Money — Pink Floyd dala (1973): történet, 7/4-es ütem és érdekességek
Ismerd meg a Pink Floyd "Money" (1973) történetét: 7/4-es ütem, egyedi hangminták, Billboard-siker és ritka érdekességek a dalról.
A "Money" a Pink Floyd angol progresszív rockzenekar egyik legismertebb dala. A szám a 1973-as The Dark Side of the Moon című albumon jelent meg; szerzője a zenekar basszusgitárosa és egyik dalszövegírója, Roger Waters. Az eredeti album második oldalának első tételeként szerepelt, és a lemezről ez a dal került be egyedüliként a Billboard Hot 100-as top 20-as listájára. A "Money" különlegessége a szokatlan, váltakozó 7/4–4/4-es üteméről és a pénzzel kapcsolatos, hangjairól (érmék csörgése, pénztárgép, papírzörgés stb.) ismert bevezetője.
Történet és témája
Roger Waters a dalszöveget a pénzhez és a fogyasztói társadalomhoz fűződő szkeptikus, ironikus viszonyából írta. A szöveg a gazdasági mohóságot, a siker és a vagyon hajszolását bírálja, miközben jellegzetes, ironikus hangnemet használ („Money, get away / Get a good job with more pay and you're okay”). A dal témája jól illeszkedik az album általános, emberi létet és modern társadalmat vizsgáló motívumaihoz.
Zene és szerkezet
A "Money" egyik legismertebb eleme a jellegzetes basszusmotívum, amelyre a dal épül. A versek 7/4-es ütemben íródtak, ami a nyugati popzenében ritka, és ez adja a szám fülbemászó, kissé „forgató” lüktetését. A középső szólórészre a szám 4/4-re vált, ami lehetővé teszi a kiterjedtebb gitárimprovizációt és változatosabb ritmikai játékot. A felvételen a gitárszólót David Gilmour játsza, a szaxofonszólót pedig Dick Parry adja elő; a dobokat Nick Mason szólaltatja meg, a basszust pedig maga Roger Waters játssza.
Felvétel és hangzás
A felvétel az Abbey Road Studiosban készült, és a dal bevezetőjében hallható pénz- és pénzügyi eszközöket idéző hangmintákat dolgozták fel és illesztették egy loopba. A hangminták összeállításában és a technikai megoldásokban jelentős szerepe volt az album mérnökének, aki kreatívan használta a szalagos effekteket és a sztereó panorámázást — ennek köszönhető az is, hogy a bevezető hangok oda-vissza „utaznak” a hangszórók között, ami azonnal felismerhetővé tette a dalt.
Single-változat és listák
A "Money" rádiós játszhatósága érdekében rövidebb singlevágásban is megjelent, amely jóval tömörebb, mint a teljes albumverzió. A dal nagy nemzetközi siker lett: a Billboard Hot 100 listájára is felkerült, ezzel az albumnak is külön hangsúlyt adott a slágerlistákon.
Koncertek és utóélet
Koncerteken a "Money" gyakran hosszabb változatban hangzott el, gitár- és szaxofonszólókkal kibővítve. A szám az évek során a Pink Floyd egyik „kötelező” darabjává vált, rendszeresen szerepel válogatásokon és lemezkiadványokon, és számos előadó dolgozta fel vagy adaptálta különféle formában. A dal kulturális hatása is jelentős: a pénz és fogyasztás kritikáját tematizáló dalszöveg és a jellegzetes zenei megoldások miatt ma is gyakran idézik és elemzik.
Érdekességek
- A 7/4-es ütem ritkán használt a populáris zenében, ezért a dal ritmikai felépítése különösen figyelemfelkeltő.
- Az induló hangminták (érmék, pénztárgépek, papírzörgés) nem csak díszítik a dalt: hangulatot teremtenek és a téma iróniáját erősítik.
- A felvételen David Gilmour gitárszólója és Dick Parry szaxofonszólója mind hozzájárultak a dal ikonikus hangzásához.
- A dal a lemez klip- és rádióbarát single-változata révén is közismertté vált, és a Pink Floyd legismertebb dalaik között szerepel.
- Technikailag innovatív megoldások (szalagos loopok, sztereó panorámázás) jellemzik a felvételt, amelyek az album egészének hangzásvilágát is meghatározták.
Összességében a "Money" a Pink Floyd egyik legismertebb és legtöbbet elemzett szerzeménye: a ritmikai különlegesség, a társadalomkritikus szöveg és a kreatív stúdiómunka együtt tették időtálló klasszikussá.
