Robert Broom — skót–dél-afrikai orvos és paleontológus (1866–1951)

Robert Broom — skót–dél-afrikai orvos és paleontológus: felfedezések az emberi elődök és dél-afrikai fosszíliák világából, életrajz és tudományos örökség.

Szerző: Leandro Alegsa

Robert Broom professzor (Paisley, 1866. november 30. - 1951. április 6.) skót, majd dél-afrikai orvos és paleontológus. Első pályafutását orvosként kezdte, majd fokozatosan a paleontológia felé fordult, és jelentős hatást gyakorolt a korai emlősök, a „mammal-like” hüllők (therapsidák) és az ember korai elődinek kutatására.

1895-ben szerzett orvosi képesítést, majd 1905-ben a Glasgow-i Egyetemen DSc fokozatot szerzett. 1893-ban feleségül vette Mary Baird Baillie-t.

1903-tól 1910-ig a dél-afrikai Stellenboschban, a Victoria College-ban (Dél-Afrika) a zoológia és a geológia professzora volt, majd a fokvárosi Dél-Afrikai Múzeum gerinces paleontológiai gondozója lett. Innen irányította és végezte a múzeum ásatásait, valamint rendezte és publikálta a gyűjtemény anyagát.

Pályafutás és tudományos munkásság

Broom életművének két fő iránya volt: a dél-afrikai perm és triász rétegek therapsidáinak, illetve a későbbi pleisztocén hominin-leleteknek a vizsgálata. Széleskörű terepmunkát végzett a Karoo-medencében és a transvaali lelőhelyeken, ahol számos új fosszilis gerincesfajt írt le. Különösen kiemelkedő szerepe volt a korai emberi elődök kutatásában:

  • Korai munkái során sok új therapsida (az emlősökhöz közeli hüllők) fajt írt le, amelyek fontosak az emlősök eredetének megértéséhez.
  • Támogatta és kiterjesztette Raymond Dart korai emberi leletek (pl. a Taung-gyermek) értelmezését: Broom további fosszíliákat talált a Sterkfontein és Kromdraai környékén, amelyek alátámasztották az Australopithecus-afrikaius jellegét.
  • 1936 és az 1940-es évek során több jelentős hominin-leletet fedezett fel és publikált, ezek közé tartozik a később „Mrs. Ples” néven ismert jól megőrzött koponya is (a pontos lelőhelyek és leletek a kutatási jelentésekben találhatók).

Broom munkássága megerősítette azt a nézetet, hogy az Australopithecus-szerű formák fontos szerepet játszottak az emberi evolúcióban. Emellett számos tudományos cikket és több monográfiát publikált, melyek hosszú távon hozzájárultak a dél-afrikai paleontológiai kutatások fejlődéséhez.

Hatás és örökség

Robert Broom kitartó terepmunkájának és részletes leírásainak köszönhetően Dél-Afrika a 20. század második felére a humán eredet kutatásának egyik meghatározó központjává vált. Bár egyes nevezett fajok és elnevezések azóta rendszertani revíziókon mentek keresztül, Broom szerepe abban, hogy az Australopithecus-fosszilis anyag tudományos vizsgálat alatt álljon, vitathatatlan.

Élete végéig aktív maradt a kutatásban, és munkái ma is fontos forrásként szolgálnak a paleontológusok és az emberi evolúció kutatói számára. Számos tanítványa és kutatótársa folytatta munkáját a dél-afrikai lelőhelyeken, így hatása a következő generációkra is kiterjedt.

Főbb jellemzők:

  • Orvosi végzettségből indult, később paleontológus.
  • Professzor a Stellenboschi Victoria College-ban; később a Dél-Afrikai Múzeum gerinces paleontológiai gondozója Fokvárosban.
  • Sok új therapsida- és gerincesfajt írt le, fontos szerepet játszott az Australopithecus-leletek feltárásában és értelmezésében.
  • Több könyvet és számos tudományos közleményt publikált, munkássága meghatározó a dél-afrikai paleontológia történetében.

Robert Broom életéről, részletes kutatásairól és leleteiről bővebben a paleontológiai szakirodalomban és a Dél-Afrikai Múzeum gyűjteményében található források adnak tájékoztatást.

Robert BroomZoom
Robert Broom

Hozzájárulások

Broom először az emlősszerű hüllők tanulmányozásáról vált ismertté. Miután Raymond Dart felfedezte a Taung Childot, egy ausztralopithecina csecsemőt, Broom érdeklődése felerősödött a paleoantropológia iránt. Broom karrierje véget érni látszott, és szegénységbe süllyedt, amikor Dart írt Jan Smutsnak a helyzetről. Smuts nyomást gyakorolt a dél-afrikai kormányra, és sikerült elérnie, hogy Broom állást kapjon. 1934-ben a pretoriai Transvaal Múzeum munkatársa lett, mint paleontológiai asszisztens.

A következő években John T. Robinsonnal együtt látványos leletek sorát tette, köztük hat hominida töredékét Sterkfonteinben, amelyet Plesianthropus transvaalensisnek neveztek el, de később felnőtt Australopithecus africanusnak minősítették, valamint további felfedezéseket Kromdraai és Swartkrans lelőhelyeken.

Broom 1937-ben tette leghíresebb felfedezését a Paranthropus robustusról. Ezek a felfedezések segítettek alátámasztani Dart állításait a Taung fajról.

Broom karrierjének hátralévő részét e lelőhelyek feltárásának és az ott felfedezett számos korai hominida maradvány értelmezésének szentelte. A dél-afrikai fosszilis majomemberek, az Australopithecinae című kötetéért, amelyben javaslatot tett az Australopithecinae alcsaládra, Broom 1946-ban megkapta a Nemzeti Tudományos Akadémia Daniel Giraud Elliot-érmét. Az utolsó pillanatig folytatta az írást. Nem sokkal halála előtt befejezte az Australopithecine-ekről szóló monográfiáját, és megjegyezte unokaöccsének:

"Most már vége van ... és nekem is".

Munkájának értékelése

"Broom az Australopithecusról szóló munkája minden korábbi és későbbi tudósnál alapvetően átdolgozta a fosszilis ember tanulmányozását.... A lényeg az, hogy Broom ezek közül egy kivételével mindegyiket egyetlen zoológiai alcsaládba sorolta - az ausztralopithekuszok közé -, és teljesen világossá tette, hogy [ezek] jó jelöltek az emberiség őshazájára".

Könyvek

  • Seprű R. 1930. Az emberi csontváz eredete: bevezetés az emberi csontészetbe. Witherby, London.
  • Broom R. 1932. Dél-Afrika emlősszerű hüllői és az emlősök eredete. Witherby, London.
  • Broom R. 1946. A dél-afrikai fosszilis majomemberek, az Australopithecinae.
  • Broom, R. 1950. A hiányzó láncszem megtalálása. Watts, London.


Keres
AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3