bőrakadályok hűvös, nedves mikroklímát biztosítanak, ami fontos a téli túléléshez. A korlátozott elterjedés és a három elszigetelt populáció miatt a hegyi törpe oposszum különösen érzékeny a populációszétaprózódásra.
Táplálkozás
Ragadozó–növényevő általánosítónak tekinthető: tápláléka rovarokból, kisebb gerinctelenekből, húsos gyümölcsökből, diófélékből, nektárból és magvakból áll. Nyáron fontos energiaforrás számára a Bogong-lepke (a hegyvidékre tömegesen vándorló lepkék) és más bőséges, szezonális táplálékok, amelyek segítik a felkészülést a téli hibernációra.
Téli túlélés és szaporodás
A faj jellegzetes túlélési stratégiája a hibernáció: a hideg hónapokban kövek közötti üregekben, fészkekben visszaesik anyagcseréje és zsírkészleteit használja fel. A hímek és nőstények évközben gyakran külön élnek, de a párzási időszakban a hímek a nőstények területeire vándorolnak. A nőstények általában évente egyszer szaporodnak és kevés utódot nevelnek — a marsupium (erszény) és a tejelválasztás korlátozza a kicsik számát.
Felfedezés, rendszertan
Az első leírás fosszilis anyag alapján történt: Robert Broom 1896-ban írta le a fajt pleisztocén kori maradványokként. Emiatt hosszú ideig kihaltnak tartották, és ezért is sorolják a fajt a Lazarus taxonok közé: olyan csoportokhoz, amelyekről a fosszíliák alapján kihaltként számoltak, majd a jelenben megtalálták őket. Ma az Burramys nemzetség egyetlen túlélő tagjaként különös evolúciós és tudományos jelentőséggel bír.
Veszélyek és védelem
A hegyi törpe oposszum populációit több tényező fenyegeti:
- Élőhely-átalakítás: sípályák, turisztikai infrastruktúra és utak fragmentálják a sziklamezőket és a hibernációhoz szükséges rejtekhelyeket.
- Gépjárműforgalom: az utak átkelése különösen veszélyes a vándorló hímek számára (ezt a problémát például a Higginbotham-hegyen "szerelmes alagúttal" és figyelmeztető táblákkal próbálták enyhíteni).
- Behatoló ragadozók: a rókák és a macskák (behozott fajok) prédálhatják az apró erszényeseket.
- Éghajlatváltozás: a hóborítás és a hőmérséklet-változások módosíthatják a táplálékforrások elérhetőségét (például a Bogong-lepke tömeges megjelenését), valamint a hibernáció feltételeit.
A faj jogi védelmet élvez, és több conservation (helyreállítási) intézkedés zajlik: védett területek fenntartása, útkialakításoknál aluljárók és alagutak, közlekedési korlátozások a kritikus időszakokban, ragadozókontroll, hosszú távú populáció-monitorozás és tenyésztési/transzlokációs programok. Ausztrál állami és nemzeti szervezetek, állatkertek és természetvédelmi szervezetek együttműködnek a faj megőrzésén.
Miért fontos megőrizni?
A hegyi törpe oposszum nemcsak evolúciós kuriózum (élő fosszília), hanem az alpesi ökoszisztéma működésében is fontos szerepet játszik: a rovarok és magvak fogyasztásával része a tápanyagkörforgásnak, illetve visszajelzést ad az alpesi élőhelyek egészségéről. Megőrzése komplex intézkedéseket igényel, amelyek a klimatikus változásokra, az élőhely-fragmentációra és az invazív fajokra egyaránt választ adnak.
A kutatás és a közösségi részvétel folyamatos: a genetikai vizsgálatok, a hosszú távú ökológiai felmérések és a helyi intézkedések (például az alagutak és jelzések) mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a különleges, alpesi erszényes megmaradjon a jövő generációi számára.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a hegyi törpeposzum?
V: A hegyi törpe oposszum egy kisméretű, egér nagyságú, éjszakai erszényes Ausztráliában. Magasan a sziklaszirteken és sziklamezőkön él Victoria állam déli részén és az új-dél-walesi Kosciuszko Nemzeti Parkban.
K: Mennyit nyom a hegyi törpeposzum?
V: A hegyi törpeposzum 45 grammot nyom.
K: Milyen élőhelyen él a hegyi törpeposzum?
V: A hegyi törpeposzum alpesi élőhelyen él.
K: Miből áll a hegyi törpeposzum étrendje?
V: A hegyi törpeposzum étrendje rovarokból, húsos gyümölcsökből, diófélékből, nektárból és magvakból áll.
K: Mikor fedezték fel az első élő példányt?
V: Egy élő példányt 1966-ban fedeztek fel a Mount Hotham-hegy egyik síkunyhójában.
K: Hány földrajzilag elszigetelt populációja ismert ennek a fajnak?
V: A fajnak három földrajzilag elszigetelt populációja ismert.
K: Hogyan érintkeznek egymással a hímek és a nőstények az év nagy részében?
V: Az év nagy részében a hímek és a nőstények külön élnek egymástól, a nőstények a sziklás lejtők jobb részén, míg a hímek a peremeken, általában a hegyek alacsonyabb pontjain élnek.
Keres