Összetétel
Gilmour egyik ötlete a szólórészhez az volt, hogy a szóló második refrénjére minden speciális effektust teljesen kikapcsolnak (ezt nevezik "száraznak"), így azt az érzést keltve, mintha csak négy zenész játszana egy kis szobában. Ehhez a "száraz" refrénhez minden zenész halkan és finoman játszott, Gilmour szólója, immár egyetlen gitárral, nagyon keveset szólt. Aztán a harmadik refrénre a dinamika hirtelen megemelkedett, a reverb és a visszhang (a "nedves" hangzás) erőteljes használatával, további ritmusgitáros részekkel a háttérben, és a dobok súlyossá és szinte kaotikussá váltak.
A hangjegyek és akkordok a h-moll hangnemben megszokott tizenkét ütemű blueson alapulnak, az énekelt dallam és Gilmour szinte teljes szólója a pentaton és blues skálákon alapul. Két tizenkét ütemű versszakot egy húsz ütemű hangszeres rész követ, amelyben egy blues stílusú tenorszaxofon szólót hallhatunk (Dick Parry játssza), valamint billentyűs hangszereket, basszusgitárt és dobokat, és egy további két ütemű 4/4-es intró vezet a gitárszólóhoz, amely úgy épül fel, mint egy tizenkét ütemű blues, de huszonnégy ütemre megduplázva.
A dalszövegek hamar szóba kerülnek a Pink Floyd The Wall című filmjében, amikor a főszereplő Pinket rajtakapja a tanára, hogy verseket ír az osztályban. A tanár elveszi tőle a verset, és nagyon gonoszul felolvassa, azt akarja, hogy Pink osztálytársai nevessenek rajta. A vers a Money című dal szövegének egy része.
Felvétel
A dal első nyers felvételei, beleértve néhány hangeffektust is, egy kis stúdióban készültek, amelyet Roger Waters a kerti fészerében tartott. Ahogy a zenekar rögzítette, a dal szomorú hangulatú, ellentétben Waters eredeti verziójával, amelyről később úgy beszélt, hogy "prűd és nagyon angolos". Ahogyan a Classic Albums-on hallható: Pink Floyd - The Making of The Dark Side of the Moon, a demó gisz-mollban szól, szemben a végleges verzió h-molljával. A hangszeres részen Gilmour és Waters is dolgozott, Gilmour felügyelte az ütemváltást, valamint a saját gitár- és énekmunkáját, Richard Wright és Nick Mason pedig a saját szólamaikat állította össze. Dick Parry adta hozzá a gitárszóló előtti tenorszaxofonszólót. Gilmour tanácsai a végső keverésben is megjelennek, amely "nedves" és "száraz" részeket tartalmaz. A szólója zárókórusát alkotó különleges magas hangok előállításához Gilmour egy speciális Lewis gitáron játszott, amelynek huszonnégy bundja van, ami a hangok nagy változatosságát teszi lehetővé.
A "Money" egyik különleges eleme a hanghatások, amelyekkel a dal kezdődik. Ezek úgy készültek, hogy Waters felvételt készített a csörgő érmékről, a csörgő pénztárgépről, a tépő papírról, a kattogó számológépről és más tárgyakról.
A videóban Klasszikus albumok: A Pink Floyd - The Making of The Dark Side of the Moon című albumon Alan Parsons hangmérnök beszélt a zenekar első háttérsávjának felvételéről: Egyfajta metronómként használták a hanghatású szalaghurkot, de Parsons fokozatosan elhalkította a hurkot, mielőtt az ének elkezdődött volna. Ahogy a dal haladt előre, a zenekar lassan felgyorsult, később mégis, a második versszak és a szaxofonszóló között Parsons rövid időre megemelte az effekthurok hangerejét, és csak véletlenül derült ki, hogy az pont az ütemhez illeszkedik. Ezt követően a loop nem hallatszik többet.
Újrafelvétel
A dalt az 1981-es A Collection of Great Dance Songs című Pink Floyd-albumra vették fel újra, mivel a Capitol Records nem engedte, hogy a Columbia Records az Egyesült Államokban kiadja a számot. James Guthrie producer segítségével Gilmour újra felvette a dalt, vokált szolgáltatva és a szaxofon kivételével minden hangszeren játszva (ami egy sokkal egyszerűbb dobszólót eredményezett). Parry ismét hozzáadta a szaxofonszólót, újra eljátszva szerepét az eredeti felvételen.
A "Money" című dalhoz készült klipben a pénzkeresés és pénzköltés különböző módjait mutatják be, és rövid közeli felvételeket láthatunk egy érme forgatásáról.
Személyzet
- David Gilmour - gitárok, ének
- Roger Waters - zene, dalszövegek, basszusgitár, szalagos effektek
- Richard Wright - Wurlitzer elektromos zongora
- Nick Mason - dobok
a:
- Dick Parry - tenorszaxofon
Charts
| Táblázat (1973) | Csúcshelyzet |
| 13 | |
| Táblázat (1981) | Csúcshelyzet |
| 37 |
Keres